Az egyik legjobb program a szicíliai Cefalú városában a jelképpé vált sziklaszirt megmászása. Azonban van néhány apróság, amit érdemes tudni a túra előtt!
Nem rég Szicíliában kalandoztunk és Cefalúban több éjszakát is eltöltöttünk. Az egyik felejthetetlen program a Rocca di Cefalú megmászása volt. Ennek részletes beszámolójáról ebben a külön bejegyzésben lesz szó.
A hegymászáson kívül biztos érdekel a város többi része is. A cefalúi kirándulás beszámolóját itt találod!
Mielőtt útnak indulnánk, nézzük a legfontosabb tudnivalókat!
- A teljes túra hossza nagyjából 2,5 kilométer.
- A legmagasabb pontja 268 méter. Szóval rövid távon nagy a szintemelkedés.
- Szezonban 9-től 19 óráig van nyitva. November és március között 9-től 16 óráig látogatható.
- Belépőt kell fizetni, ez 4 euró.
- Este 7-ig muszáj leérni, mert bezárják a kapukat! Ebben az időintervallumban pedig nyilván végig tűz a nap és árnyék is csak elvétve akad a fenti kilátónál.
- A teljes vonalat bejártuk, ez „csak” 2 órába telt.
- Azonban a hőség végett, hogy ne menjen el a kedvünk örökre a túrázástól, javasoltak az alábbi felszerelések. Naptej, napszemüveg, sapka, zárt cipő, mert vannak sziklás, csúszós szakaszok.
- Illetve fejenként legalább 1,5 liter víz! És persze egy fényképező gép, mert odafent lélegzetelállító panoráma fog ránk várni!
- A tanösvény mentén húsznál is több információs pont található.
Az útvonal
Ha kocsival jövünk, a város egyik parkolójában tudunk megállni. Majd egy rövid belvárosi séta vár ránk a szűk utcákon át, így juthatunk a kiindulóponthoz. Ezt a Google térképe a Rocca di Cefalù pontja jelzi. A beléptető után néhány fenyő árnyékában egy kiépített lépcsősor visz az első állomáshoz.
Az első fő megálló ez a várfal, amit a Parco della Rocca di Cefalù néven látjuk a térképen. Innen már egész jó a kilátás a város egy részére.
Itt két irányba mehetünk, a vár felé vagy a kilátóponthoz. Először a kilátó felé menjetek, részint könnyebb a felfelé vezető út, illetve visszafelé a vártól amúgy is ezen a másik úton érdemes lejönni. Gyorsabb, rövidebb és meredekebb.
A kilátó felé már ösvény vezet. Útközben rengeteg régi rom között haladunk el. Házak, víztározók, a Szent Anna templom és egy egész jó állapotban fennmaradt római kori Diana templom vár ránk a Kr.e. 4. századból. A romok után a szirt szélén egy hosszabb panorámás út található, közepén a nagy világító kereszttel, amit már biztos korábban kiszúrt mindenki a városból. Innen már nem csak az öbölre, hanem a teljes belvárosra és a dómra is ráláthatunk.
És ez az a pont, amiért érdemes ide felmászni.
A túráról készült képsorokért katt a galériára!
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Innen vagy visszafordulunk, vagy haladunk tovább a várhoz. A csúcsra vezető ösvény már kicsi megerőltetőbb lesz és semmilyen árnyék nem vár ránk. Innentől lesz majd kavicsos, sziklás a szakasz. A vár csak erről az útról közelíthető meg, a többi oldaláról mély szurdokok ölelik körbe.
A vár, vagyis inkább várrom, mára csak a megerősített falakból áll. De ezeket szépen be lehet járni és minden oldalról remek kilátás vár ránk. Miután körbejártuk, visszafelé kell haladni egy ideig, majd a kijárat táblát követve a másik, rövidebb, de meredekebb vonalon jutunk a Parco della Rocca-i útelágazáshoz, innen pedig a már jól ismert lépcsőn jutunk le. A belépőt tartsuk magunknál, mert kifelé le kell csippantani a vonalkódunkat!
Tipp: néhány külföldi blogon olvasható, hogy könnyű a terep, és ahogy ők is tették, flip-flop papucsban is járható. Ez veszélyes! Állítsuk meg! Eleve nem túrázunk papucsban bármennyire is könnyű a terep. De ez még jóindulattal se mondható papucsos sétának! Különben vehetjük elő az elsősegély pakkot. Én maradtam a szokásos kirándulós cipőmnél, jó szolgálatot tett a sokoldalú cipőm, így még egy kellemes lábmosást is ejtettem benne a régi mosóháznál.
