2018 tavaszán jártunk a portugál fővárosban, ahol összesen három éjszakát töltöttünk. Ekkor is a szokásos tervezés nélkül, véletlenszerűen választottuk ki a Short Tripünk célját, vettünk egy olcsó repülőjegyet, foglaltunk szállást és hagytuk, hogy a mediterrán életérzés vezessen körbe minket a csempék és a street art fővárosában.
Lisszabon az Atlanti-óceán partján, a Tajo folyó torkolatánál fekszik. Az 500 000 fős város ötödakkora területen fekszik, mint Budapest, de vonzáskörzetével együtt már sokkal nagyobb. A kicsi, de annál sűrűbb főváros rengeteg látnivalóval kecsegtet és visszatekintve egészen különleges a portugál-mediterrán életérzés. Elképesztően nagy élet és pezsgés van mindennap az utcákon. Bár a konyhájuk nem híres, de a frissen és egyszerűen elkészített fogásaik ízletesek, és persze csak úgy válhat teljessé a dolog, ha a halvacsora után egy-két üveg vörösborral zárjuk az estéket.
Utazás, közlekedés
A repülési idő nagyjából két és fél óra, melynél érdemes beleszámolni a kétórás időeltolódást. A retúrjegy 53 000 forint volt WizzAir kedvezménnyel, de sokszor ki lehet fogni fele ennyiért is akciós utakat. Viszont ennek ellensúlyozására az étkezés és egyéb költségek nincsenek annyira elrugaszkodva, mint a legtöbb nyugat európai országban.
A reptér a belvárostól olyan 6 km-re fekszik, így a gyorsabb haladás miatt Uberrel közlekedtünk. Igen, szerencsére itt nincs betiltva az überezés. Egyébként egy vonaljegy ára 1,5 euró, míg egy napijegy 6,4 euróba kerül, de aki strandolást is tervez, lehet venni kiterjesztett jegyet a vonzáskörzetekhez. A tömegközlekedést csak egyszer, Belémhez használtunk a távolság miatt. Mégpedig azért, mert egyszer sem volt drágább az Uber fuvarunk 6-7 eurónál, még a reptér-belváros vonalon sem. Így négyünknek a napi 2-3 überezés, a kényelem mellett, olcsóbb és persze ezerszer gyorsabb volt, mint a tömegközlekedés.
A szállás
A szállások árai a sok turista ellenére ésszerű keretek közt mozognak. Mivel május végén csodálatos idő van, nem terveztünk sok időt a szálláson tölteni, így foglaltunk egy több helyiséges vendégházban egy négyágyas szobát. A LxRoller Office&Guesthouse egy összesen 4 szobás ház, közös fürdővel, konyhával és nappalival, de így sem találkoztunk a szomszéd turistákkal. Ami igazán különleges volt, az a nappali gyönyörű portugál lakberendezése és a rendkívül hangulatos mediterrán teraszuk. Négy fő esetén, 3 éjszakára 6000 ft/fő/éj volt az ár.
Ha AirBnb-n keresel magadnak szállást, ne felejtsd el a meghívóhoz kapható 9000 forintos kedvezmény beváltását! A linket a szálláskeresős cikkben találod!
Az első nap
Mivel délutáni járattal mentünk, így az első nap rövidre sikerült. Mint azt korábban írtam, érkezés után überrel nagyon gyorsan a szállásra értünk. Köszöntőnek a szállásadónk egy üveg vörösborral várt minket, amit a csodás kiskertben azonnal el is pusztítottunk. Biztos, hogy nem felső polcos vörösborral fogadtak, de ennek ellenére ez a bor mennyei volt!
Este bele is vetettünk magunkat a lisszaboni éjszakába. Először éttermet próbáltunk vadászni és a Ramiro pont útba is esett. Az egyik legfelkapottabb helyről van szó, aminek a fő specialitása a friss rák és kagyló. A friss pedig tényleg frisset jelent, mert az étterem legnagyobb részét az akváriumok teszik ki, ahol még úszkálnak szegény áldozataink. Hírnevét pár száz méterről is láttuk, hiszen az étterem előtt késő este nyomorogtak az emberek. Azt hittük, valami esemény van, de közelebbről láttuk, hogy a szinte száznál is több ember az utcán, mind az étterembe várt. Emiatt hamar odébb is álltunk, és a város központi negyedébe, a Bairro Alto felé vettük az irányt.
A Ginjinha
A legelső „dzsindzsásnál” (Ginja) meg is állítottam a csapatot, hogy gyors teszt alá vegyünk a portugálok (pontosabban a lisszaboniak) kedvenc italát. Aki nem ismerné (én se ismertem, csak kicsit próbáltam felkészülni), ez egy cseresznye likőr, ami főleg Lisszabon környékén számít igen népszerű helyi aperitifnek. Annyira imádják, hogy a városban sok olyan kis talponálló van, ahol speciálisan csak ezt árulják, csoki pohárban vagy egy szem cseresznyével a feles pohárban. Ezek a „Ginjások” olyanok, mint itthon a trafikok, néhány négyzetméteres kis helység, ahol leülni sem lehet, fizetsz, bedobod a likőrt, és már mehetsz is az utadra.
Bairro Alto
A Bairro Alto meglehetősen nagy, tele apró, szűk utcácskákkal, ahol sorra botlunk bele a hangulatos kis éttermekbe. A településkép-védelem alatt álló házikókból kialakított helyek befogadó képessége minimális. Emiatt szinte minden harmadik épület étteremként üzemel, hisz el kell látni a turista tömeget. Elsőnek Magyarósi Csaba ihlette családi kis vendéglőt, az Adega Da Barrocát szerettem volna megtalálni, de szomorúan láttam, hogy az a szimpatikus kis hely sajnos végleg bezárt, így a szomszédban lévő Sabor Do Bairroba estünk be az éhhalál szélén. Ez is egy néhány asztalos vendéglő, remek hangulattal, belülről több száz üveg vörösborral „bélelve”. A sea food teljesen korrekt volt, és persze mi mással, mint vörösborral öblítettük le az egészet. A kaja, a bor és egy víz 16 euró volt az óváros közepén, ami szerintem elfogadható ár.
Ezt követően már csak fel-alá sétálgattunk, és rápróbáltunk még néhány vörösborra. Utunkba esett a Calçada da Bica Pequena, ami egy meredek utca, ahol a városi siklók egyike jár. A sikló és az utca fala közt kb. 50 cm jut a gyalogosoknak, ami fényes nappal elég rémisztő lehet. De éjszaka a bulizó fiataloké az egész kerület, ilyenkor már az egész utcát ők lepik el.
A második nap
A reggeli a nap legfontosabb étkezése, és ezért böngésztük a netet a közelben lévő reggeliző helyek után kutatva. Nem volt egyszerű dolgunk, mert a portugálokra is jellemző az a mediterrán lazaság, hogy a reggeli órákban nem túl aktívak, meg úgy egyébként se. Messzebb a szállásunktól találtunk egy remek beülős pékséget A Padaria Portuguesát, amivel annyira elégedettek voltunk, hogy mindennap ott kezdtük napot. A reggeli menü, ami kb. 3,5 euró volt, tartalmazott egy croissant-ot vagy egy bucit, amiből ott gyorsan csináltak egy sonkás sajtos szendvicset, mellé pedig kávé vagy 3 dl frissen facsart narancslé járt. A legtöbb péksüti 1-1,5 euró, nem győztünk válogatni a rengeteg finomság közül. Az itthoni pékségek a nyomukba se érnek! A képen látható laktató kombót természetesen egy natával egészítettem ki, így volt az egész 4-4,5 euró.
A reggeli után az VII. Eduardo Park felé vettük az irányt. Egy meglehetősen átlagos, semmit mondó környéken át jutottunk el ide, azonban út közben meg-megálltunk, hogy a street artban, azaz az utcai festményekben gyönyörködjünk.
Lisszaboni street art
Portugália nagy tengeri hatalom lévén igen fejlett ország volt, emiatt rengeteg régi, és ami fontos viszonylag ép épület található a városban. Az újkori események miatt azonban jelenleg inkább a szegény(ebb) nyugati országokhoz tartozik. Emiatt a kilencvenes években erős volt a vandalizmus és a graffitik elterjedése, melyeket a történelmi épületek is megsínylettek. A városi vezetőség ezt a már erősen elterjedt művészi vonalat nem erőszakkal akarta felszámolni, hanem egyszerűen (és olcsóbban) legálissá tette. (Nyilván bizonyos keretek közt.) Ennek következtében vált mára a street art fellegvárává, és összeforrt a város neve ezzel az irányzattal. Már csak emiatt megéri egy teljes napot a városban való lófrálással tölteni és felfedezni ezeket a csodálatos műveket. Akár térképes segítséget is kaphattok a világ legnagyobb galériájához a Lisbon Street Art alkalmazással.
Street Art válogatás
Szóval a korábban Szabadság Parkként ismert VII. Eduardo Park az egyik legismertebb zöld gyepes területe a városnak. Ha szerencsénk van, a hosszan elnyúló park meredek oldalán belecsöppenhetünk különféle rendezvényekbe és kitelepülésekbe. A park „csúcsán” található a világ legnagyobb portugál zászlója, melynek méretét a fotók alig tudják visszaadni. A gigászi zászló lába alól pedig csodálatos kilátás nyílik a parkra, a városközpontra és a Tajo-ra. Ha elfáradtatok, igyatok egy kávét a zászló mögött található Linha d'Água-ban, ami egy (talán otthon megunt?) teknősökkel teli tóparti stégen található. Ha pedig lecsekkoltátok korábban a nyitvatartást, akkor a kávézó mögött a bokrok takarásában megbúvó építészeti szépségest, a Palacete Henrique Mendonça magán kastélyt feltétlen nézzétek meg!
A következő részben vár, templom, több százéves süti, kaja, pia, hippi élet vár ránk.
Folyt. köv.!
Amennyiben nem akartok lemaradni a folytatásról (KATT IDE), lájkoljátok a Facebook oldalt! A kirándulásról készült többi képért pedig kövessetek Instán! Ha pedig tetszett a cikk, kérlek segítsétek egy megosztással!
Lisszabonba utazol? Foglalj szállást a térképről! Ha érdekel egy külföldi szállásfoglalás menete bővebben itt olvashatsz róla.
