A dél-olaszországi hosszú hétvégénket Bariban kezdtük. Az előző részben, melyet ITT olvashattok, az utazás és szervezés részleteit, árait, illetve Bari lenyűgöző óvárosát mutattam be. November lévén strandolásra nem adtuk a fejünket, ezért Puglia meseszép vidékének felfedezésével folytattuk az utazásunkat. 

Második nap - Alberobello

A második nap reggelén gyorsan kocsiba pattantunk és a csodálatos olasz dimbes-dombos vidéken át, megannyi ősrégi olajfaültetvény mentén, Alberobelloig utaztunk. A világörökség részévé nyilvánított városka hírnevét trullóitól szerezte.

Egyes történetek szerint, a helyi gróf javaslatára kezdtek el ilyen habarcs nélküli házakat építeni, mivel ezáltal gyorsan szét lehetett szedni a lakásokat. Az adóbeszedő érkezésekor így spórolhattak a szegények elkerülve az épületek utáni kötelező adózást.
Délelőtt, a lehető legjobb időben érkeztünk meg. November lévén néhány turista lézengett csak a városban, a nagyjából 4-5 hosszú utcából álló óvárosi részt kényelmesen, teljesen átszellemülve tudtuk körbejárni és kiváló képeket készíthettünk. Délután, amikor két-három busznyi turista egyszerre érkezett meg, kis ízelítőt kaptunk abból, milyen lehet itt nyáron a szezon alatt. Még egy pont a novemberi olasz kirándulás mellett!

Trulló gyűjtemény

Délben a kötelező espressot és az édességeket a város legfrekventáltabb helyén fogyasztottuk, a főtér közepén, egyik oldalunkon az trullók, másikon a tér, miközben hét ágra sütött a nap.
És ha már sikeresen eljutottuk erre a gyöngyszemre, a napot már csak egy igazi trullóban elfogyasztott mennyei olasz pastával lehet megkoronázni. Tanulva a korábbi éttermes hibákból a 11 órai nyitáskor foglaltunk délutánra egy asztalt az Il Pinnacoloban. Bár elég sok vendég volt, szerencsére nem éreztük az olasz éttermekre jellemző siettetős magatartást. Ez valószínűleg ismét az offseasonnek volt köszönhető. Nem részletezem hosszan: a helyszín, a kaja 5 csillagos. Ha erre jártok, feltétlen egyetek egyet itt!

Katt a galériára a további képekért!

Polignano a Mare - a legszebb öböl a világon

 Bari felé tartva a másik megállónk Polignano a Mare volt. Tényleg aprócska kis város ez, ám mérete ellenére világhírű, bakancslistás helyről van szó. Egyrészt itt született Domenico Modugno, megannyi örökzöld olasz dal szerzője (mint például a Volare vagy a La lontananza) másrészt a mészkőfalra épített, a tengerben végződő óváros nem csak rendkívül szép, de romantikus hangulata rengeteg film díszletéül is szolgált.

A város közepén lévő szurdokban lévő öblöt pedig valószínűleg senkinek sem kell bemutatnom. Rendszeres résztvevője a világ legszebb strandjainak, újságok, internetes oldalak, utazós toplisták állandó szereplője. Bár a fürdést mellőztük a hűvös miatt, teljes pompájában tudtunk a legszebb pontjaiban gyönyörködni. Alberobellóhoz hasonlóan „kihalt” volt a város, ezért remek fotókat tudtunk készíteni, bele lógó, sörhasas német nagypapák nélkül.

<3 november!

Sajnos (vagy nem sajnos) fél 5-kor már sötétedett, így elég kevés időnk maradt. Az óvárosból már nem sokat láttunk, cserébe viszont végignézhettük, ahogy az öbölben lemegy a nap és éjszakai megvilágításban is láthattuk azt. Valóban fantasztikus élmény volt.

Este visszatértünk a szállásunkra és már csak a vacsora maradt. Most a pizzán volt a sor. Meglepődtem, de a Google-n a legtöbb pizzázó értékelése elég ramaty. A Pizzeria Enzo e Ciro Bari ezek közül már jónak számított, ezért ide mentünk. A belváros alapjában véve nem szép, így maga az étterem sem volt különösebben elragadó. De főzni azt tényleg tudnak! Olaszországba mentünk, sejtettük, hogy ez lesz. Háromféle pizzát is kóstoltunk. A minőségi alapanyagok csakis tökéletes eredményt szülhetnek. Nem csalódtunk, jár az 5 csillag! De ha lehet adnék 6-ot is! Nyamm-nyamm…

Ez mondjuk épp egy "borított" pizza :)

Harmadik nap – Matera, a mészkőbe vájt város

A harmadik napra csak egy programot szerveztünk. Puglia vidéke bővelkedik a világörökségekben, Matera, a mészkőbe vájt város is a lista egyik tagja. Elhelyezkedését tekintve nem esett útba másik „nagyobb” látnivaló, de erre a programra kellett is egy egész nap. A város savaborsát a Sassi di Matera alkotja, ami egy hatalmas barlanglakásokból álló negyed. Ezekben a labirintusokban az őskortól kezdve, de még az 1950-es években is laktak emberek, egészen elképesztő körülmények közt. Anno Olaszország legszörnyűbb nyomornegyede volt. Kezdetben csak mészkő bevájt barlangok voltak, majd ezeket több szobássá, néhol több emeletes helyiségekké alakították. A középkorban Civitává azaz várossá vált, ekkor már „rendes” épületeket, templomokat is építettek. Később fallal vették körbe, és mivel nagy részét egy mély szurdok határolja, kész erődítmény lett belőle.

A városnézést a Parco del Castellonál kezdtük, ebben a parkban áll a Tramontano vár. Komoly felújítás miatt jelenleg nem látogatható. Az óváros határán egy hatalmas tömegbe kerültünk, épp valamilyen ökofesztivált volt. Offseason ide vagy oda, itt már azért komolyabb turista tömeggel találkoztunk. Az óváros bejáratánál egy komplexebb barlanglakás található, mely néhány euróért cserébe megnézhető. Egy mini guide-ot is kapunk, ahol röviden elmesélték az itt élők mindennapjait.

Ezután vetettük bele magunkat a végtelen labirintusba. Rengeteg lépcső, kacskaringós utcácskák milliónyi kis sikátor. Igazi élmény itt elveszni. Minden bizonnyal nincs a világon még egy ilyen hely, óriási élmény fel-alá sétálgatni. Ez a hely egy valódi időutazás. Aki imádja a történelmi filmeket az itt tényleg a részévé válhat, hiszen rengeteg film forgatási helyszíne ez. Itt készült többek közt a Passio, a Ben-Hur vagy épp a Wonder Woman néhány jelenete is.

Sassi Miniatura

A főutcán nézzétek meg a Sassi in Miniaturát. A város makettjével érzékelhető a legjobban az „őskáosz” elhelyezkedése. A városban sündörögve több új köztéri szobrot is láthatunk. Ezek mind Salvador Dalí ihlette alkotások. 2019-ben Matera volt Európa egyik kulturális fővárosa, illetve ez az év volt Dalí halálának 30. évfordulója. Ennek tiszteletére a szervezők Materában álmodták meg a Dalí kiállítást. A hosszúlábú elefánt, a rinocérosz és a lefolyó óra szobrai láthatók a városban. De persze a Salvador Dalí Exhibition in Matera a legnagyobb durranás. Egy több helyiségből álló barlangrendszerben állították fel a 150 darabból álló szobor-, és rajz kiállítást, videótermet, és zenei aláfestéssel és vetített performanszokkal tették még élvezhetőbbé Dalí világát.

A belépő ára 12 euró. Nem vagyok művészetimádó, sose akarok művészeti múzeumokba menni, és Dalít sem ismerem behatóan. Ez a téma eléggé hidegen hagy. De ez a szoborpark és -kiállítás ebben a hozzá méltó környezetben még belőlem is rajongót kovácsolt! Na, ezt tényleg vétek kihagyni!

Dali galéria

Ezt követően felmentünk a dóm térre, ahol a legmagasabb ponton megnéztük a katedrálist majd a „dóm cukiban” megittunk a kötelező deles ristrettót. Miután az elmúlt napokban ismét kedvencünkké vált az olívabogyó, az olívaolaj múzeum felé indultunk. Sajnos mivel nem volt szezon, csak előre történő bejelentkezés esetén lehet látogatni, a telefont nem vették fel, így ez most kimaradt.  Az éhségérzettől vezérelve egy modernizált barlangban húztuk meg magunkat a Trattoria del Caveosoban. A barlangétterem hűvös klímájában egy olasz „csipegetős” tállal, sajt és sonka válogatással enyhítettük éhségünket. 3 főre, itallal együtt 50 eurót fizettünk.

Barlang étterem

Ezután a város déli részén a Sasso Caveosot néztük meg és az itt álló rúpiai barlang templomot. Innen figyeltük ki, hogy a szurdok túloldalán csodálatos kilátás nyílik a városra. Ezért gyorsan kocsiba ültünk és bőgázzal átmentünk a szakadék túloldalára, hogy a naplementében is láthassuk a várost. A Matera Escursionit írtuk be célpontnak, de több magaslati pont, sőt rengeteg izgalmas ösvény és útvonal található végig a város mentén.

Itt nem kicsit szemetek az olaszok, mert az út felénél leterelnek mindenkit. Onnan pedig egy 2 km-es (sík terepű) séta után érkezhetünk csak meg a célponthoz. Ami nem olyan vészes, ha van időnk és egy széldzsekink, mivel a fennsíkon nagyon erős szél fúj. Vagy vehetünk jegyet a kisbuszra, ha már letereltek az útról… Szóval, ha siettek, inkább keressetek egy másik utat, mert sok lehetőség van erre.

Több helyen olvasható, hogy Materát egy napba bele lehet sűríteni. Ez abszolút felejtős! Minimum két, de inkább három napot szánjatok rá. Közvetlenül a város mellett húzódó szurdokban és a folyó mentén nagyon király ösvények vannak, a kilátás végig csodaszép és túrázás közben nagyjából 100-200 méterenként bukkanhattok barlangokra és régészeti lelőhelyekre. A tájvédelmi körzet ezen kívül vadrezervátumot, szabadtéri szobor kiállítást, kőbányát, romos falvakat és rengeteg izgalmas helyet rejteget még.

Utolsó pillanatok Bariban

Miután lement a nap, visszatértünk Bariba, ahol már csak a vacsorát kellett elfogyasztanunk. A tengerhez közel, az Umbertina Pizzeria nevű gyorsétterembe ültünk be. Szuper extra vékony pizzát sütnek, ráadásul annyira finom, hogy nem lehet vele leállni. Épp ezért a desszertünk a végén még két extra pizza volt. A kajára itt sem volt panasz, de sose fogom megszokni, hogy kérdés nélkül hozzák a számlát, amikor még az utolsó falatokat rágja az ember. Elég idegesítő, hogy nem lehet normálisan beszélgetni, mert folyamatosan azt érzi az ember, hogy „egyél gyorsan, fizess és húzzál innen.” Egy üveg borral, aminek az ára (20) csak fizetéskor derült ki a 4 pizza 55 euró volt.

Az indulás napján még arra maradt egy pár óránk, hogy lenézzük a Pane e Pomodorora, a város homokos tengerpartjára, egy rövid sütkérezésre és a tenger bámulására. Ezután leadtuk a kocsit a reptéren és hazaindultunk. Egy kis plusz autós infó: van benzinkút közvetlen a reptér mellett, ami úgy működik, hogy készpénzben fizetsz előre minimum 10, de inkább 50 eurót, és utána tankol neked a srác, aztán esetleg ad vissza találomra valamennyit. Számlát ne várj, főleg vasárnap délben.

• Utazás: gyakran van Budapestről fapados, sokszor igen jó áron.
• Szállás: változatosak az árak, nekünk 27 euró/fő/éj volt, szerintem inkább a magasabb kategóriában van.
• Közlekedés: itt még a Google sem a barátod. Nekem a több vasúti társaságból álló tömegközlekedés kész káosz, a menetrendeken nem tudtam eligazodni. Ha csak a part menti városokat nézitek, akkor egyszerű. De ha Puglia csodáit is meg akarjátok nézni, kötelező az autó bérlés!
• Étel, ital: Olaszország gazdasága erősen a turizmusra épül, emiatt az árak is magasabbak. Viszont a legjobb minőséget kapjuk a pénzünkért, így ár/érték arányban kiváló!
• Belépők: mivel csak városnézésen voltunk, erről nem tudok infót adni.
• Fizetés: szerencsére nincsenek elmaradva a terminálokkal. Mindenhol lehet kártyával fizetni.
• Kinek ajánlott? Olaszország?! Hát mindenkinek! 

Amennyiben nem akartok lemaradni a legfrissebb cikkekről, lájkoljátok a Facebook oldalt! A kirándulásról készült többi képért pedig kövessetek Instán! Ha pedig tetszett a cikk, kérlek segítsétek egy megosztással!

Szállást keresel Bariban? Foglalj az alábbi bookingos térképről ugyan azon az áron, és ezzel támogathatod a blogot!

Booking.com