Folytatódik a thaiföldi Long Trip, itt a harmadik bejegyzés! A fontos tudnivalókat megbeszéltük, majd Bangkok végtelen látnivalóit elkezdtük számon venni. Most pedig folytatjuk és zárjuk is a bangkoki szekciót.
A második nap folytatása
Az előző részt ott hagytuk félben, hogy épp úton voltunk a Nagy Palotához, amely Bangkok leghíresebb, legnagyobb és legpompázatosabb épületegyüttese. A királyi palota is itt található, ezért itt nagyon komolyan veszik az öltözködési szabályokat, amiket röviden ismertettem a bevezető cikkben. Itt mindenkinek kötelező a hosszúnadrág, de emiatt nem érdemes a kánikulában egésznap magunkkal vinni egy farmernadrágot. A környéket elárasztják az utcai árusok, akik minden turistára rászólnak, hogy kell a nadrág és tőle tudsz is venni egyet.
Tipp: kivételesen tényleg ajánlom egy ilyen nadrág beszerzését.
- egyrészt nem túl drága, csupán 200 bath
- brutálisan szellős, mintha nem is lenne rajtad semmi
- egész jó kis szuvenír az elefántmintás nyári nadrág
- sőt, ha újra hasonlóan szigorú szentélybe érkeznél, már kéznél lesz a megoldás
- olyan vékony, hogy szinte zsebben is elfér
- én az utunk alatt többször is felvettem, mert a tűző napon kényelmesebb volt, mint a rövidnadrág.
Az áron nem lehet alkudni (összefognak az árusok), de minket leszólított egy minden bizonnyal illegális árus, aki motorral közlekedett és teljesen be volt bugyolálva (hosszú ruha, kesztyű, sapka, napszemüveg) és féláron, 100 bathért be tudtuk szerezni az árut.
Katt a galériára az összes képért!
A 10 hektáros területen egy hatalmas, meseszerű világba csöppenünk. Az 1782-ben épült komplexum az évek alatt folyamatosan bővült, így igen változatos az épületek stílusa. Itt található a világhírű smaragd Buddha is. A hatalmas tömeg miatt ebben az egy templomban kötelező mindenkinek a maszkhasználat. A királyi palota kicsit kilóg a városból, én nagyon erős nyugati, főleg francia építészeti stílust véltem felfedezni benne. A király egyébként nem itt lakik, ez csak a hivatalos ceremóniákhoz használt udvar.
A palota mellett van egy kellemes, gyarmati stílusú kávézó, ahol bedobtuk az első thai teát.
Én nem tudtam, hogy ez ennyire elképesztően finom!
Azonnal függő lettem és mindennap ezt a mennyei nedűt ittam. Alapvetően semmi különleges nincs az elkészítésben, de mégis nagyon egyedi íze van!
A thai tea alapja és a legfontosabb része egy erősen lefőzött ceyloni fekete tea. Az ital lelkét a megfelelő teafű adja, más teából nem lesz olyan! Ez inkább piros színű, mintsem fekete, ez adja az egyedi színét. A profik kávéfőzővel főzik le a teát, ezután nagy adag jégre öntik, hideg tejjel (kókusztejjel még egzotikusabb) húzzák fel, cukorral és fűszerkeverékkel ízesítik (kardamon és csillagánizs).
A belépő ára 500 bath.
A következő kihagyhatatlan állomás a szomszédban fekvő Wat Pho, a fekvő Buddha székhelye. A 46 méter hosszú és 15 méter magas, elképesztő monstrum a legnagyobbak közé tartozik. Amitől még különlegesebb a hely, hogy a III. Ráma idejében felújították a templomot, mely során 1400 falfeliratot rögzítettek, amelyek a thai költészettől, a gyógyításon át asztrológiáig történelmet és botanikát is tartalmaz. Ezeket nyilvánossá is tették, így ez volt Thaiföld első „nyílt egyeteme”, ami 2011 óra az UNESCO világörökségének a része.
A belépő ára 200 bath.
A folyópart mentén haladtunk tovább, egészen a Pak Khlong Talat virágpiacig. A belváros legnagyobb nagybani virágpiac ez, ahol egyébként szinte csak a jól ismert sárga kínai krizantémot árulják. Ezekből készítik a koszorúkat és füzéreket, amik minden kegyhelyen ott lógnak.
Innen tuktukkal mentünk Bangkok legújabb és az ország legnagyobb bevásárló központjába, az Iconsiamba, amit gyakran csak Mother of All Malls-nak hívnak, azaz a Plázák Anyjának.
A plázák az egész világon a közösség fontos helyszínei, de a távolkeleten találhatók a világ plázáinak „leg”-jei. A nagyvárosokban szinte minden körzetre jut egy-egy gigászi shopping center, amik már nem a boltok számában, hanem a belsőépítészeti megoldásaikkal tromfolnak egymásra.
Egyébként Bangkokban, ha csak a legnagyobbakat nézzük, 10-20 ilyen világszinten is híres pláza van. Ha választani kell, a Siam Paragont, a Terminal 21-et vagy az Iconsiamot ajánlom. Ezeken a helyeken azok is könnyen el tudnak bámészkodni órákon át, akik utálnak vásárolni.
Az Iconsiam alsó szintje egy hatalmas „utcai” étkezdének van berendezve, százas nagyságrendű a kajádák száma, ahol egy belső tavacskában még egy hajóról is tudunk venni pad thait. Itt mindent megtalálunk, ami a thai és távolkeleti konyhában létezik. Ráadásul nagyjából csak pár száz forinttal drágább itt egy kifőzde, mint az utcán található társai. Na itt degeszre ettünk magunkat.
Van itt még 20 méter magas ledfényes vízesés és egy tetőterasz, ahonnan Bangkok felhőkarcolókkal teli negyedét teljes panorámában láthatjuk. Az itthoni plázákban ismert boltokat és termékeket nem nagyon fogunk találni, szóval számunkra igazán különleges és egyedinek számító dolgokat, ruhákat is beszerezhetünk. Az árak pedig hasonló kategóriában vannak, mint Magyarországon.
A délutáni pihit követően a vacsorát a szállásunk melletti egyik utcai kínai büfében (Fa Mui) ejtettük meg, ami még a thai konyhához képest is merőben más volt.
Harmadik (és egyben utolsó) nap - Piacok
Bangkokban könnyedén el lehet lenni napokon át, úgy, hogy mindig valami újat találunk. De a vonzáskörzetében is van jó pár kihagyhatatlan dolog. Ha valaki szeretne többet is megtudni az interneten olvasott véleményeken kívül, javaslom a Bangkok Charlie oldalát, ahol rengeteg szervezett program közül válogathatunk. Ezeket kiscsoportokban (max. 10 fő) szervezi Charlie, és minden út magyar idegenvezetéssel történik.
Mi erre a napra a legizgalmasabb utat választottuk (ami egy bő félnapos út, így a délutánunk és az esténk szabad maradt), ez pedig az világhírű úszó és vasúti piacra szólt.
Azonban ez az út jóval többet tartogat ennél!
Reggel felvett a kisbusz a szállásunk előtt és indultunk is a vasúti piacra, hogy elérjük a délelőtti járatot. Samut Songkhram városa egy órányira van a fővárostól, itt található a Rom Hup Market. Alapvetően egy tipikus nagyvárosi piac, tele mindenféle földi jóval, friss tengeri halakkal, húsokkal, zöldségekkel, sült békával és persze ajándéktárgyakkal. A piacnál található a Maeklong vonat megálló, ezért a turisták főleg csak Maeklong vasúti piacként ismerik.
Mivel a piacolók általában helyszűkében vannak és ez a vonat csak naponta négyszer jár, így az árusok minden négyzetcentimétert kihasználva a vasúti sínekre teszik ki a portékájukat, a vásárlók pedig a sínpár közt tudnak haladni. Amikor jön a vonat, pár másodpercre behúzzák az árut és behajtják a ponyvájukat. A piac thai neve lefordítva annyi tesz, a „Záró esernyők piaca”.
Amikor elhalad a vonat, érdemes nem a vagonokat nézni, mert ha csak a pillanatra is elhúzzuk fejünket, mintha mi sem történt volna, újra befedi a piac a síneket. Mivel az „esemény” alig pár percig tart és rengeteg turistát vonz, érdemes időben menni. Mivel szervezővel mentünk, így persze minden flottul haladt és az első vonatot láttuk is, amikor még inkább a helyiek voltak többségben, mintsem a turisták.
Kókuszfarm
Bár választható extra programként ajánlotta Charlie a kókuszfarmot, nyilván nem mondtuk nemet. Útban a következő állomásunk felé található a város határán ez a kókuszfarm, ami egy családi vállalkozás. Bemutatták és elmesélték, hogy miként dolgozzák fel a kókuszt, és, hogy mi mindent készítenek belőle a reszeléken kívül. Csipszet, cukrot, tejet, szörpöt, olajat, és vagy egy tucat szépségápolási terméket. Megnézhettünk egy valódi thai lakóházat, ami merőben más, mint a mi otthonaink. A tanyán még thai harcos kakasokat is láthatunk, ugyanis...
...a kakasviadal a kultúra része és a viadalok szervezése és a fogadás is legális az országban.
A túra célpontja a Damnoen Saduak úszópiac, ami az „igazi” thaiföldi Floating Market. (Több kisebb floating market is van, pl. Bangkokban is, de ezek közel sem érik el ennek a színvonalát.)
A kialakulásukat tekintve elég egyszerű a történet. Régen mindig a folyópartokra települtek az emberek és nyilván hajókkal közlekedtek. Idővel szélesedett a település, és, hogy távoli lakosok is bekapcsolódhassanak a folyami kereskedelembe, csatornarendszereket alakítottak ki. Lényegében egy kisebb falut kell elképzelni, csak utcák helyett csatornák, autók helyett csónakok közlekednek.
Nyilvánvalóan mára ez a fajta kereskedelem megszűnt, de szerencsére Thaiföld szerte itt-ott még megmaradtak (a Wikipédia hatot említ). Ezek közül a Damnoen a legnagyobb és legismertebb. Az úszópiacok turisztikai szempontból nagy attrakciók, így szerencsére nem tűntek el örökre. Itt a piac környékén még vannak helyi lakosok, akik tényleg a vízen élik az életüket. Értsd: csak hajóval tudnak elmenni boltba, templomba vagy a szomszédhoz beszélgetni.
A többi képért katt a galériára!
Szóval először át kellett hajókáznunk a falun, hogy eljussunk a központba, a piacra, ahol csónakokból vehetünk isteni mango sticky rice-t vagy pad thait. A csatornák mentén árusok kínálják a portékát, és ha valami megtetszik, csak intesz, és megállhatsz nézelődni. Mivel a turistákból van a bevételük és ez Thaiföld egyik legnépszerűbb programja, mindig nagy tömeg van és a csecsebecsék ára két-háromszorosak is lehetnek.
Szerencsére a kajánál ez nem így van!
Charlie pedig elvitt a kedvenc pad thaios hajóbüféjéhez, és ajánlott egy mennyei kókusz fagyit is. Mondanom se kell, hogy valódi friss kókuszból és kókusztejből van. A fagyi (60 bath) és a mango sticky rice (60 bath) a legfinomabb volt, amit egész thaiföldi utunk során ettünk. Egyébként a kiszálló ponttól végig lehet sétálni a főcsatorna mentén és nyugodtabb tempóban is lehet piacozni. A covid miatt még nem tért vissza teljesen az élet, vendégből is kevés volt és sok árus ideiglenesen vagy teljesen zárva volt.
Amikor az életed más perspektívába kerül
Hazafelé szintén volt egy válaszható kitérő és elmentünk egy tigris rezervátumba. Szerencsénk volt, mert senki sem volt előttünk, így nyugiban sétálhattunk a Tiger Worldben. A vezetőnk, aki évek óta Bangkokban él, és emiatt képben van a dolgokkal, elmesélte, hogy ez Thaiföld legtigrisbarátabb rezervátuma. Egyetlen mentett anyától származik az összes tigrisük, azaz mind a 19 macskájuk fogságban született és gondozók által neveltetett nagy gondossággal és jólét közepette. Ezt a nemrég átadott, teljesen felújított szállásuk is bizonyítja.
Láttam már állatkerti tigriseket, de ilyen kicsattanó formájú, egészséges és ápolt cicákat még soha. Mivel csak kivéreztetett húst kapnak, így biztosítottak róla, hogy őket nem kell és nem is szokták leszedálni a fotózásokhoz, mint ahogy a turistás helyeken szokás (pl. Pattayán vagy Phuketen). Szóval, ha szeretnél tigrissel fotózkodni, etetni vagy simogatni úgy, hogy nincs ketrec köztetek, és ezt szeretnéd etikusan, lelkiismeretfurdalás nélkül megtenni, akkor a Tiger Word a legbiztosabb választás.
Szóval, bemerészkedtünk hozzájuk egy fotózásra. Többféle belépő van, attól függően milyen fotózást vagy etetést szeretnénk. Mi az alap csomagot választottuk, ez 1200 bath volt. A kifutón három, száz kiló feletti cicuska játszott, na ide mentünk be egyesével, négy gondozóval. A tigrisek természetesen szabadon sétálgattak, lánc vagy bármi hasonló nélkül. Amikor belépsz egy hatalmas ketrecbe és szabadon rohangál tőled pár méterre három tigris, kicsit átértékelődik a helyzet, mint a rács másik oldalán.
Nos, ekkora riszpektet én még sohasem tanúsítottam életemben senkinek vagy semminek.
Nem féltem egy percig se, de ahogy átléptem a küszöböt igencsak megváltozott a szitu számomra. Hát még amikor mellette ülsz és próbálsz mosolyogni a fotós csajnak, de csak arra koncentrálsz, hogy mikor ugrik fel, hogy játsszon az egyik gondozóval vagy veled... Nagyjából hasonlóan megszeppent, transz állapotról beszéltek a többiek is.
Bangkok történelmi pad thai-ja
Ezzel véget is ért a programunk, így visszatérve ott folytattuk, ahol abbahagytuk, mentünk pad thaiozni. Charlie javalatára kerestük fel a Thipsamai nevű beülős étteremet, ahol szerinte az egyik legjobb pad thait kapni. Persze ez a hely is a már korábban említett „gasztro utcán” volt. Az étterembe érkezve az ajtó mellé leülve nézhetjük át az étlapot, majd ott kell leadni a rendelést. Ezután kaptunk asztalt, ahol rövid időn belül meg is kaptuk a finomságokat.
A pad thai (és a Thipsamai) rövid története
A pad thai a második világháború idején jött létre, amikor az országban óriási kereslethiány alakult ki. Az akkori miniszterelnökjelölt nagy nacionalista volt, és az ő fejéből pattant ki, hogy hozzák létre ez nemzeti ételt. Mivel élelmiszerből és rizsből is nagy hiány volt, így a tésztát alapul véve az országban megtalálható alapanyagok felhasználásával jött létre ez a nagyon egyszerű, de annál finomabb étel.
Ms. Samai ekkor volt kislány, és az édesanyjától tanulta el a főzés csínját-bínját. Ekkor még ők is hajóból árulták az ételeket. Férje halászember volt és adta magát a dolog, hogy évek alatt Ms. Samai mennyei garnélás, tojásos pad thait „fejlesszen”. Ez annyira ízlett az embereknek, hogy ez vált a vállalkozásuk szent gráljává.
Később Bangkokba költöztek, ahol az üzletet az utcán, egy kis tűzhellyel kezdték. Az egyre népszerűbb pad thaiozóba végül az akkori miniszterelnök is ellátogatott, aki amellett, hogy a nemzeti ételek népszerűsítését erősen támogatta, elismerően nyilatkozott Ms. Samai főztjéről, pontosan „az igazi és hiteles ízű pad thai”-ként hivatkozott rá. Ennyi elég is volt ahhoz, hogy végül 1966-ban megnyitották a saját éttermüket. Az alapító idővel elhunyt, de a legendája máig kitart. A régi hangulatot még őrzik, a több évtizedes történetét pedig büszkén mutatják be a falakon, a számtalan díj társaságában, amit elnyertek. A CNN Travel, a BBN News, a Reuters, a Nat Geo és még megannyi elismert újság a legjobbak közt tartja számon. Természetesen a Michelin Guide-ban is ott vannak.
Bár láttuk, hogy „komoly” helyre kerültünk, csak pár órával később tudatosult bennünk, amikor ismét elhaladtunk az utcán, hogy milyen népszerű helyről is van szó. Két óra körül, amikor itt jártunk nem volt kaja idő, csak mi turisták ebédeltünk ekkor. Viszont késő délután már az utcán állt a sor. Nagyjából 30-40 ember várakozhatott az étterem előtt. Nem kell azonban megijedni, valóban gyorsan pörög a dolog odabent, érdemes kivárni a sort! És természetesen a thai tea most sem maradt el.
Kicit cípősz
Tudtam, hogy itt mást jelent a csípős, de a sokadik alkalomra ki akartam próbálni egy picit fűszeresebben. A 25, 50 és 100%-os erősség közül válaszhatsz. Gondoltam a 25% pont jó lesz. Hála a teában lévő tejnek, sikerült megenni, de azt hiszem, idénre elég lett a kapszaicinből. Itt tényleg nincs olyan, hogy kicsit csípős!
A délután folyamán tettük egy rövid sétát a kínai negyedben. Itt tényleg mindent, de mindent megtalálsz, amit az aliexpresszen. Szóval készpénzzel és nagy táskával érdemes elindulni!
A szokásos módon mutatom az útvonalat! (A zöld jelzi az ebben a cikkben említett helyeket!)
A következő napunk utazással telt, mivel következett a nyaralós része a thaiföldi Long Tripnek. Bangkokból Phuketre repültünk, ahol öt napot töltöttünk, de ennek részleteit a cikksorozat következő részében, phuketi szekciójában alaposan kivesézzük!
Összefoglaló
Bangkok egy hihetetlen város, végtelen számú látnivalót és, ami fontosabb, finomságot rejteget. A corgi kávézóba például el se jutottunk. Igen, ez egy kávézó tele cogrikkal! A legjobbakat egyértelműen Bangkokban ettük és a legizgalmasabb dolgokat itt éltük át. Ha valaha Thaiföldre utaztok, egy több napos bangkoki megálló betervezése nélkül inkább el se induljatok!
A thaiföldi Long Trip IV. részében már Phuketről jeletkezek! Ha nem akarsz lemaradni, a legbiztosabb, ha feliratkozol a Hírlevelemre, vagy kövess Facebookon és Instán.
