A lisszaboni kirándulásunk előző részében beleszerettünk a portugál vörösborokba, elmerültünk a bohém éjszakában, ízelítőt kaptunk a csodás péksütikből és elkezdtük sorra venni a rengeteg látnivalót és kincset, amit ez a csodás mediterrán város rejt. Most pedig folytatjuk a shot tripünket!
A második nap folytatása
A második napot VII Eduardo Parkban kezdtük, majd innen Überrel felrobogtunk a vár tetejére. A São Jorge Castle-be jeggyel lehet csak bemenni, felnőtteknek 8,5 euró, diákoknak 5 euró. Kicsit húzós az ár, viszont valóban megéri bemenni. A vár nagy, több belső udvara is van, körbejárható az egész, ahonnan végig a legjobb panorámás kilátást kapjuk egész Lisszabonra. És rengeteg remek szelfit készíthetünk az ősi romokkal, régi ágyúkkal. Körbe lehet sétálni a várfalon, majd a vártoronyba is fel lehet menni. Sőt, a belső udvar kis parkjában egy egész királyi páva család várja a látogatókat. Természetesen a legnagyobb szabadságban élhetnek ott, nincsenek elzárva, szabadon mászkálhatnak a turisták közt. Egy hangyányi infó a Szent György várról, hogy az első erőd falait Kr.e 50 körül építették, nyilván ez idő alatt több alkalommal volt újjá építve, legutóbb a 20. században.
Galéria a várból
A várból elindultunk lefelé a kacskaringós utcákon és a híres lisszaboni Székesegyházhoz értünk. 1147-ben épült és csak úgy, mint a vár, ez is több alkalommal súlyosan megrongálódott és szintén, utoljára a 20. században renoválták, gótikus stílusban. Azaz jelen állapotában olyan, mint egy kisebb Notre-Dame. A belépés díjtalan. Egyébként a templom előtt halad el a híres 28-as villamos, ezért egy tökéletes lisszaboni fotóért érdemes kivárni itt a megfelelő pillanatot.
A Rua Augusta Lisszabon lelke, a legnagyobb sétáló utca. Ennek megfelelően, ha igazán finomat akartok enni vagy inni, normális árakon, akkor felejtsétek el ezt a környéket. Az utca végén található az Arco da Rua Augusta, az a hatalmas kapu, ami a Praça do Comércio térre nyílik. Egyébként a tér egyik sarkán található a The Sexiest WC on Earth. Magyarul inkább a világ legszebb WC-jének fordítanám, ahol a Renova cég minden létező színű wc papírját „kipróbálhatja” a járókelő egy euróért cserébe. Csak azt szeretném megtudni, hogy miért nem alkalmazzák mindenhol az itt található „befelé” néző csapokat, hogy még véletlenül se tudja az ember kézmosás közben lefröcskölni magát? Pedig praktikus megoldás.
A kihagyhatatlan Time Out Market
A part mentén szerencsére belebotlottunk a kötelező, városnevet ábrázoló szoborba, ami Lisszabonhoz méltó színes megjelenésű. A sok járkálás után megéhezik az ember, így a következő megálló a Time Out Market volt. Hogy miért olyan érdekes ez a hely? A Tajo partján lévő csarnok régen egy piac volt, mára pedig a második legnépszerűbb látványosság a városban. A Time Out Portugal csapata találta ki az ötletét ennek a gourmet piacnak, ahol az ország legmenőbb bárjainak, top éttermeinek és legkiválóbb minőségű árusainak (hentes, zöldséges, halárus) közös kitelepüléseit találjuk meg. Köztük három Michlein csillagos szakács éttermének „bódéjából”, az éttermi árakhoz képest kedvezőbb áron kóstolhatjuk meg Lisszabon leghíresebb falatjait. Az árak azért ennek ellenére is egész magasak, viszont a tengeri ételek egytől egyig rettentő frissek és ízletesek. Tömegnyomor viszont mindig van, de hát elvégre ez egy piac!
Este már csak sodródtunk a lisszaboni éjszakában, egyik bárból a másikba. Remek ötletnek tűnt a Caipirinha, a brazilok nemzeti italának kipróbálása, ami gyakorlatilag rum (pontosabban Cachaça), cukor, lime és jég. Mint mindenhol a világon, itt sem mindegy, hogy hol iszik az ember. Az első ilyen koktél után azt hittük, hogy ezek hülyék, ha ezt isszák, mert borzalmas volt. De a második helyen rájöttünk, hogy valami magyar kerítés szaggatónak megfelelő mérget kaphattunk először. Szóval nem rossz ez, de nem mindegy hol kósoljuk meg.
Harmadik nap - A hippi város
A következő napot szintén a kedvenc pékségünknél kezdtük, majd irány a belváros. A hét domb városának becézik Lisszabont, ezért gyalogszerrel az edzettebbeken is könnyen kifoghat, főleg a tikkasztó nyári melegben. A siklók mellett a legnépszerűbb „tömegközlekedés” a liftezés. Ebből több is van a városban, de a leghíresebb a Santa Justa lift, ami Baixa és a Carmo teret köti össze. A türelmesek kivárhatják a több órás sort, de könnyen fel lehet jutni gyalog, és a lift felső kilátó részére ingyenesen ki lehet menni.
A harmadik napon távolabbi célpontokat terveztünk felfedezni. Busszal az LX Factoryba indultunk. A Time Out Markethez hasonlóan ennek a helynek is érdekes a sztorija. Hőskorában egy óriási ipari negyed volt a Golden Gate hídra emlékeztető Április 25. híd lábánál. Később, mikor az ipar hanyatlásnak indult, ez is a pusztulás szélére sodródott és egy elhagyatott szellemvárosra emlékeztetett. A kétezres évek végén, amikor a street art mozgalom beindult, feléledt ez a hely is, és mára egy amolyan mini hippi várossá vált. Start-up cégek, építészeti irodák, designer vállalkozások és store-ok központja lett. Erre épülve sok-sok kézműves étterem és bódé, bárok és kocsmák nyitottak itt, megtartva a hely indusztriális hangulatát. Hétvégén piacosok lepik el a területet, ahol saját készítésű termékeiket árulják. Napközben mindenhol zene szól, és a gigászi gyártermekben dj-k pörgetik a lemezeket. Természetesen van kézműves sörkert, ahol 10-15 cég közel 100 féle folyékony kenyere közül válogathatunk, miközben babzsákokon hesszelgetünk. Az LX Factory leghíresebb pontjai: a Ler Devagar könyvesbolt, a Rio Maravilha tetőtéri terasz, ahonnan csodás kilátás nyílik a folyóra, és természetesen az ipari negyedet teljesen ellepő mesteri street art alkotások. A top 10 leghíresebb részét pedig [itt] találjátok.
Ha kicsit részletesebben is olvasnátok az LX Factoryról, ide kattintva találjátok a külön erről készített bejegyzésemet!
Belém és környéke
A következő megálló Belém városrész volt, pontosabban a Portugáliában sajátos mánuel stílusban épült Szent Jeromos-kolostor. A szomszédban álló Belém toronnyal és a Felfedezők emlékművével együtt ez a hármas Lisszabon legjelentősebb épületegyüttese. A kolostor már kívülről is csodás, ez a gótikus reneszánsz stílus engem mindig lenyűgöz. De belül még szebb a látvány, azt mondják... Mert mi nem mentünk be, hiszen hétvége volt, ami azt jelentette, hogy kegyetlen nagy sor állt a bejáratnál. Az esélyeket tovább rontotta, hogy a bejárat előtt egy hatalmas kikövezett tér van, fa nélkül. Így kihagytuk a tűző napon való haláltusát. A belépő ára egyébként 10, diákkal 5 euró.
Helyette a kolostor végén lévő tengerészeti múzeumba mentünk be, ahol rengeteg lenyűgöző és érdekes dolgot láttunk a 14. századtól kezdve napjainkig. Mondjuk ezt el is vártuk a világ egyik legnagyobb felfedező nemzetétől. A belépő egyébként ingyenes volt.
Egy gyors kávé után a Vasco da Gama tiszteletére épített Belém toronyhoz caplattunk, ahol a parkban állítólag csak egy átlagos hétvége volt, de mi úgy éreztük magunkat, mint egy fesztiválon. A park a helyiek legkedveltebb találkozó helye. A torony már zárva volt, de itt nem is az a lényeg, hogy bemenjünk, hanem hogy parton üldögélve a gyönyörű tornyot bámuljuk és a Tajot, ahogy épp az óceánba ömlik. Még egy gyors tiszteletadás a felfedezők szobra előtt, és végre irány a nemzeti csoda, az igazi, az eredeti, a fenséges Pastéis de Belém!
Pastéis de Belém avagy a Nata
Mint minden dolgot a világon, egy jó sztori sokkal izgalmasabbá teszi ezt is. Az édesség története a kolostorban dolgozó szerzetesektől ered, akik textilek festésével kerestek betevőt, amihez tojásfehérjét használtak. A sok felesleges tojássárgája felhasználására született meg a levelestészta kehelybe töltött tojásos krémpuding. Ám igazán híressé akkor vált, amikor az 1820-as forradalom utáni szegény időkben a süteményeket árulni kezdték a szerzetesek. Mivel nyilván ez egy mennyei finomság, nem sok kellett a világhírhez. Szóval az eredeti recept innen származik. Portugália többi részén Pastel de natának vagy csak egyszerűen Natának hívják.
Mivel fáradtak voltunk és szerencsénkre nem is volt nagy a sor, így alig 20 perces várakozás után beültünk a „mennyországba.” Így kávé mellett tudtuk degeszre enni magunkat. Annyit érdemes tudni erről a finomságról, hogy ha egyszer megkóstolja az ember, utána nem fog tudni leállni vele. Belül egyébként a sütés menetét üvegfalakon át is láthatjuk. Aki viszont siet, nyugodtan álljon be az utcán állandóan kígyózó elviteles sorba, mert tényleg nagyon gyors a kiszolgálás. Ez az, amit tényleg bűn kihagyni, ha egyszer az ember Lisszabonban jár!
Egy délelőtt még a negyedik napra
A késő délutáni indulás előtt még maradt egy fél napunk. Sajnos ez már hétfőre esett, így a nézelődésen kívül sok izgalomban nem volt részünk. Lisszabon legrégebbi, még épen maradt városrészét, Alfamát néztük meg. Hétfő délelőtt kihalt volt a környék, de ennek ellenére is lenyűgöző látvány. Igazi óvárosi hangulatú környék ez, ahol éjszaka élhetjük át az igazi portugál életérzést. A szűk kis utcákat ilyenkor igazi utcabál hangulat lengi át, ahogy az apró éttermekből kihallatszik a fado muzsika. Többnyire nincs tömeg, így Alfama a legjobb választás, ha a pároddal egy csendes romantikus vacsorára és egy esti sétára vágytok.
Ezután visszamentünk a belvárosba, ahol a Carmo Conventet, a beomlott tetejű kolostort néztük meg. 4 euró a belépő, amivel nyilván belülről is megtekinthető a rom, és három apró szobás kiállítás jár még hozzá, plusz egy múmia. Belülről egyébként nem sokkal érdekesebb, mint ha kívül körbejárjuk. Ezután már csak a szokásos szuvenírezés volt hátra és Überrel elrobogtunk a reptérre.
Összefoglaló
Annak ellenére, hogy 3 teljes napunk volt, csak ennyi fért bele. De így is rendkívül izgalmas és mozgalmas volt a lisszaboni tripünk. A teljesség igénye nélkül kimaradt a Krisztus szobor, a Vasco da Gama híd, egy alfamai est, az óceanárium és a 28-as villamosra sem tudtunk felülni. És még az óceánhoz sem sikerült eljutni, pedig elérhető távolságban rengeteg csodaszép partszakasz található például Estoril vagy Cascais. Bár a portugál gasztronómia nem kiemelkedő, nekem abszolút pozitív csalódás volt, minden helyen rendkívül finomakat ettünk, és nem túl horror áron.
Portugáliáról nem mondható el, hogy első osztályú a bor, mint Spanyolországban, világhírű a gasztronómia, mint Franciaországban, tele lenne felbecsülhetetlen ókori kultúrával, mint az olaszoknál, de mégis van valami leírhatatlan dolog, ami engem nagyon megfogott ebben a városban, ebben az országban. Talán az állandó nyüzsgő közélet és a helyiek pozitív kisugárzása teszi ezt. Bár sok ország van még a listámon, de ha Lisszabonba nem is, Portóba biztos, hogy belátható időn belül el fogok menni egy újabb portugál kalandra!
Utazás: repülővel 53000 forint, de rendszeres fapados jár ide és olcsóbban is ki lehet fogni a jegyet.
Szállás: 6000 ft/fő/éj. Nincsenek elszállva az árak.
Közlekedés: a tömegközlekedés jó, az árak nem túl magasak, napi jegy jó áron van. De van über és az sokkal jobban megéri.
Étel, ital: 5 helyen ettünk. Egyedül Belémben a part menti éttermi sétány volt óriási csalódás. De ott ránézésre látszott a helyen, hogy botrányos a hozzáállás, a kiszolgálás és végül a kaja is az volt. A többi helyen mindenhol nagy jókat ettük, és az árak sem voltak nagyon elrugaszkodva. Egy főre itallal együtt 12-16 eurókat fizettünk.
Belépők: 4-8 euró.
Fizetés: bankkártyával szinte mindenhol lehet fizetni, de kevés készpénzt érdemes magunknál tartani.
Kinek ajánlott? Az egyik valaha volt legjobb élményem a lisszaboni trip. Rengeteg a látnivaló, nagyon hangulatos a város, remek az időjárás, csomó szuper hely van, jók az ételek, az éjszakák pörgősek és a beach élmény is karnyújtásnyira van. Szóval kötelező város mindenkinek!
Tipp: ha külföldre utaztok sose felejtsetek el minden szükséges gyógyszert bepakolni! És ha tudni szeretnétek, milyen pirulákat kell beszerezni, olvassátok el a Nagy Utazós Gyógyszerlistát!
Amennyiben nem akartok lemaradni a folytatásról, lájkoljátok a Facebook oldalt! A kirándulásról készült többi képért pedig kövessetek Instán! Ha pedig tetszett a cikk, kérlek segítsétek egy megosztással!
Lisszabonba utazol? Foglalj szállást a térképről! Ha érdekel egy külföldi szállásfoglalás menete bővebben itt olvashatsz róla.
