A thaiföldi utunkat Bangkokban kezdtük. Bejártunk a város főbb nevezetességeit, iszonyat jókat ettünk és egy kisebb programra is jutott időnk. Az előző részben egy alapos kibeszélő során a fontosabb tudnivalókat átnéztük. Érdemes elolvasni, hisz sok utalás lesz az ott elhangzottakra. Íme hát, hogy mi fért bele három napba!
Utazás, transzfer
Repülővel közvetlen járattal jöttünk Németországból, míg a csapat másik fele egy dohai átszállással Magyarországról indult kora délután. Helyi idő szerint reggel 6-kor szálltunk le. A reptéren az útlevél ellenőrzés és ujjlenyomat felvétel után az egyik ATM-ből gyorsan készpénzhez jutottunk. A pénz és repjegy-témát az előző cikkben alaposan átbeszéltük.
A városba legolcsóbban tömegközlekedéssel juthatunk be, de ez igen hosszadalmas. Helyette inkább a gyorsabb és kényelmesebb taxit választottuk. Hogy megkönnyítsük a dolgot, a Grab applikációt használtuk, amely kvázi a helyi Bolt, de ez utóbbi már itt is már teret hódított. A félórás taxiút ára 450 bath volt négyünkre, ami kb. 5000 forintnak felet meg, amelyben benne van az autópálya díja is, amit, az utasoknak kell külön fizetni.
Szállás
E tekintetben igen széles a választék. Futurisztikus podoktól kezdve a sky medencés szállásokig minden megtalálható. A képek viszont becsapósabbak. A legfontosabb a friss visszajelzések elemzése! Mivel ezt a pár napot végig városnézéssel terveztük tölteni, ezért a lokalizáció mellett az ár volt a prioritás. A főutcák és a Khaosan Road közvetlen közelében brutális forgalom van, így ezt nem ajánlom senkinek. Viszont két utcányira már sokkal nyugodtabb az éjszaka. A Nappiness egyszerű és minimalista hotelt választottuk, mivel elég jó helyen van. Kiderült, hogy alig pár perc sétára van a Maha Chai Road, ami rogyásig van jobbnál jobb kiülős, utcai étteremmel, így a lokalizáció is tökéletes lett.
A szállásunk valóban egyszerű volt, de tiszta és tágas, persze légkondival. A hotelnek van egy európai színvonalú kávézója is, ahol jó péksütit és tojásos reggelit is kapni. Ami nagy szó errefelé! A szálláskeresési algoritmusomban ezúttal a saját honlapjuk nyert a Booking kárára. 500 bath/fő/éj ára igen szépen csökkentette a kiadásainkat.
Az első nap
A korai érkezés miatt, csak felár ellenében tudtuk volna elfoglalni a szobákat. (Ez egyébként csak egy jelképes 100-200 bath lett volna.) Mivel tudtunk aludni a repülőn, és a többség hozzá van szokva az éjszakázáshoz, inkább útnak eredtünk, de ekkor még nem sejtettük, mennyire sűrű napunk lesz.
Kilátás a hotel kávézójából
Célunk a 7/11 volt, hogy beszerezzük a SIM kártyát. Útközben egy idős bácsi megállított és beszélgetésbe elegyedett velünk. Ő mesélte, hogy ma ünnepnap van és feltétlen nézzük meg az a két templomot, ami csak ünnepnapokon van nyitva. Elmondta, hogy ezen a napon a „sárga” táblás tuktukok fix, 200 bathos áron bárhová elvisznek. Még egy rövid tervet is írt nekünk. Nos, ez részben volt csak igaz, mert Bangkokban bármelyik tuktukos ingyen elvisz minket egy szabóságba vagy ékszerboltba, ha ezt megbeszéljük. És nyilván ebben a tervben is volt egy öltönybolt. Viszont! Nem kötelező vásárolni, bár nehéz lesz nemet mondani az alacsony árakra!
Végül megérte a túra, mert a tuktukos elvitt három helyre is és nyugodtan várt, amíg mi nézelődtünk. Az első megállónk ebben a templomban volt, amit sajnos mobilnet hiányában nem sikerült kiderítenem, hogy hol volt pontosan és mi volt a különlegessége. Ezután a sofőrünk elvitt a „kötelező” szabóságba, ami egyébként Bangkok legnagyobb varrodája, a James Fashion International.
Thai öltönyök: ha idáig nem tudtad, a thaiokról köztudott, hogy remek szabók. Kiváló anyagokkal dolgoznak, precízek, gyorsak és persze olcsók. Sokan kifejezetten ezért utaznak Thaiföldre. Vannak menő szabók, akik konkréten európai körutakra mennek, végig járják a kontinens nagyvárosait, és begyűjtik a megrendeléseket a rendszeres ügyfelektől.
Mivel egyikünk egyébként is tervezett a közeljövőben zakót venni, itt szerezte be a 100%-ban rá szabott ruhadarabot egy komoly alku után, amit másnap át is tudott venni. (A zakó ára kb. 50 ezer forint volt.)
Ezután a tuktukos barátunk elvitt az áhított 7/11-be, ami persze egy turista hajókázást szervező cég mellett volt Phra Arthit megállóban. Itt azért már elég rámenősek voltak, végül beadtuk a derekunkat, mert egyébként is meg akarunk nézi a bangkoki „kis” úszó piacot, a Taling Chan Floating Marketet. Az úr ára 1000 bath.
Tettünk egy hatalmas kerülőt Bangkok csatorna rendszerén, ahol megláthattuk a város valódi arcát. A csatornák mentén végig faházak állnak, amelyeknek hátsó kert híján cölöpökre épített stégjük van, ahol délutánonként az ott lakók pihennek. Lenyűgöző látvány, ahogyan a helyiek élnek. Bár sokszor csapott át borzongatásba a vízbe dőlt rengeteg lakóház. Ha szemfülesek vagyunk, itt biztos látunk majd a városszerte szabadon garázdálkodó óriásgyíkok közül egyet. Igen, a város tele van varánuszokkal, amik gyakran szerepelnek a világsajtóban.
Csónakkal érkeztünk a Taling Chan piacra, ami nem egészen úszópiac, mert kis része áll csak stégeken, a többi a szárazföldön, ami persze a víz felől is megközelíthető. Bangkoknak mégis ez az egyik legkülönlegesebb piaca. Sajnos, mivel hajóval jöttünk és pici a kikötője, csak fél órát kaptunk, szóval, ha végig akarjátok kóstolni azt a rengeteg különlegességet, ami itt vár ránk, erre nem a hajókirándulás a legjobb mód. Egy villám kóstoló után indultunk vissza a csatornán át, ahol tovább figyelhettük a helyi vízi lakások lenyűgöző mindennapjait. A csónak a város egyik legszebb templománál tett ki, a Wat Arunnál.
Katt a galériára az úszópiacos képekért!
Thai templomok: a buddhista templomok nem egészen olyanok, mint a katolikus épületek. Ezek többnyire épületegyüttesek. A központi magas tornyot több kisebb torony és hosszú házak, pagodák veszik körbe.
Akinek nagy vágya, hogy tradicionális ruhában fotózkodjon egy meseszép buddhista templomban, az itt ezt is megteheti. A belépő ára 100 bath.
Katt a galériára a többi képért!
Ezt követően egy rövid délutáni pihenőt tartottunk, majd nekivágtunk a bangkoki éjszakának. Körbejártuk aszállásunk mellett található királyi pavilont, a Royal Pavilion Mahajetsadabadint, majd a mellette található Wat Ratchanatdaram templomot, amit III. Ráma építtetett unokája számára. 37 torony található az épületen, ami a megvilágosodáshoz szükséges 37 erényt szimbolizálja. Későre járt, ezért zárva volt, viszont egy árva lélek sem járt ott, így elképesztő képeket sikerült készítenünk a szürkületben.
Ahogy a Maha Chai utcán haladtunk, megörültünk, hogy az egyik legsűrűbb utcai kajáldás rész mellett lakunk. Nem titkolt célom a Jay Fai étterem volt. Az éttermet vezető hölgy szinte legendává vált: 1980-ban nyitotta a helyet és főzés mellett a legfontosabb feladatának az ételeinek folyamatos fejlesztését választotta. A munka meghozta a gyümölcsét, mert a 2018-as Michelin Guideon egy csillaggal jutalmazták Ms. Jay-t.
Szerepelt is a Netflix Street Food: Asia nevű doku-sorozatában. Egyébként is érdemes megnézni a bangkoki epizódot.
Borzasztó népszerű a hely, ezért csak asztalfoglalással lehet bejutni. Persze ezt nem tudtuk, így tovább haladtunk és egy tipikus utcai kifőzdét választottunk helyette. A helynek nincs neve, nappal tényleg csak egy üresen álló utcasarok, de éjszaka megtelik élettel. A Maha Chai és a Bamrung Mueang utca folyó felőli sarkán áll. Itt aztán alaposan belakmároztunk. Frissen sült halas előételeket, pad thait, tom yum levet, zöldséges rizst és mennyei licsi darabokkal teli üdítőt vettünk. 4 főre előétellel és itallal együtt fizettünk 580 bathot. Komolyan! És mennyei volt!
A következő megálló a Wat Saket templom volt, ami Bangkok egyik top látványossága. A magaslatra épített Aranyhegy templomot a belváros szinte minden pontjáról ki lehet szúrni. Este már zárva volt, ezért másnap még visszajöttünk, viszont esti fényekben és tömeg nélkül varázslatos volt felnézni az arany hegyre. A szépen kivilágított, dzsungeles jellegű hegy, kellemesen körbejárható, szökőkutat csobognak és arany levelek lógnak mindenhonnan, amikre az emberek a jókívánságaikat írhatják fel.
A Khao San Road
Innen a Khao San Roadra sétáltunk, ami egy 450 méter hosszú buliutca a turisták számára fenntartva. Bárok, hangos zene és masszázsszalonok várják az alkoholra szomjas külföldieket. Mivel buddhista országról van szó, az alkoholt tiltja a vallásuk. Ezért igen magas adó is van a szeszes italokra, így aki bulizni szeretne, annak mélyen a zsebbe kell nyúlnia. A helyi sör 300 ml-es kiszerelésben kapható és 150 bath körül mozog. Igen, egy sör árából itt két ember simán jól lakik. A koktélokat vagy az erősebb italokat én már nem is néztem.
A masszázsnál viszont senki se agyaljon, hogy hova érdemes menni. Univerzális áron dolgozik egész Thaiföld, mindegy hogy a Khao Sanon, Phuketen vagy egy bangkoki, eldugott utcába mész, 300-400 bathba kerül egy óra. Mondanom se kell, hogy átlagban kétnaponta mentünk relaxálni.
Az utunk során viszont csak itt láttuk olyan árust, ahol meg lehetett kóstolni az ízeltlábúakat. Mindenféle bogár, lárva, tücsök, sőt százlábú, skorpió és tarantula is van az étlapon. Egyébként semmi íze nincs, sült, pörkölt csipszhez hasonló. Az étkezési rovarokat külön farmokon nevelik, szóval nem az utcáról kukázzák össze, nyugi.
A thaiföldi kuriózumot, a pingpong showt (aki nem ismeri nézzen utána) nem javaslom senkinek. Egyrészt a helyiek is ízléstelennek tartják, másrészt komoly emberjogi aggályok merülnek fel a dolog kapcsán. A bárok vezetőinek a „fellépőkkel” való bánásmódját pedig szerintem nem is kell részletezni. Elég embertelen körülmények közt dolgoznak. Jobb, ha ezt inkább senki sem támogatja. A legnagyobb tiltakozás, amit tehetünk ellene, ha el se megyünk.
Válasszunk helyette inkább egyet a rengeteg menő sky bár közül. Bangkokban egy rakás felhőkarcoló van a központtól keletre lévő városrészben. Ezeknek tetőteraszaiból mesés sky bárokat csináltak. Ott van például a Yào Rooftop Bar vagy a Tichuca Rooftop Bar, aminek medúzára hajazó, látványos világítása van. Mi a Sky Beach Bangkokot választottuk a napunk lezárására.
A King Power Mahanakhon Tower 314 méteres magasságával Bangkok második legnagyobb tornya.
A 78 emeletes felhőkarcoló épülete önmagában is lenyűgöző. A felső szinten található egy luxus étterem, a Mahanakhon Bangkok Skybar, illetve feljebb a nyílt tetőteraszon van a bár, a Sky Beach Bangkok. A 360 fokos lenyűgöző kilátás a városra csak az egyik dolog, ami miatt ez Bangkok egyik legnagyobb attrakciója. Itt található a világhírű glass skywalk is. Valószínűleg már láttatok erről itt-ott képeket vagy videókat, hogy rosszul lesznek a tériszonyos emberek, amikor rálépnek. Hatalmas üveglapokon járkálva lenézhetünk a talpunk alatt lévő elképesztő mélységbe.
Katt a galériára a többi képért!
A bár 10:00-24:00-ig van nyitva és persze este a legszebb a kilátás, ahol akár egy-egy felhőt is „elkaphatunk”. A belépő ára arányos a magassággal, azaz igen magas, 880 bath. Este fél 10-kor jártunk ott, ekkor már nem volt túl nagy tömeg, kényelmesen le is tudtunk ülni bárhova és csodás képeket készíthettünk. A jegyünk mellé viszont járt egy alkoholos(!) koktél is, így már kevésbé fájt kifizetni a belépőt.
Második nap az angyalok városában
City of Angels: Inrda istenség, a mennyország királyának parancsára Bangkok lett a reinkarnálódott angyalok rezidenciája, ezért nevezik a várost az angyalok városának.
A napot a hotel kávézójában kezdtük a Cafe Velodome-ban. És valóban, a kirándulás alatt itt ittuk a legjobb kávét. Volt, aki tojásos reggelit evett, volt, aki két péksütit, és akadt, aki még egy limonádét is hozzácsapott a lattéhoz, így fizettünk négyen összesen 800 bathtot.
Katt a galériára a többi képért!
A városnézést a Wat Saketben kezdtük. Körbejártuk világosban is az Aranyhegy templomot és az adomány után mi is felírtuk a kívánságunkat egy aranyfalevélre. A templomi belépő 100 bath és ide már kötelező volt a térd alá érő rövid nadrág és a vállakat takaró öltözet, bár nem vették túl szigorúan a dolgot a turistáknál.
A blog Insta oldalán rövid videós sztorikat is készítettem, ezek el is vannak mentve, ha érdekel, hogy kongatja mindenki ezerrel a harangokat felfelé menet, megtalálod a teljes thaiföldi sztori sorozatot!
A hegymenet amúgy nagyon kényelmes, ezért bárki nyugodtan bevállalhatja, legnyűgöző a hangulata és persze a kilátás is. Ha idáig csak érdekelt a buddhizmus, itt biztos átértékelődik benned a dolog, és sikerül majd azonosulni a spirituális lényével.
Innen a The Grand Palace felé vettük az irányt. Útba esett a Wat Suthat templom is, ami előtt egy húsz méter magas, tikfából készült hinta áll. Nem tudtam ellenállni és végül kifizettük a 100 bathos belépőt. A 40 hektáros(!) területével ez Bangkok egyik legnagyobb temploma, amit még az első Ráma építtetett. Az udvaron 28 kínai stílusú kőpagoda áll, de a legszebbek a hihetetlen részletességgel kidolgozott kőszoborcsoportok. Ami nekem a legjobban tetszett, a főépület falait a padlótól a mennyezetig borító falfestmények, amelyek a thai folklór történeteit mesélik el.
Katt a galériára a többi képért!
Segítségül itt a térkép, hogy merre jártunk!
Ha szeretnétek elmenteni a térképet, töltsétek le a wanderlog appot mobilra, és ott el tudjátok menteni későbbre! A kék jelölők mutatják a cikkben szerepelt pontokat!
A bangkoki sztori itt folytatódik! Megyünk plázázni, simagatunk 200 kilós cirmos cicát, meglátogatjuk Dumbót és felzabáljuk Bangkokot!
Facebookon és Instán továbbra is érdemes követni, de a legtutibb, ha feliratkozol a hírlevelemre!
Tudtad? Ha a blogon látható linken keresztül foglalsz, úgy támogathatod a blogot, hogy ez neked semmi extra költségedbe nem kerül!
- Szállásfoglaláshoz ott a Booking
- Programtervezéshez és jegyvásárláshoz pedig a Get Your Guide
