A tél közepén sikerült egy extra rövid, szinte már kapkodós utat szervezni, melynek keretei közt két országot is bele kellett sűríteni a programba. De ezt a lehetőséget nem szalaszthattuk el! A francia riviéra egyik gyöngyszemét, Nizzát látogattuk meg, de mellette muszáj volt átugrani az egy köpésre lévő városállamba, Monacóba is, hogy tovább kaparhassuk az utazós térképet. Egy-egy nap jutott így mindkét városra. Hogy ez elég-e? Az a következőkben ki fog derülni. Kezdjük az egészet Nizza látnivalóival!

A francia riviéra

A francia riviéra, másnéven a Côte d’Azur, a Marseille-től Mentonig terjedő partszakaszt foglalja magába. Évszázadok óta ez Franciaország (vagy inkább Európa) egyik legfelkapottabb nyaralóövezete. Ezen belül is nyugodtan kijelenthetjük,

hogy elsősorban a tehetős réteg tölti itt szívesen a nyári vakációját.

Épp ezért a part rogyásig van építve luxus nyaralókkal, a szórakoztatásra pedig ott vannak a színházak, milliónyi múzeum, kaszinók és a kiállítások. Több világszínvonalú eseményeknek is otthont ad. Gondoljunk csak például a Cannes-i Filmfesztiválra vagy úgy en bloc egész Monacóra, ahová a világ elitje jár pihenni. A nyári szezonban eszméletlen tömegre kell számítani, teltházas hotelekre és a szokásosnál is magasabb árakra az éttermekben.

A téli időszak ezzel szemben sokkal nyugisabb, Nizza szinte üresen kongott, de például Monacóról ez még ekkor sem elmondható.

Utazás

Budapestről a Wizzair indít rendszeres járatokat, jelenleg pénteken és hétfőn, így Nizzára majdnem másfél napunk lesz és egy monacói kiruccanásra is jut egy teljes nap. A retúrjegy ára jelenleg olyan 60 ezer forint körül mozog. Mivel Monacónak nincs reptere, így a városállamba egyébként is csak Nizzán keresztül juthatunk el.

Tömegközlekedés

Nizzában a közlekedés szerintem nagyon jó. A reptérről a 2-es villamossal tudunk bejutni, ami kb. egy 30 perces utat jelent. A főbejárat elől indul és csupán 1,5 € a vonaljegy. Gyalog kényelmesen bejárható a város, így nem igazán van szükség további jegyekre. Szerencsére a környező népszerű városok, mint Eze, Monaco vagy Menton a nizzai helyi buszokkal megközelíthetők, így 1,5 euróból bárhová könnyen eljuthatunk.

A régió védjegyének számító kék székeknek állított szobor.

Szállás

Ahogy már említettem, egy gazdag régió népszerű üdülő központjáról van szó és ez a szállások árán is tükröződik. A szezonon kívüli szállás árak is már 45 euró/fő/éjtől kezdődnek. Pozitívum, hogy legalább cserébe magas a színvonal. Nem úgy, mint például Szingapúrban (bejegyzés később). Ez praktikusan annyit jelentett, hogy a legolcsóbb szálláskategóriában is találni már 4 csillagos hotelt.

Booking.com

Érdemes több helyen lecsekkolni az árakat, de túl sok kedvezményre ne számítsunk. Mivel kevés időnk volt, így az óváros és a belváros határán foglaltunk szállást, ahonnan a monacói busz is gyorsan elérhető. Ez a Hotel Beau Rivage volt.

Nizzai városnézés

A reggelt egy rövid tengerparti sétával kezdtük a Plage de Carras-n. A képeslapokról ismert azúrkék tenger hosszan elnyúló sétánya még a téli napsütésben is gyönyörű volt. A beach egyébként végig nagy kavicsos, szóval attól nem kell tartanunk, hogy homok megy a cipőnkbe. Viszont, ha fürdeni is akarunk, vízicipőre szükség lesz. A parton henyélésre pedig valami felfújható matrac sem árt. Ha pedig a beach bárok kényelmét választjuk, nem árt, ha van nálunk bőségesen euró.

A reggelit az óváros szívében, a piac elején található Pain&Cie-ben ejtettük meg. A kellemes, rusztikus hangulatú pékségben egy igazi francia reggelit toltunk. Ratatouille-s rántottát friss bagettel és egy francia pirítóst. Két kávéval együtt összesen 34 eurót fizettünk.

A reggeli után végig sétáltunk a város nevezetes virágpiacán, a Cours Saleyán. Nagy nyüzsgés már nem volt, de a virágokon kívül gyümölcsös standok és szuveníresek várják a kirándulókat. Ezután az óvárosban bolyongtunk, ahol többek közt a székesegyházat is megnéztük, ahol még állt a karácsonyi betlehemi dekoráció. A templom mögötti utcában bukkantunk rá egy nyálcsorgattató, vintage stílusú cukrászdára, a Marinette-re. A francia pompát sugárzó reggelizőbe érdemes bekukkantani akár csak egy fotó erejére is.

Az óváros

Vieux Nice szűk és nyüzsgő utcácskái rengeteg étteremet és kávézót rejtenek. Bár engem személy szerint nem nyűgözött le túlságosan az óváros. Eléggé jellegtelen hangulatot áraszott, több helyen elhanyagolt és a történelmi hagyatékoknak nem megfelelő felújítást, foltozást láttam. Olaszország vagy Spanyolország legtöbb óvárosa simán lepipálja.

A Fontaine du Soleil, az Apollón istent ábrázoló szökőkút viszont kiváló helyszín ellőni a nyaralós képeket. Tovább haladtunk immár a belváros modern utcáin, ahol az Armand cukrászdában egy újabb világhírű francia édességet kostoltunk meg, az ekler fánkot, ami azonnal kárpótolta az óváros kissé unalmas hangulatát.

A következő célpontunk a híres, neoklasszikus stílusban épült Villa Masséna múzeum volt. Az egykori Masséna herceg unokájának téli rezidenciája 1921 óta múzeumként funkcionál. A belépő ára 10 euró.

A kedvenc nizzai látnivalóm

Innen észak felé vettük az irányt. A belvároson átsétálva meglepetésünkre belebotlottunk a Frei Café nizzai kávézójába is. Bár kicsit messze található a következő látványosság, örülök, hogy felkerestük. A Saint-Nicolas ortodox katedrális szerintem Nizza egyik legszebb látványossága. Nyugat-Európa legnagyobb keleti ortodox katedrálisa egyébként az Orosz Föderáció tulajdona és meg kell hagyni, meseszép.

Különlegességét azonban a templomkertben szabadon garázdálkodó (törpe)nyuszi kolónia adja.

Megsimogatni egyiket se tudjunk, de halál lazán henyélnek az emberek közt a cuki kis szőrgolyók.

Innen a Jean Médecin főúton át sétáltunk vissza a belvárosba. A hosszú utca egészen a tengerig vezet, és egy tipikus bevásárló utca plázákkal és mindenféle ruha- és ékszerboltokkal, akárcsak a barcelonai La Rambla.

A Kastélyhegy

A következő célpontunk a Kastélyhegy volt. Az óváros kacskaringós, lépcsős utcáin át először a Cimetière du Château-hoz érünk, ami a régi fellegvár temetője. Az 1783-ban megnyílt temető rengeteg híres ember végső nyughelye.

A Kastélyhegyen álló egykori fellegvár a maga idejében a legbiztonságosabbnak számított, szinte bevehetetlennek tartották. Ma egy hatalmas park és egy vízesés várja a turistákat és persze egy csodálatos kilátó, ahonnan az egész óváros és a tengerpart látható. Az innen készült képek pedig már szinte nem csak Nizza, hanem az egész francia riviéra látképével fonódtak örökre össze.

A hosszú séták után már csak egy „francia tennivaló” maradt hátra, egy üveg borral és egy hatalmas sajttállal zártuk le a napot. A Cr Saleya sétáló utca egyik éttermébe ültünk be, a Barbacane Bárba. A sajtok finomak voltak, de meg kell hagynom, a magyar borokat se Colmarban sem Nizzában nem sikerült lekörözniük. 

A látnivalókat illetően a Musée Matisse-t, a római kori romokat és a mellettük álló kolostort, és a mesés kertjét érdemes még felvenni a listára, azonban ezek a belvárostól távol esnek, ezért erre már nem jutott időnk. 

A szokásos módon minden bejárt, illetve említett helyet megtaláltok az alábbi térképen! 

Jó tudni!

Muszáj még említést tennem az Éze nevű apró kis településről, ami egy vonaljeggyel szintén könnyen elérhető. A második napra érdemes betervezni ennek a mesés városkának a felfedezését, ami egy sziklaszirt tetején található. A kilátás mellett bájos, autentikus hangulatot árasztó atmoszférája az egyik legnépszerűbb program a környéken. Minden bizonnyal hasonlóan varázslatos érzés a piciny faluban andalogni, mint a mallorcai Valldemossában.

Ezzel viszont még nem ért véget a kirándulásunk. Short Trips Monacóban címmel folytatódik a hétvégénk leírása!