Az előző részben részleteztem az alapvető dolgokat, amit érdemes tudni egy kijevi kirándulás kapcsán (utazás, szállás stb.). Most pedig folytatjuk a négy napos ukrán városnézésünk kalauzát.
Az első nap - vacsora és sörözés
Először elfoglaltuk a hatalmas szállásunkat, aminek az erkélyéről a Felszabadulás tér teljes egésze belátható. Mielőtt megvacsoráztunk volna, gyorsan beszereztünk a sarkon egy sim kártyát, hisz az itthoni mobilinternetet nem tudjuk kint használni. 4 GB adattal, 60 perccel és 1 hónapos felhasználási idővel 125 hrivnyába került. Mivel komplett terv és térkép híján voltunk, így szükségünk volt az internetre a navigáláshoz a cirill betűk világában. Mint azt az első cikkben már említettem, nem találtam túl sok kijevi útikalauzt vagy blogbejegyezést, így ha éttermet vagy bárt kerestünk a Google Maps-re és a TripAdvisorra hagyatkoztunk.
Bár nekem az utóbbival kapcsolatban azért vannak fenntartásaim.
Kilátás a Felszabadulás térre
Este érkeztünk meg Kijevbe, így legelőször egy éttermet vadásztunk magunknak. A TripAdvisor elsőként ajánlotta fel a főtéren lévő Ostannya Barikada, másnéven a The Last Barricade nevű helyet. A bejutás nem volt egyszerű, mivel egyrészt cirill betűkkel volt kiírva minden, másrészt elég fura módon lehet bejutni az étterembe. A főtéren le kell menni a tér legnagyobb föld alatti plázájába a Globusba, majd egy nagyon lassú lifttel tudunk bejutni az étterembe. A lift közvetlenül a The Last Barricade előterébe nyílik. Amíg szabad asztalra vártunk, megkóstoltunk néhány meglehetősen furcsán ízesített vodkát, köztük például tormásat és valami érdekes erdei fűszeres ízűt. Nagyon jó értékelései vannak a helynek és a külföldi oldalak is előszeretettel ajánlják. Azt kell mondjam, nem véletlen. Az étterem nagyon dizájnosan van berendezve, az asztalunk pont a vonószenekar előtt volt, akik egész este modern zenéket játszottak klasszikus feldolgozásban. Az étteremnek valódi látványkonyhája van, a konyhát padlótól-plafonig üvegfal választja el a vendégektől.
A kaja a magas színvonal ellenére meglepően olcsó volt és rendkívül finom. Egy leves 2-3 euró, húsos főétel 4-6 euró között mozog. Négyünkre mindennel együtt (ital, főétel, desszert, kávé és borravaló) összesen 21 000 forint volt a számla, ami az élő zenével és a szép környezettel együtt még magyar szemmel is igen kedvezőnek mondhatunk. Aki teheti, feltétlen menjen el ide vacsorázni, nem fogja megbánni! (Érdemes helyet foglalni előtte, ha van rá mód. Ha nincs, a bárrészlegben lehet kivárni az üres asztalt egy ital mellett.)
Megjegyzés: a kijevi csirkéjük valami eszméletlen finom! A kijevi desszert néven árult mini torta vonzó külseje semmit mondó belsőt takar.
Kötelező kép a városnevet ábrázoló alkotással
Ezután az Arena City nevű buli komplexum felé vettük az irányt, ami leginkább a pesti bulinegyedhez hasonló, de annál valamivel kisebb bárok és klubok gyűjtőhelye. Mivel nem vágytunk drága koktélozásra és üvöltő zenére, így az Old Bar-ban ittunk meg néhány sört. Ez egyébként egy kézműves söröző, ahol elég sok import sört is forgalmaznak. Az árak az itthonival megegyezőek. A Dragon's Breath nevű sört felejtsétek el, a csilis sör a leghülyébb ötlet a világon.
A második nap - gasztro- és kúltúra
A „gasztrotúrát” a The Blue Cup reggelizőben folytattuk. Ez is egy ízléses belsővel rendelkező hely, de ezen kívül kiemelkedően jó dolgot ne igazán tudok mondani. Egy reggeli 50-150 hrivnya között mozog, attól függően, hogy könnyed vagy valami komolyabb angol reggeli szintű étkezést szeretnénk. A kávé 50-70, de egy ilyen helyen ez nem meglepő árazás. Nem volt túl kiadós a reggelink, de ízvilágban szuper volt a lecsó.
Miután feltankoltunk, Uberrel a The Motherland Monumenthez mentünk, ahol megnéztük a gigászi nagyságú szabadságszobrot, egy rakat katonai járművet, néhány hatalmas háborús szoborcsoportot és a II. világháborús történelmi múzeumot. A múzeumi belépő 30 hrivnya volt. Innen átgyalogoltunk a Pecserszka Lavrába, a kolostor negyedbe, ahol a Kijevre jellemző rézaranyozott tetejű templomok tömege található. Egy ilyen kisebb csúcsdíszt egyébként már 10000 forintért beszerezhetünk otthonra.
Majd egy kis érdekesség gyanánt a WC fejlődéstörténetét néztük meg a Museum of Toilet History-ban. Ez inkább egy kisebb kiállítás, ezért ne számítson senki nagy durranásra, viszont sok érdekes dolgot megtudhatunk erről az intim témáról. Az 50 hrivnyás belépő mellé angol nyelvű tárlatvezetést is kapunk. Ezután ismét a városközpont felé vettük az irányt. 8 hrivnyáért felmentünk a híres siklóval a Volodymyrska Hill tetejére, ahol a Szent Mihály-székesegyházat csodálhattuk meg. A gyönyörű, tengerkék templomot belül gyakorlatilag csak arany (aranyozott) díszek borítják. Nem véletlen, hogy ez a leghíresebb és legszebb templom Kijevben. Mellette található az ukrajnai külügyminisztérium épülete, amiből finoman szólva nem sajnálták az építő anyagot. A fényképek alig adják vissza az épület a monumentális nagyságát.
Mivel már késő délután volt, így eljött az idő egy kávéra. A környéken az egyik legjobb értékelést kapta a Coffee Laboratory és való igaz, hogy kiérdemelte az előkelő első pozíciót. A "labor" belső dizánja, a képek és a berendezés alapján simán elmegy egy kávé múzeumnak is. A barista ajánlása alapján raf caffét ittunk, ami az ukránok és oroszok kedvelt kávéja. Ez egy eszpresszó, vanília szirup és egy kicsit zsírosabb tej elegye, amit tömény, krémes habbá varázsolnak. Eszméletlenül finom kávédesszert! Szinte mindenhol árulnak raf cafét, és legalább még három helyen ittunk ilyet, de egyik se közelítette meg a labor kávéját. Ha csak egy dolgot emelhetnék ki az egész hétvégéből akkor az a Coffee Laboratory raf kávéja! Ezt egyszerűen muszáj megkóstolni!
A Coffee Laboratory isteni raf caféja
Ezután hamar megéheztünk, így a közelben lévő Spotykachbe mentünk, amit szintén csak a pontozások és Google képek alapján választottuk ki. Mind a kiszolgálás, mind az étterem első osztályú. Minden vendég privát boxban ülhet, amit függönnyel teljesen el lehetett zárni. Maximális diszkréció a titkos találkozókhoz. Ízletes előételként egy krém válogatást kaptunk, ami a végösszeg alapján egyébként ingyen volt. Itt volt alkalmunk megkóstolni a másik híres ukrán ételt, a borscsot. Itt a húsos főételek ára már bőven eléri a nyugat-európai árazást, így a leves után inkább egy lazább raviolit rendeltünk. A húzósabb tétel a vodka és az üveges víz volt, de négyünknek a számla így is csak 1500 hrivnya volt, ami egy ilyen színvonalas étteremhez képest bőven elfogadható. Távozáskor még egy apró ajándékot is kaptunk, ami ritka figyelmesség egy étterem részéről.
Egyébként a fizetéseknél a szokásos módon egy ember fizetett mindenkinek, amit ennél a túránál a Spliddel felügyeltünk. Ha érdekel, hogy mi is ez az utazós alkalmazás, itt olvashatod az erről szóló bemutatót.
Az O'Brien's egy ír kocsma franchise, amiben először Brüsszelben voltunk. Mivel a viszkit és a sört is szeretjük és valamiért az irish pubok hangulata közel áll a szívünkhöz, ezért a második este ide mentünk. Bár kocsmáról van szó, kaját is árulnak. Egyszerű a felhozatal, és az ételek is fixen hozzák az O'Brien's-nél megszokott standard színvonalat. Semmi különleges nincs bennünk, egyszerűen csak jó, sosem okoz csalódást. Minden sarokban van TV, szóval az esti meccsről itt biztos nem maradsz le. És mindig van a kedvencemből, a csapolt Kilkennyből!
Itt olvashatjátok a befejező részt!
Amennyiben nem akartok lemaradni a folytatásról, lájkoljátok a Facebook oldalt! A kirándulásról készült többi képért pedig kövessetek Instán! Ha pedig tetszett a cikk, kérlek segítsétek egy megosztással!
Kijevbe utazol? Foglalj szállást a térképről! Ha érdekel, hogy én hogyan keresek szállást akkor erről itt olvashatsz.
