Jól tudjuk, 2020 nem az utazások éve. Nem sok short trip jutott erre az évre, sőt, a bejegyzések nagy része tavalyi kirándulásokról szólt. Október elején azonban a munkámnak köszönhetően egy csodás lehetőségem adódott: egy teljes nap Rómában!

Mivel dolgoztam, így a megszokottól eltérően nem részletezem az utazást, közlekedést és szálláskeresést. Meghagyom ezt a részt a következő beszámolómra, hisz annyit kijelenthetek, hogy ide még biztos visszatérek!

A szállás közel volt a belvárosi vasútállomáshoz, a Roma Terminihez. Esti érkezésünk miatt egy vacsorával indult az egy napos bónusz pihenő. A közeli Tomoko Tudiniben ültünk be, ahol egy ínycsiklandó bruschettával nyitottam, majd egy egyszerű tésztával folytattam. Hogy pontosan mi is volt, azt nem tudom, de a pincér által javasolt eredeti római fogást kaptam. Egyszerű borsos fehérmártás volt, de a fogás sava-borsát egyértelműen a mennyei házi tészta adta. (Ha minden igaz, akkor egy cacio e pepe volt az.) 

Miután kiderült, hogy másnap szabadnapot kaptunk, villámtervezésbe kezdtem. Szeretném leszögezni, természetesen, egy nap nem sok mindenre elég. Az örök város megismeréséhez hetek kellenek, sőt többször vissza kell jönni, hogy a részévé válhassunk ennek a csodás városnak. Megszámlálhatatlan régi épület, mennyei éttermek, cuki kávézók ameddig csak a szem ellát. A történelmi és kulturális fontosságokról nem is beszélve. Az általunk ismert civilizáció egyik legnagyobb, ma is „átélhető” bölcsője abszolút kötelező célpont minden utazó számára. A legfontosabb helyszín, ahová én mindenképp el akartam jutni, a Colosseum volt.

Colosseum

„Szerencsémre” a járvány miatt alig volt külföldi turista. A kirándulók nagy része olasz volt, péntek révén pedig sehol sem kellett órákat sorban állnom. 
A Colle Oppio park felől közelítettem meg a Colosseumot. Első pillantásra elvarázsolt ez a hihetetlen építmény. Vespasianus császár amfiteátruma, melyet 72-ben kezdtek el építeni, teljesen magával ragadott. Perceken át csak bámultam a hatalmas falakat és próbáltam felfogni, hogy a francba építették meg ezt több mint 2000 évvel ezelőtt. A történelem és az évezredes vér illata miatt azonnali késztetésem volt bejutni. A járványhelyzetnek köszönhetően a sorbanállás mindössze 10 percet vett igénybe. Ez azért nagy szó, mert egy egyszerű hétköznapon több száz méteres sorral számolhatunk, ami több órás várakozást jelent a tűző napon. Ezért a jegyelővétel itt tényleg kötelező!

Kétféle jegy közül válaszhatunk, az alap kombijegy (Colosseum + Forum Romanum) 16 €. A full experiance 22 €. Ezzel egy 20 fős csoportos látogatást tehetünk az arénában, illetve a Forum Romanumban lévő S.U.P.E.R. megjelölésű helyszíneket is megnézhetjük. (Pl. Augusztus császár házát.)

A Colosseum életem egyik legnagyobb élménye volt, egyszerűen lenyűgöző, nincs hozzá fogható csoda. Bár sajnáltam, hogy az épület vendégek által bejárható része nem túl nagy.

Forum Romanum

Constantinus diadalíve

Néhány méterrel odébb áll Constantinus diadalíve, mely 315-óta dicsőíti a császárt. Ez egyébként a számtalan diadalív közül a legnagyobb Rómában.
A következő állomás a Forum Romanum és a Palatinus volt. Ez volt az ókori Róma városközpontja és a hét domb közül a legfontosabb. A közismert római politikai élet központi terei, piacai mellett itt épültek egymás hegyén-hátán az istenségek és császárok templomai, bazilikái. Különféle Fórumok álltak itt, sőt, a császárok és fontos vezetők házai, palotái is itt találhatók. Az ókori romváros még akkor is teljesen magával ragadja az embert, ha nem készül fel előtte töriből. 2 óra volt nagyjából körbejárni az egészet, persze érdemi információk nélkül. Bátor vállalkozóknak a Forum Romanum egy teljes napos történelmi továbbképzés, hisz kb. két méterenként megállhatunk, hogy az információs kalauzból elolvassuk az oda tartozó izgalmas passzust. Ez itt tényleg tömény történelem.

Katt a többi képért!

A szomszédos emlékmű

Innen átbattyogtam a szomszédban található II. Viktor Emánuel emlékműhöz, amit az első modern olasz király tiszteletére építettek 1885-ben. A nemzeti egység kialakítójának állított emlékmű 81 méter magas, de több kegyhely is található itt, például a Haza Oltára, vagy az Ismeretlen Olasz Katona Emlékműve. A belépés ingyenes, kívül-belül körbejárhatjuk. 7 euróba került viszont a lift, ami felvisz minket a tetőre, ahonnan csodás kilátás nyílik egész Rómára.

A város híres a szökőkútjairól. Gyakorlatilag nem tudsz úgy végigmenni egy utcán, hogy ne láss egyet. A Trevi-kút mindközül a leghíresebb, de akad még jó pár másik. A főbejárat két oldalán balról és jobbról egy-egy hatalmas csobogó fogja közre az emlékművet - épp úgy, ahogy Olaszországot is közrefogja a Tirrén- és az Adriai-tenger. Ezt szimbolizálja a két kút, innen a nevük Fontana dell'Adriatico és Fontana del Tirreno.

Fontana dell'Adriatico

Obeliszkek

Folytatva a kijelölt utamat a Pantheonhoz eredtem. Útközben bukkantam rá az első Obeliszkre, az Obelisco della Minervára. Az obeliszkekről mindenkinek Egyiptom jut eszébe. Az isteneknek állított magas kőoszlopok az ókori rómaiakat is lenyűgözték. Olyannyira, hogy hódításaik során, mint a legtöbb turista, néhány darabot magukkal is hoztak szuvenírként. Ismerve az egyiptomiakat, nagyon tartós cuccokat raktak össze, így ezen obeliszkek egy része máig megtalálhatóak szerte Rómában. Összesen 8 egyiptomi és 5 római obeliszk található a városban.

Obelisco della Minerva

Ahogy legutóbb Brüsszel főterének közepén, most a Pantheonnal szemben lévő főtéren pihentem egyet egy kávézó teraszán. A főtereken lévő kávézgatás nem olcsó móka, egy kávé és egy kóla 8 €. De ilyenkor mindig úgy tekintek erre, hogy a helyszínt fizetem meg. Hogy a legjobb helyen, napsütésben úszkálva gyönyörködhetek a város legszebb pontján.

Pantheon

A Pantheon az egyik legöregebb és talán a legmisztikusabb épület Rómában. I.e. 27-ben épült az akkori Róma minden istenének a tiszteletére. Párszor porig égett, de a jelenlegi végleges formáját 126 körül nyerte el. Az ókori világ egyik legjelentősebb alkotása 16 hatalmas korintoszi oszloppal fogadja a látogatót. A körcsarnok mennyezetének a közepén egy 9 méter átmérőjű nyílás (occulus) található. Kialakítása miatt kap egy kis optikai tuningot, ami miatt sokkal magasabbnak tűnik belülről nézve. Az occuluson áttörő napsugarak még misztikusabbá teszik a helyet. Biztos, ami biztos, azért 609-ben keresztény templommá szentelték. Sőt, ide temették II. Viktor Emánuelt is. De azért belépve az épületbe máig érezhetjük Jupiter és a többi istenség jelenlétét.

A belépés ingyenes. Az épület „csak” egy nagy körcsarnok, ezért nem kell megijedni a tömött soroktól, nagyon gyors a haladás. Kötelező látnivaló, hisz nincs még egy hasonló korú épület, ami ilyen tökéletes, eredeti állapotban maradt fenn.

Piazza Navona és az Angyalvár

A következő megálló a Piazza Navona. Ez is egy arénaként kezdte pályafutását, majd Róma egyik legnagyobb tere lett. Rendszeres helyszíne volt a reneszánsz karneváloknak. Három hatalmas barokk szökőkút található itt. A középső a Fontana dei Quattro Fiumi, azaz a négy folyó kútja, négy földrész folyóját, a Nílust, a Gangeszt, a Dunát és a Río de la Platát jelképezik, melyen „a pápai tekintély terjed”. Középen pedig az egyik „szuvenír” obeliszk található.

Ezt követően átsétáltam a Tevere folyón és az Angyalvár felé mentem. Mint egy csomó menő cuccot, ezt is Hadrianus építette, ez az ő mauzóleuma. És mint egy csomó menő cuccot, ezt is kisajátította a keresztény egyház, mert később ez lett a pápák fellegvára. A Vatikánt és az Angyalvárat egy titkos földalatti alagút is összeköti, mely menekülési útvonalként szolgált a földi helytartónak. Egyébként volt már börtön és kaszárnya is, jelenleg múzeumként működik. Az időm szűkös volt, ezért ide már nem mentem be.
A belépő 15 €. A neten vegyes vélemények keringenek, hogy megéri-e bemenni. Ha másért nem is, de a kilátás biztos, hogy elsőosztályú. Da Vinci kód-fanoknak kötelező!

Vatikáni végállomás

Délután még egy menet várt rám. Ha már idáig eljutottam, muszáj volt tovább mennem, hogy még egy országot lekaparhassak a térképről. Így az utolsó állomásként még átnéztem a Vatikánba és bekukkantottam a Szent Péter-bazilikába. A világ második legnagyobb keresztény templomába ingyen lehet bemenni, sőt a bazilika sekrestyéjében is körülnézhetünk, ahol a pápák sírjai vannak.

A második? Jogosan vetül fel a kérdés, hogy melyik a világ legnagyobb keresztény temploma? Nos, a Miasszonyunk, a béke királynője bazilika az első, mely Yamoussoukróban, Elefántcsontpart fővárosában található.

Kifele menet a szemfülesek egy másik érdekességet is kiszúrhatnak, ezek pedig a kék-narancssárga csíkos ruhát viselő vatikáni testőrség, a Svájci Gárda. Anno a híres svájci katonaságból toborzott alakulat a 15. század óta védelmezi a Vatikánt.

Összefoglaló

Összesen 17 km-t sikerült legyalogolnom, szerencsére az utazós cipőm nem kopott el. Bár kicsit csaltam, mert egy kilométerre Lime-ra pattantam. (Igen, itt is van Lime.) Egész nap egy dolgot szerettem volna, egy olyan focacciát, mint a Magda pékségben, Bariban. Hiába kezdtem keresni a pékségeket, leginkább cukrászdákat láttam csak. Végül egy kávézót találtam: a Caffè Roma Antica Enoteca tábláján szerepelt a focaccia. Azonban ez inkább volt egy sajtos-sonkás szendvics, mintsem az a mennyei eledel, amit alig egy évvel ezelőtti utam során ettem.

Világelső: a Magda pékség focacciája, Bari

Ahogy egy korábbi bejegyzésben is említettem, Olaszország örök jolly joker. Milánó és Bari után nagy öröm volt, hogy végre eljuthattam Rómába. Még csak három helyen vagyok túl, de világos, hogy elképesztően egyedi és sokszínű ez az ország. Az egynapos ízelítő pedig tökéletes előétel volt a következő római utam előtt.
Ha valami szörnyű oknál fogva, azonban csak egy napod jut Rómára, ezt az útvonalat bátran ajánlom! A kávé, tészta, bor és az olívabogyó pedig ki ne maradjon! 

 Kommentbe jöhetnek az ötletek, hogy mit kell feltétlen megnézni, ha sikerül több napra eljutni Rómába!

Ha pedig szállást keresnél, használd az alábbi térképet!

Booking.com