Az idei utazásoknak betett rendesen a vírus, azonban a tavalyi év short tripjei közül az utolsó olaszországi úttal még adós maradtam. Puglia régió fővárosába mentünk, Bariba, majd onnan autóval jártuk körbe a környéket. Bár november nem a kirándulások közkedvelt hónapja, azt mondhatom, nem is választhattunk volna jobb időpontot! A „hideg” hónapokban is érdemes európai célpontokra vadászni, mutatom miért!
Bár törekszem a célom elérésére, minden európai országba el szeretnék jutni, Olaszország számomra mindig Jolly Joker. Bármikor, bárhová is mennénk, egy-egy olasz régió mindig felkerül a potenciális célpontok közé. Közel van hozzánk, rengeteg izgalmas tája van, melyek mind egyediek, minden alkalommal újabb és újabb felfedezni valót rejt magában. Bárhová is utazzunk, a Csizmában biztos, hogy jókat fogunk enni, isteni borokat kóstolhatunk, a tengerpartról sehol sem kell lemondanunk, gyönyörű vidékeken járhatunk és a látnivalókból sohasem fogunk kifogyni. Ezért nevezem én JJ-nek ezt az országot. Korábbi olasz utunk Milánóba vezetett, most pedig, Bariban töltöttünk el négy napot.
Utazás, közlekedés
Rengeteg fapados jár Olaszországba, egész sűrű a járatszám és bőséges a választék. Milánó után az egyik leggyakoribb és legolcsóbb pedig Bari. 15000 forint volt a retúrjegy Wizz Air discounttal.
Mivel Puglia régióban a tömegközlekedés maga a pokol, így az autóbérlés mellett döntöttem. A vonatokról annyit, hogy nagyjából három különböző vonattársaság van, különböző irányokba, zavaros menetrendekkel. Főszezonon kívül sok helyre naponta csak egy járat van. Némelyiknek még angol honlapja sincs.
Hárman mentünk, így gyorsan kiszámoltam, hogy az autóbérlés nem csak kényelmesebb és gyorsabb lesz a programokat tekintve, hanem olcsóbb is. Szezonon kívül mentünk, így a parkolás miatt sem kellett aggódnunk.
Autóbérlés Bariban - Debit, prepaid nem, csak credit!
Életem első autóbérlése meglepően könnyen ment. Ami viszont fontos, bérelni (szinte) csak hitelkártyával lehet. Debit, prepaid nem, csak credit! Így a Revolut és Transferwise felejtős és az itthoni OTP-s kártyám is kuka, hiszen az is csak sima debit. A tucatnyi kölcsönző közt (egy kommentelő tippjére) szerencsére akadt egy, ahol elfogadják a sima bankkártyát. A Locauto az egyetlen cég Bariban, ahol ez lehetséges.
TIPP: Olaszokról van szó, akik úgy vezetnek, mint az őrültek, a városok utcái mind szűkösek szóval, ha jót akarsz magadnak a legkisebb autót béreld ki!
Biztosra mentem, így teljeskörű biztosítást kértem. A reptéren van az iroda és a parkoló is, így leszállás után egyből a saját kis Toyota Aygonkkal mehettünk Bariba. Csütörtökről vasárnapig tartott a kirándulás, a teljes időre mindennel együtt 127 euró volt a bérlés (plusz benzin). A kicsi kocsinak hála könnyen bejutottunk a városba, és a környék legszebb helyeit is láthattuk, ami vonattal nem sikerült volna.
A szállás
Szállást először a vasútállomás közelében kerestem. Mivel végül autót szereztünk erre nem is lett volna feltétlen szükség, azonban a parkolás is durván „olaszos” és a belvárosi részen fizetős. Ezért a vasút túlsó oldalán tudtunk csak parkolni, így is nagy küzdelem árán. Viszont emiatt tökéletes volt a Baldu Home by Wonderful Italy elhelyezkedése. Az árversenyt ezúttal a Booking nyerte, Bariban az Airbnb nem volt meggyőző. (A foglalásról bővebben ITT olvashattok) Az ár pedig 27 euró/fő/éj volt. Hivatalosan reggelit is tartalmazott a csomag, ez azonban három napra néhány darab joghurtot, kekszet, egy kevés müzlit és kávét jelentett csak. Egyébként Bari összes szállására ez jellemző. Mindenhol reggelivel kecsegtetnek, azonban ez nem olyan, mint Bázelben vagy épp Brugge-ben.
University of Bari
Bari felfedezése
A szállásunkhoz vezető úton mindennap átvágtunk a vasútállomás előtti téren, melynek a közepén egy hatalmas szökőkút áll, a Fontana Monumentale Piazza Aldo Moro. Ha van rá időtök, este is érdemes megnézni, mert ekkor az egész szökőkutat a szivárvány minden színében tündöklő LED világítással teszik látványossá. A szállásadónk tök jó fej volt, kérdés nélkül mondta, hogy merre érdemes sétálni, és, hogy melyik éttermeket ajánlja. Az ő javaslatára az első megállónk a szomszédban lévő Magda pékség volt. Innen is köszönjük neki a tippet, isteni finom péksüteményeket árulnak. Persze a kávéjuk is pont olyan, mint ahogy egy jó olasz kávét elképzeltem. A focacciájuk pedig a legjobb, amit valaha ettem! Olyannyira telitalálat volt a Magda, hogy ezután minden reggelünket ott kezdtük. Talán két másik helyen próbáltam rá a focacciára, de kifejezetten rossz volt a „kedvenc” pékségemhez képest.
Mi az a focaccia? A focaccia egy lisztből, vízből, élesztőből készült kenyérféle, talán az itthon ismeretes kenyérlángoshoz hasonló. Számos fajtája ismert, a magyar verzióhoz képest az olaszok többnyire egy, egyszerűbb feltéttel szórják csak meg. A feltét olívaolaj, olívabogyó, vagy szárított paradicsom, néha csak szimplán nagy szemű tengeri só.
Innen a piros operaház felé mentünk, a Teatro Petruzzellihez, majd Bari tengerparti sétányán végig ballagva megcsodáltuk a tengert. Ezután a hangulatos belvárosi kikötőbe jutottunk, ahol a Museo Teatro Margheritát (sajnos) csak kívülről tekintettük meg. A jelenleg múzeumként működő egykori színház érdekessége, hogy a tengerbe állított oszlopokra építették, mert az akkori önkormányzattal nem tudtak megegyezni a területet illetően.
Az este hátralévő részében Bari óvárosában sétálgattunk fel-alá. Nem maradhatott ki a Szent Miklós Bazilika, amely az egyik legfontosabb keresztény zarándokhely. A 12. században épült óriási templom különlegessége, ahogy a nevéből is kitalálható, hogy itt őrzik Szent Miklós, avagy „ismertebb nevén” a Mikulás ereklyéit és koporsóját.
Bari óvárosa
Nem tévesztendő össze, a Télapó, a Mikulás és Joulupukki nem ugyan az, csak a munkájuk egyforma: ajándékot adnak.
Az óvárost egyébként fél nap alatt alaposan be lehet járni. Nagyjából minden második utcára jut egy templom vagy kápolna, szóval azokat nem is részletezném tovább. Bari vára még egy fontosabb pont, de többek negatív véleménye miatt ide nem fizettünk be. Helyette az igazi olasz hangulatot próbáltuk maximálisan magunkba szívni. A frissen mosott hófehér lepedők közt lépkedtünk az utcácskákon, ahol minden eldugott sikátorban egy-egy szentkép, szobor vagy kegyhely várt minket. Az ajtók és ablakok mindenütt nyitva voltak, és nézhettük, ahogy az olasz nagymamák készítik az orecchiette-t.
Mi az az orecchiette? Olaszország = tészta. Ezt jól tudjuk. A „tésztaság” náluk olyan szinten van, hogy minden régiónak megvan a sajátja. Például a legegyszerűbb a spagetti, Lazio vidékének sajátossága. Pugliáé az orecchiette, azaz a fülecske tészta.
Az óvárost a belvárostól a Giardino Corso Vittorio Emanuele II tér választja el. Bár nem túl nagy, de ez AZ az igazi pálmafás tér, ami megadja egy tengerparti város mediterrán hangulatát. Mit volt mit tenni, azonnal el is fogyasztottunk a Colibrioban egy tiramisut, majd egy delicatesben csorgattuk a nyálunk a sonkákra.
Amíg vártunk, hogy kinyisson a Mario által javasolt étterem, az óvárosban rábukkantunk Maria (az i betűt nyomjuk meg, hogy autentikus legyen) - feltehetően helyi celeb mamma - polentázójára. Ahogy a reklámtáblája is mutatta, muszáj volt megkóstolnunk,
hogy elmondhassuk, jártunk Bariban!
Maria épp elbújt, de a bal felső sarokban látható a képe.
Az óvárosi éttermek mind kicsik, s mint kiderül, turistaszezon ide vagy oda, a helyiek is tömegével járnak be esténként. A La Tana Del Polpoban minden jó asztal foglalt volt, egyedül a budi mellett volt egy szabad, az is csak fél órára. Bízva Mario korábbi szuper tippjében végül maradtunk (szerencsére nem volt szagos asztal). Bár hajtottak minket az evéssel, amit rettentő zavaró volt, a tengeri herkentyűkre nem volt panaszunk.
Vacsi a Polipban
Foly. köv.!
A következő részben Puglia legszebb városaiba látogatunk el. (KATT IDE)
Amennyiben nem akartok lemaradni a folytatásról, lájkoljátok a blog Facebook oldalát! A kirándulásról készült többi képért pedig kövessetek Instán! Ha pedig tetszett a cikk, kérlek segítsétek egy megosztással!
