Négy napra látogattunk Ukrajna fővárosába. A kijevi útikalauz első részében a fontosabb tudnivalókat foglaltam össze. Majd a második részben az első két napról olvashattatok, ahol a főbb látnivalókat néztünk meg és kajáltunk egy csomó frankó helyen. Most pedig következik a harmadik és egyben zárórész, az utolsó nap és az összefoglaló.
Szent András templom
Harmadik nap
Kényelmesre vettük a figurát, így késő délelőtt indultunk útnak. Amíg az Uberünkre vártunk betalált minket egy vaddisznónak öltözött ember. Mivel elég sokat késett a taxis így kérésünk ellenére legalább 10 percig bohóckodott nekünk. A végén persze tartotta a markát, de azt nem gondoltuk volna, hogy fejenként 200 hrivnyát (!!!) kér ezért a hülyeségért. Kétszázat kapott, de persze kérte a másik hatot. Megmondtuk, hogy ez az összeg egy kisebb vagyon, ebből négyen megreggelizünk, és egyébként se vagyunk gazdag nyugat-európiaiak, csak csóró magyarok. Egyébként ez volt az egyetlen kellemetlen dolog Kijevben, amivel szembesültünk turistaként, de ilyen emberek mindenhol vannak a világon.
Első dolgunk a reggeli betevő megszerzése volt. Bevetettük a helyi erőt; az ír kocsmában dolgozó Maricska ajánlatára a The Life of Wonderful People nevű reggelizőbe indultunk. Valószínűleg egy nagyon népszerű helyről van szó, vasárnap lévén teljesen tele volt és foglalás nélkül esélyünk se volt leülni. Így a néhány méterrel odébb lévő Mama Mahanában reggeliztünk. A tradicionális grúz étterem hangulatos, kissé eklektikus berendezésű. Erős füstös szag fogadott minket, mivel ez az étterem is látványkonyhával rendelkezik és az ínycsiklandó grill nyársakat a szemünk láttára készítik. Előétellel fogadtak minket, ami egy szósz válogatásból állt, utána körbe kóstoltuk a grúz finomságokat, ami főleg kelt- és leveles tésztákból és grillezett húsokból áll. (Ital, kávé, előétel, főétel: 1000 hrivnya volt 4 főre.)
És a különlegesség! A Khachpuri po-adjarski egy Hórusz szem alakú sajttal töltött tészta, amit frissen sütnek. Amikor elkészül, tűzforrón hozzák ki és a közepébe ütött két tojást a vendég előtt addig kevergetik amíg a forró pitében rántottává válik. Elég tömény étel, nagyevőknek ajánlott!
Reggelizés után a Pinchuk Art Centre kiállítását néztük meg. Az ingyenes tárlaton a jövő művész generációinak a munkáit lehetett megnézni. Nagyon érdekes volt, de ez a túlzottan elvont művészet nekünk sajnos nem jött át. Ismét eljött a délutáni kávé ideje, ehhez az Alchemist Bart szemeltük ki, de sajnos zárva volt, így a felette lévő Charlatan Caféba ültünk be. Igazán „színpadias” vendéglátóhely, mikor belép az ember, úgy érzi magát, mintha egy színház kávézójába került volna. A levendulás raf caféjuk igazán különleges ízű, de meg se közelíti a „labor” kávéját. Áraikat tekintve bőven felzárkóztak az európai színvonalhoz.
A délutánt Podilban töltöttük, előző nap este ajánlották, hogy nézzük meg ezt a városrészt. Egyáltalán nem voltunk elragadtatva, egy erősen lepusztult központi kerületnek tűnt egy hatalmas óriáskerékkel a közepén. Pyrohoshcha templom után végig mentünk a Andriyivskyy Descent sétálóutcán, ami Podil városrészt köti össze a központtal. Itt található a One Street múzeum. Ez az egyik leghíresebb kijevi múzeum, ami a környék történetét hivatott bemutatni rengeteg antik tárggyal, fotóval, dokumentummal. Az utca végén található a britt gótikus stílusban épült Oroszlánszívű Richárd kastélya és a domb tetején a Szent András templom.
Vasárnap este reménykedve mentünk a Blues Bárba, hátha lesz valami éjszakai élet a főváros közepén, de sajnos üresen kongott a hely. Bár a nyomok arra utaltak, hogy ezen a napon is volt élő zene, de azt minden bizonnyal lekéstük. Ráadásul a sör is elfogyott. Szerencsénkre a szakács még nem indult haza, ezért sütött még nekünk egy hambit. (A hamburger 120 hrivnya volt.) Végül a vacsora után haza kullogtunk. Úgy néz ki, a vasárnap az Kijevben is csak ünnepnap.
Negyedik nap
Hétfőn a gép indulása előtt a délelőttünk még szabad volt. Sajnos reggel eleredt az eső, úgyhogy a Golden Gate-et, ami a 11. századi Kijev fő kapuja, csak egy gyors fotó erejéig néztük meg. A reggelit a közelben lévő Fandomban fogyasztottuk. Puccos kávézó, közepes kajával, magas áron.
A vasárnapi zárva tartás miatt hétfőre csúszott a Csernobil múzeumi látogatásunk. Sajnos a téma izgalmasabb volt a kivitelezésnél. A múzeum egy 3 teremből álló dokumentum- és képgyűjtemény. Inkább tűnt egy emlékhelynek, mintsem múzeumnak. Bár az audio guide érdekes dolgokat mesélt, maga a kiállítás nem volt annyira lenyűgöző. Ezután Uberbe pattantunk, majd indultunk haza.
Összegzés
A szokásunktól kissé eltérően a céltalan bolyongás helyett a legtöbb helyre céltudatosan mentünk. Erre szükség is volt, mert akit nem nyűgöz le a kissé romos, szovjet építészeti stílus, az nem fog sok szépet találni a városban. Turista tömeg nincs, sőt… viszont ennek hátrányát az információk hiányában látjuk. Ami még érdekes lett volna, de kimaradt, az a The Chocolate House (nincs benne csoki), a Museum of Money és a Pharmacy Museum. Illetve egy posztapokaliptikus Csernobil túra, ami egyébként egy teljes napot igénylő program. Mi egy percig nem éreztük a háború jeleit, és a közbiztonsággal kapcsolatban sem voltak félelmeink késő este sem. Persze nem a külváros sikátoraiban lófráltunk. Mindenki kedves és segítőkész volt velünk turistákkal és nem próbáltak meg átverni lépten-nyomon.
Ahogy az első részben is említettem, ha a város látnivalói nem nyűgöznek le, akkor még mindig ott van a lehetőség, hogy nagyon olcsón elutazzunk egy másik országba, ahol még Magyarországhoz képest is olcsón ehetjük magunkat degeszre jobbnál jobb helyeken.
- Utazás: repülővel, 19000 forint. (Wizzair discounttal)
- Szállás: a Majdan téren, hatalmas apartmanban 5300 ft/fő/éj (kicsit kijjebb még olcsóbb szállásokat is találni). A mi hatalmas szállásunkat itt találjátok.
- Közlekedés: a menetjegy nagyon olcsó, de 3-4 főre Uberrel sem sokkal drágább és még kényelmesebb is.
- Étel: magasabb kategóriás helyeken 1200-2000 ft egy főfogás.
- Ital: a sör annyi, mint itthon. Az alacsonyabb kategóriás borok is már nagyon drágák. A vodkán kívül minden más annyiba kerül, mint itthon.
- Belépők: 200-600 forint között.
- Mobilinternet: a legolcsóbb 1000 forint, 2 GB adattal, ami bőven elég 4 napra.
- Fizetés: Magyarországhoz hasonlóan szinte mindenhol lehet kártyával fizetni, azonban néhány esetben szükség lesz készpénzre. (Sim kártya vásárlásnál, menetjegyeknél, néhány esetben belépőknél, borravalóhoz) A Revolut nem támogatja az ukrán pénznemet, a TrasferWise igen, de a készpénz felvételnél gondok vannak. A Curve-vel viszont gond nélkül tudtunk felvenni pénzt.
- Kinek ajánlott? Aki nem tud betelni a templomokkal, a történelem és a szovjet kultúra kedvelőinek és a csóró, kajamániás magyaroknak :D
Ha nem akartok lemaradni a legfrissebb cikkekről, lájkoljátok a Facebook oldalt! A kirándulásról készült többi képért pedig kövessetek Instán! Ha pedig tetszett a cikk, kérlek segítsétek egy megosztással!
Kijevbe utazol? Foglalj szállást a térképről! A szállás foglalásról itt olvashatsz.
