A fenntartható turizmus egyik legjobb választása a Soca-völgy, mely a természetkedvelők mekkája. Rengeteg izgalmas túraútvonal van itt, melyek függőhidakon, kanyonokon, szakadékokon át, vízesések mellett vezetnek a gyönyörű, smaragdzöld folyók mentén. Idén nyáron végre mi is eljutottunk ide!
A 2021-es európai utazós toplistán az élmezőnyben végzett Szlovénia mesés régiója a Soca-völgy. Ezen a nyáron egy hosszúhétvége keretén belül végre mi is bepillantottunk abba, mitől is olyan varázslatos az Alpok ezen része.
Néhány apró tudnivaló
A völgy központi városkája és a vadvízi programok kiinduló pontja, Bovec, Budapesttől 6 óra autózással érhető el. Más közlekedési eszközzel nem érdemes nekivágni az útnak, hisz a környék felfedezéséhez szükség lesz autóra. Ha valakinek még sincs erre lehetősége, akkor annak a legjobb opció a vonat. Már 20 eurótól el lehet jutni a fővárosba, Ljubljanába. Itt érdemes autót bérelni majd azzal tovább haladni.
Szállásból bőven akad itt mindenféle, kempingtől kezdve a faházakon át a kényelmes, félpanziós hotelekig, így mindenki megtalálhatja a számára kedvező opciót. 
A szállásunk Kobaridban volt, sajnos komolyabb csúszás miatt az érkezés napján már nem maradt időnk a tervezett kisebb túrára. A legszebbek közt tartják számon a 20 percnyire található Tolmin-szurdokot. Az azúrkék Tolminka folyó által vájt szurdokot függőhidakon, barlangon át fúrt ösvényen és a sziklák oldalába vájt utakon át minden perspektívából bejárhatjuk. A túraútvonal hossza kb. 1,5-2 óra, ezért érdemes jóval zárás előtt érkezni. A belépő 10€, 4 óra után viszont már csak 8€. A nyitvatartást ellenőrizzétek, mert szezononként változik!
A tolmin szurok
A számtalan aktív program közül a legnépszerűbbek a vadvízi programok, ezért a Short Trip elsődleges célja is ez volt.
A vadvízi túrák
Rengeteg cég és csapat szervez ilyen vízi programokat. Szerencsére akad köztük magyar csapat is. Már egészen fiatal kortól, illetve átalános fittséggel bátran ajánlható bárkinek a vadvízi evezés, de azért mégis csak extrém sportnak számít. Épp ezért a kiterjesztett utasbiztosítást ne feledjétek. Emellett erősen ajánlom, hogy a magyar csapattal menjetek ezekre az utakra, mert így biztos nem alakulhat ki félreértés a kommunikáció miatt, ami csak további kellemetlenséget okozhat. A magyar csapat oldalát itt találjátok.
Az első nap reggelén egy csoportos rafting túrával kezdtük. Az alapok elsajátítása után egy vezetővel a csónakban, heten vágtunk neki az útnak. A széles rafting csónak erős stabilitást nyújt, így ezt az utat tényleg szinte bárkinek ajánlhatom. Az evezés és a koncentrálás mellett akad idő a völgy természeti szépségében elmerülni. Pihenés kapcsán csúszdázhatunk a hajóról és a bátrabbak egy 6 méter magas szikláról is csobbanhatnak a 12 fokos vízbe. A hidegtől nem kell tartani, a neoprén ruhák jól szigetelnek, kivéve, amikor befolyik alájuk a hűs víz. A túra hossza kb. 1,5 óra.
A kimerült energiacellákat a Kotlar étteremben töltöttük fel. Olaszország közelsége miatt a környék gasztronómiáját az olasz konyha határozza meg, de hát mondanom se kell, ezt igazából senki sem bánta.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Ebéd után elindultunk Kobardi legvarázslatosabb helyszínéhez, a Kozjak vízeséshez. A falu szélén, a Lazar kemping mellett lehet parkolni. Innen indul a rövid, 20-25 perces út. Először az Isonzo folyó felett kell áthaladni egy függőhídon. Itt egyébként nagyon nyugodt a víz, szóval fürdésre tökéletes helyszín!
A Kozjak-patak mentén haladunk tovább, ahol félúton a Little Kozjak nevű vízesést találjuk. Bár nagyon rövid sétáról beszélünk, minden métere csodás kilátást nyújt a természetre.
A vízesés látogatása belépő köteles, a 15 méter magas, mohával benőtt mészkőterem viszont megéri ezt a csekély (5€) árat.
A délután a kajakozásé volt. Kétszemélyes csónakokban a reggeli útvonalat eveztük le ismét. Ha bárkiben is felmerülne a gondolat, hogy ezt már láttuk, az gyorsan felejtse el! A kisebb csónakok végett teljesen más lett az út, és végig úgy éreztük, hogy a reggeli túrához képest egy nehezebb vonalon haladunk. A „haladó” jelzőt sem véletlenül kapta a kajaktúra. Nagyon komolyan megküzdöttük ezzel a túrával és szemben a raftinggal, itt egy percig se volt lehetőségünk gyönyörködni a környezetben. Sokszor kerültünk „veszélyes vizekre” és szegény túravezetőnk is küszködött velünk rendesen. Több mint két órába telt lejutni a szakaszon és, mint a kivert kutyák, vegyes érzelmekkel hagytuk hátra a folyót, adrenalin raktáraink üres kongását lehetett csak hallani a hazafele vezető kocsikázás során.
A vacsorát a Hisa Polonka nevű étteremben ejtettük meg, ami a kézműves sörök mellett szlovén tradicionális ételekkel várja a vendégeket. Egy főétel itallal együtt 14-18 euró közt volt.
A következő napon a társaság fáradtabb része visszatért a Kozjak vízesés előtti strandolós szakaszra napozni, míg a keménymag levezetésként egy canyoningon vett részt.
De mi is az a canyoning?
Egy, a természet által kialakított „csúszdapark”, ahol a folyóban gázolva, csúszva, mászva és ugrálva ereszkedhetünk le a mederben. A canyoning a legélvezetesebb és legsokoldalúbb program, mely egyszerre a legkönnyebb is! Leszámítva az elejét, amikor egy 20-25 perces komoly hegymenet előzi meg az egészet. Hiszen végül is fel kell menni, mielőtt elindulnánk lefelé… A felfelé vezető út a Porto Timoninál is keményebb volt, de legalább árnyékban voltunk.
Tipp: a reggeli túrát válasszátok, mert ilyenkor még elviselhető a meleg.
Felérve belegyömöszöltük magunkat a védő felszerelésbe és indult is a mászás lefelé a folyóban. A csúszások és ugrások mindig az aktuális vízállástól függenek, de akad azért egy-egy nagyobb, 2-3 méteres csúszás. Az magasabb részeken kötelekkel enged le a túravezető és a végén csobbanunk csak a hideg vízben. Vannak ereszkedős részek, és egy négyméteres ugrásra is van lehetőség. A túra közben folyamatosan adott a lehetőség a szurdokban gyönyörködni, természetes medencékben hűsölni vagy frissítő zuhanyt venni. A végén lévő 10 méteres ereszkedés, ahol egy barlangi medencébe csobbanunk, pedig mindenki számára igazi élmény. A túra hossza 1,5 óra.
Fizikailag azért megterhelő volt ez a sok csobbanás, így a nap hátralévő részében már nem terveztünk további túrázást. Pedig a Soca-völgy rengeteg gyönyörű helyszínnel kecsegtet.
Fél nap Udinében
Helyette az alig egy órányira lévő északolasz régió fővárosába látogattunk el, Udinébe. A 100.000 fős város nem kimondott turista paradicsom, hisz a kis belvárosi részt egy bő fél nap alatt könnyedén körbe lehet járni. Ennek köszönhetően viszont nem kell nagy turista tömegre számítani.
A képekét katt a galériára!
Közelsége miatt viszont remekül kiegészíti az erdőben és hegyekben töltött napokat. A kastélyon és a katedrálison kívül nem igazán van kiemelendő kötelező látnivaló. Udine tényleg arra jó, hogy a hegyekből elugorva teljes tisztaságában megkaphassuk az igazi olasz életérzést. Együnk egy isteni pizzát, igyunk egy mennyei kávét a Piazza Matteotti téren, gyönyörködjük a különféle korokból fennmaradt olasz építészeti stílusokban pompázó épületekben. Vásároljuk, vagy csak nézelődjünk az árkádok alatt. Céltalan bolyongásra és hastömésre kiváló program!
Tipp: bevállalósak kóstolják meg a helyi különlegességet a Würstel e patatine-t. Feltételezem, az osztrákok keze lehetett ebben a szörnyűségben, hisz ez nem más, mint egy virslis, sültkrumplis hagymás pizza.
Nyilván mondanom sem kell, hogy a kötelező pisztácia fagyi (Oggi Gelato Udine), ahogy Milánóban vagy Palermóban, ezúttal sem maradt el! Az élmény pedig hozza a megszokott, öt csillagos szintet.
Piazza della Libertà és környéke kifejezetten tetszett. Ha netán valakiből déjà vu-hangulat törne elő, hasonló környezetben játszódik Rómeó és Júlia alapjául szolgáló történetet is, mely Luigi da Porto tollából ered. Egyébként a történet szerint a két fiatal egy udinei fesztiválon látta meg először egymást. A városban emiatt több helyszínen is fellelhetők a szív alakú köztéri pontok, amik a „szerelem útjának” részei. A haragtorony tetején lévő harangozó fiúk pedig nem meglepő módon a város legfőbb jelképei.
Mind közül azonban a legkülönlegesebb Casa della Contadinanza, a várkert végében szinte magányosan álló, enyhe misztikus hangulatot árasztó épület volt. 1913-ban épült egy 16. századi épület mintájára, ami régen fegyvertárként funkcionált. Jelenleg egy olyan étteremnek ad otthont, ahol valóban úgy érezhetjük magunkat, mint a régi korok olasz nemesei. Ha meg szeretnéd kóstolni a Friuli-térség hagyományos ízeit és mindezt tradicionális környezetben tennéd, foglalj egy asztalt és válj korabeli nemessé egy pár órára! Hetente változó étlappal és abszolút korrekt árakkal várják a vendégeket. (Bárcsak előre tudtam volna erről a helyről…)
A régió legszebb városkája
A hazafelé vezető úton még tettünk egy villám kitérőt a túravezetőnk által ajánlott kisvárosban, Cividale del Friuli-ban. A kisvárost sokan a tartomány legszebbjeként tartják számon. A Julius Caesar által alapított várost fekvése, zegzugos utcái és kitűnő borai teszik különlegessé. Az egykori Longobárd hercegség székhelyének fő látnivalója a longobárd templom, mely az UNESCO listáján is szerepel, illetve a velencei gótikus székesegyház. Azonban ezek is eltörpülnek a város jelképének számító Ponte del Diavolo mellett, ami a Natisone folyó fölé épült kétívű Ördög-híd. Az egyik monda szerint maga az ördög hajította a folyóba azt a hatalmas sziklát, ami a 15. századi híd tartóoszlopának az alapját adja. A hídról és a folyómederből is mesés fotókat készíthetünk, ha pedig elkészültek a legjobb képek, már csak választani kell egyet a kiváló éttermekből.
- Szállásfoglaláshoz ott a Booking
- Programtervezéshez és jegyvásárláshoz pedig a Get Your Guide
