A thaiföldi Long Tripünk hatodik fejezetéhez érkeztünk, a szingapúri szekcióhoz. Adta magát a lehetőség, hogy Phuketről egy pár napos városnézés erejéig átugorjunk a legerősebb ázsiai kistigrishez. Következik a beszámoló Szingapúr látnivalóiról.

„Az előző részek tartalmából…”

A idén a hideg hónapok közepén egy thaiföldi Long Tripbe kezdtünk, amely összesen tizennégy napot ölelt föl. A hosszú utat egy cikksorozatban osztottam meg veletek. A beszámolót egy általános tudnivalókat tartalmazó cikkel kezdtem, majd jött egy két részes élménybeszámoló Bangkokról, innen pedig Phuketre repültünk tovább. Hazafelé legalább egy átszállással kellett számolni, de egy szingapúri kitérővel sokkal jobb menetidőt nyertünk és a repjegyek ára sem lett drágább. Cserébe színesebb lett az utunk.

Érdekes tudnivalók Szingapúrról és a törpeállam rövid történelme

A világon három városállam létezik,  Vatikán, Monaco és Szingapúr. A Malajzia déli csücskén fekvő sziget kb. 700 km² nagyságú (hozzávetőlegesen, Budapest 520 km²). A gyarmatosítás előttről nem számottevő a történelme. A gyarmatosítás idején lett kitüntetett szerepe, hiszen földrajzilag a dél-kelet ázsiai régió legjobb helyén fekszik. A gyarmatosító országok közül végül Nagy-Britannia győzött, aki egy alku után 1819-ban megalapította a gyarmati kikötővárost, Szingapúrt, ami később önálló koronagyarmat lett.

A második világháború után kezdődött lassan az önállósodás. Először a Maláj Államszövetség tagja volt, majd 1965-ben végleg függetlenedett a sziget. Ekkor súlyos helyzetben volt az ország, tombolt az éhínség, a szegénység, súlyos volt a környezetszennyezés a kikötők miatt, és nyersanyag híján eluralkodott a nincstelenség. Li Kuang-jao, az ország első vezetője kiváló képességeivel nem csak, hogy megmentette, hanem a világ leggazdagabb országává is tette Szingapúrt. Bár az államforma köztársaság, és vezetőit választás útján nevezik ki, Li évtizedeken át hatalmon maradt, így inkább tekintélyelvű államként tartják számon.

Mi lehet gyors fejlődésük titka?

A tekintélyelvű irányításról általában csak rosszat hallani és tapasztalni. Szingapúr talán az egyetlen kivétel jelenleg a világon, ahol sikerült bizonyítani, hogy ez a leghatékonyabb a fejlődés szempontjából, ha és amennyiben az megfelelő ember kezében van. Alig száz év alatt a cölöpökön álló faházakból a világ egyik leggazdagabb és legfejlettebb városállamává alakult.

A vegyes etnikumú és vallású városállam rengeteg sikeres erőfeszítést tett a népcsoportok közti béke fenntartására, ez pedig csak tovább erősítette a fejlődésüket. Csak egy példa: ott a többnyelvűség. Ahelyett, hogy a legtöbbek által beszélt kínai lett volna a hivatalos nyelv, ezzel pedig a többi etnikumot potenciálisan háttérbe szorították volna, az angol lett az közigazgatás nyelve. Ezzel a világgazdaságban is jobban érvényesülnek és a népesség 75%-a is két nyelvet beszél. Egy országot pedig a népe tesz erőssé.

Itt található egész Ázsia legjobb egyeteme , nekik van a legerősebb útlevelük  és 2015 óta (saját definíciójuk alapján) ők ez első Okos Ország. Ami annyit jelent, hogy a digitális innovációkat és technológiát az élet minden terére kiterjesztik, hogy ezzel költséget csökkentsenek, hatékonyságot növeljenek és az embereknek jobb életminőséget nyújtsanak. Elég jól hangzik, nem?

Kultúra

Sokaknak elfogadhatatlanul hangzanak az ország szigorú törvényei, azonban e szabályok nélkül, nem lenne Szingapúr ennyire élhető és tiszta. Például súlyos büntetés jár a következőkért: közterületen való szemetelés, cigarettázás, evés vagy köpködés. Az egész ország területén tilos a rágógumizás, még a behozatala is tiltott! A tömegközlekedési eszközök sofőrjei elleni bármilyen szintű abuzálás börtönbüntetéssel járhat.

Hallottál az Országos Udvariassági Kampányról?

Én se. A célja, hogy jómodorra tanítsa az embereket. Ez évtizedek óta zajlik, aminek látszik is az eredménye. Itthon sem ártana valami hasonló.

A hatalmas szigor következménye, hogy a világon itt a legalacsonyabb a bűnözési ráta. Más szóval ez a világ legbiztonságosabb országa! Egyébként (feltehetően) a közvélemény is támogatja az extrém szigorú törvényeket. Például a drog, a pornográfia és a politikai véleménynyilvánítás erősen korlátozva van, cserébe viszont virágzó a gazdaság és szinte utópisztikus körülmények közt élhetnek a lakosok.

A korábbi háborúk, tűzvészek, környezetszennyezés, majd az extrém gyors építkezések és terjeszkedés szinte teljesen elpusztította az ország növény- és állatvilágát. A rehabilitációra sokat költenek, helyhiány miatt főleg mesterségesen kialakított erdőket, parkokat, botanikus kerteket találunk. Ezek azonban mind egytől-egyig elképesztően lenyűgözőek, harmóniában az épületekkel, igazi lombkorona sétányokkal.

Utazás(unk)

Az első cikkben elemeztük a repülőjegyeket. Mivel Phuket népszerű üdülőcélpont, így innen valamivel drágábbak a repjegyek hazafelé is. Bangkoki átszállással is érdemes számolni, de mi helyette először Szingapúr felé vettük az irányt, majd onnan utazunk közvetlen járattal haza.

A transzfer a phuketi reptérre kicsit nehezen indult. Phuketen délelőtt taxit hívni a taxis appokkal lehetetlen. A reptérről bejutni könnyű volt, visszafelé viszont egy nappal korábban meg kell rendelni a taxit. A hotel recepciósa sem volt túl segítőkész, de végül megszánt minket egy kisbuszos.

A Phuket-Szingapúr repülőjegy 100 euró volt, a menetidő pedig 2 óra. A plusz egy óra időeltolódás Thaiföldhöz képest kicsi veszteségbe sodort minket. A bevezető részben elhangzottak után gondolom senki se lepődik meg azon, ha azt mondom, a biztonsági ellenőrzés is jó sok időbe telik. Online ki kell tölteni egy igen hosszú felületet, majd ezután lehet csak beállni az útlevél ellenőrzéshez, ahol felveszik az ujjlenyomatunkat is.

A reptérről taxival mentünk a szállásig, ennek az ára 17 szingapúri dollár (SGG) volt. (Az árfolyamról kicsit később.)

Szállás

Monacóhoz hasonlóan a fejlődés miatt itt is komoly területi és lakhatási válság van. Részben ez is közrejátszik abban, hogy szállások ára 50 euró/fő/éjnél kezdődik. Sajnos a színvonal nem úgy alakul, mint Nizzában, ahol, bár a legolcsóbb szállások ára is drága, de cserébe négy csillagos színvonalat kapsz. A szingapúri hotelek drágák és kiábrándítóak. Ha elfogadható minőséget szeretnél, komolyan a zsebbe kell nyúlni.

Előzetes felmérés alapján igen nagy távolságok vannak a városban, így a központhoz közel kerestünk szállást. A YMCA volt a kompromisszum a fent említett legalacsonyabb árkategóriában. A három csillagos hotel a tűrhető színvonalat súrolta. A szobánkkal valami gond lehetett, mert nyitva hagyták az ajtót takarítás után, de így is érezhető volt a bűz. Kértünk is egy másik szobát. A penész szag eltűnt, de a pára, a hanyag takarítás és a kellemetlenül kicsi szobaméret miatt ez volt a legrosszabb szállás, amiben valaha laktam. Egyetlen pozitívuma a jó lokalizáció.

Szingapúr városképe

A városképet elsősorban hatalmas épületek alkotják. Persze van egy igazi felhőkarcolós üzleti negyede is a Marina Bay déli oldalán, de a teljes belvárosra jellemzőek az óriási, modern épületek, melyeknek az oldalát és teraszait egyre gyakrabban ültetik tele növényekkel. Szélesek és tökéletes állapotúak az utak, és patyolattiszták a járdák. A fák nagyságából látható, hogy az itteni városzöldítési program az európai társaihoz képest évtizedekkel meghaladta korát.

Délután érkeztünk, mivel elég sok időt felemésztett a reptéri várakozás, a transzfer és a szállás elfoglalása. Így csak egy rövid sétát tettünk a város látképével egybeforrt Marina Baynél. Innen csodás kilátás várt minket a felhőkarcolókkal teli üzleti negyedre és a világhírű Marina Bay Sands Hotel hajót formázó lenyűgöző épületére.

Innen az arab negyed felé mentünk, melynek központi eleme a Sultan Mosque mecset. Sajnos már későre járt, így ezt belülről nem tudtuk megnézni. A környék érthető módon tele van az arab világ üzleteivel és éttermeivel. Törökország és Egyiptom ízeit tudjuk itt végig kóstolni.

Szingapúr, a gasztronómia fellegvára

Az 5,5 milliós ország lakosságának nagy részét kínai származásúak teszik ki, azonban mára, mint a világgazdaság egyik meghatározó szereplője (a legtöbb cégnek, vállalatnak van szingapúri irodája) a világ szinte minden országából érkeztek ide emberek. Ahogy említettem, a legkisebb etnikumokat sem hagyják magukra. Ez az egyszerű turista szemszögéből annyit jelent, hogy a különféle negyedek (indiai, arab, kínai stb.) és építészeti stílusok mellett a világ teljes gasztronómiai felhozatala megtalálható. És itt tényleg minden utcán minden második helyiség egy étterem!

A plázákban, amiből itt is rengeteg van, teljes szintek vannak a kajáldáknak szentelve. Már abban elfáradna az ember, ha végig akarná nézni az összeset. Szerencsére az árakat tekintve nincsenek mindenhol úgy elszállva, mint a szállások. Természetesen vannak luxus éttermek, de a szerényebb fizetéssel élőnek nem „csak” a döner jut. Leginkább otthoni árakkal számolhatunk.

Pénz, fizetés

Hivatalos pénznemük a szingapúri dollár. 1 euró most kb. 1,5 SGD. 1 SGG pedig 250 forint. Kártyával mindenhol lehet fizetni. Szóval egyszerűen Revoluttal fizettünk végig. Extra költségek nem terhelik a kártyás fizetést, mint ahogy Thaiföldön.

Belépők

Mindegy, hogy online vagy a helyszínen vásárolunk belépőket, mindenhol két ár van feltüntetve. Resident és non-resident árak. Az állam ily módon ad további kedvezményeket a helyi lakosoknak. Szóval igen, nekünk turistáknak minden drágább lesz.

Tömegközlekedés

Egy alkalommal viszont szükség volt kápéra. A tömegközlekedéshez használható turista kártyára depozitot kell fizetni, gondolom emiatt ezt csak készpénzzel lehetett megvenni. Egyébként az itthoni árakhoz képest nagyon olcsó a tömegközlekedés, 40 centtől kezdődik (kb. 100 forinttól). Kicsit zavaros elsőre a rendszer, mert megtett távolság alapján kell fizetni. De a világ legfejlettebb államáról beszélünk, így szerencsére itt is utazhatunk érintésmentes kártyával, a stockholmi közlekedéshez hasonlóan. (Szerintem ez a létező legjobb dolog, főleg a látogatók számára.) Fel- és leszálláskor kell hozzáérinteni az MRT kapuhoz és a megtett távolságnak megfelelően fogja levonni a pénzt. Másik lehetőség a Singapore Turist Pass. 1-2-3 napos kártya létezik, 22/29/34 dollárért, amiben már benne van a 10 dolláros kártya kaució is. A kártyát a reptéri vasútállomáson tudjuk visszaváltani.

Szállást keresel? Használd a térképet! A szállásakeresésről egy külön cikkben bővebben is beszéltem.

Booking.com