Túl vagyunk az első, legmozgalmasabb napunkon (erről ITT olvashattok). Most pedig folytassuk a berlini short tripünket. Az előző hosszú éjszakát követően - ahonnan még fizetés nélkül is sikerült hősüknek haza taxiznia - a késő délelőtti kelést követően, megvettük a reggelit az ALDI-ban, és folytattuk a városnézést.
A belváros
Megnéztük a gigászi Bundesrat (azaz a Szövetségi Tanács) épületét, majd a Mall of Berlin esett az utunkba. A shoppingolás helyett gyors ebéd (plusz egy láger), majd átmentünk a Holokauszt Emlékműhöz. Érdekes volt a különféle magasságú betontömbök közt bolyongani. Ezt az emlékművet érdemes felkeresni, igazán lenyűgöző. Majd jött a kötelező szelfi Németország jelképével, az ahténi Propülaia mintájára készült Brandenburgi Kapuval. A szomszédban lévő Reichstagot, a biztonsági előírások miatt, csak sajnos távolról csodálhattuk meg.
Az előző cikkben szóba hoztam a biciklizést. Az első nap még okés volt, de másnap kora délutánra, mikor már lerohadt a lábunk a sok sétálástól, realizálódott bennem, hogy ide bizony kellett volna egy roh@dt bicó. Gyakorlatilag minden egyes nevezetesség után leírhattam volna, hogy „újabb egy km séta után értünk a…-hoz”.
Az 5,17 km2 nagyságú Tiergarten parkba be se tettük a lábunkat. Ide végképp szuper lett volna egy kétkerekű, amivel körbetekerjük a hatalmas ligetet. Ha csak egy dolgot jegyeztek meg a berlini kirándulásunk kapcsán, az legyen a biciklibérlés!
Délutánra eléggé ki voltunk fulladva, így a további séta helyett inkább egy turistacsalogató helyen megejtettük a kötelező sör-virsli kombót. A városi park felé bandukolva akaratlanul a központi pályaudvarra tévedünk.
A pályaudvar
A csóró magyarok ingyen kajája
A pályaudvarnál már magunk mögött tudtunk több kilométert, a lábunknak annyi volt, a berlini távolságok jól alánk vágtak. Itt csak egy hostel bárját találtuk nyitva, ahol egész finom búzasört kaptunk és még jengáztunk is egyet. Mivel minden gyerek ott kajált az orrunk előtt, gondoltuk mi is beállunk a sorba. Svédasztal volt, úgyhogy teliszedtük a tányért, de kasszát nem találtunk. Nem is lett volna gond belőle, de végül túlfeszítettük a húrt és a harmadik szedésnél a bárrészleg pultosa jelezte, hogy ez nem nekünk van itt, hanem a csoportnak. Hiába mondtunk, hogy mi is egy csoport vagyunk a magunk négy főjével, de nem vette a lapot. Cserébe gyorsan kikértük a negyedik kör búzasörünk, elbeszélgettünk a pultos sráccal és hagytunk jó sok borravalót. (Úgy is a kukában landolt volna az a sok kaja.)
Hol vannak azok a techno diszkók?
A srácnak elpanaszoltuk, hogy tegnap csak néhány túlárazott bárt találtunk, sehol a híres berlini éjszakai élet, a remek sörök, a hangulatos kocsmák és a hírhedt techno diszkók. Beavatott, hogy abban a városrészben nem is fogunk találni, Friedrichshainba kell mennünk. Ezért a helyi vonattal elindultunk arra. Egy gyors pizzázás után egy helyi arc indokolatlanul vett nekünk egy-egy üveg sört, pedig csak azt akartunk tudni, merre vannak a szórakozóhelyek. Sajnos nem találtuk meg a helyes utat, csak egy fehérorosz, nagyon kész srácot, aki szintén nem tudott útba igazítani minket, így mivel nagyon késő volt, hazaindultunk. Hosszú bolyongás volt, mire haza találtunk, de a Spree folyó partja igazán szép az esti fényekben. Sőt, a Berlini fal egy extra hosszú szakaszát is végignézhettük, és még a Mercedes Arénát is láttuk.
Egy nem túl bizalomgerjesztő környéken meghallottuk a techno hívogató dallamát hajnali kettő körül, ami egy lepukkant, elhagyatott raktárépületből szólt. Azt hittük, ez a mi szerencsénk, de a biztonsági őrök elküldtek. Valószínűleg egy szalagavató after partija volt, mert mindenki báli ruhában flangált, és sajnos egyikünk se a makkos cipőjében jött ezen a napon. Így techno diszkó nélkül fejeztük be, bár utólag talán egyikünk se bánta, mert igazából nem vagyunk a műfaj nagy rajongói.
A harmadik nap: Európa leggyorsabb liftje
A sok kilométer és a hosszú éjszaka miatt az utolsó napunk nagyon későn indult. Kiszívott minket Berlin. Borongós lett az idő, az eső is szemerkélt, ezért nem voltunk túl aktívak. Most már metróval mentünk a Mitte közepére az Alexanderplatzhoz. Itt az Andy’s Diner and Barban ebédeltünk. Sokáig kutakodtunk, de kínzott minket az éhség, így ebbe az amerikai kajáldába mentünk. Az étel elment, volt wurst is, az ár kissé magas volt, a pincérek meg atom bunkók és udvariatlanok. Hallgatni kellett volna a Tripadvisorra. Innen irány a Postdamer Platz, amit cirka egy óra alatt be is tudtuk járni (igen, ez is egy hatalmas tér). Az egyetlen aktív tevékenységünk a Kollhof Tower meglátogatása volt, ami hibátlan választás volt. 7,5 euróért mehettünk fel a 101 méter magas toronyház tetejére. Mint megtudtunk, a lift 20 másodperc alatt ér fel a 24. emeletre, ez Európa leggyorsabb liftje (8,65 m/mp a sebessége).
Fentről csodálatos kilátás nyílik a városra, és még egy pohár sört is elfogyaszthatunk a Panoramacaféban. (Tériszonyosoknak a külső rész nem ajánlott.) Mivel délután indult a napunk, és eléggé fáradtak voltunk, harmadik nap egész rövid volt. Másnap korán keltünk, a gépünk délelőtt indult, és a reptérre való kijutás is hosszú idő, ezért korán lefeküdtünk.
Összefoglalás
Három éjszakát voltunk Berlinben. Egy bicajjal kettő nap elég, hogy a főbb nevezetességeket megnézhessük. A városban sokkal több a potenciál mint, amit mi tapasztaltunk, de ehhez több rövidebb kirándulás kell és elegendő idő a megfelelő útiterv elkészítéséhez.
Nem nagyon részleteztem a sörözést és az ételeket. Most lehet, meg fognak kövezni, de mindenhol jellegtelen egyszerű sörökkel (és ételekkel) találkoztunk. Ahol mi jártunk csak a Berliner Pilsner volt kapható, ami egy sima ivósör. Biztos vannak olyan helyek, ahol jót lehet sörözni, de sajnos ezekkel, mi nem találkoztunk. Valószínűleg rossz környéken jártunk.
Viszont az tény, hogy minden hatalmas, monumentális és csupa beton. Ez a birodalmi építészet nekem nagyon nem tetszett. És ez az új lakóházakra is jellemző volt. Olyan rideg, komor hangulatot áraszt a város, hogy egy olyan borús esős nap, mint az utolsó volt nekünk, erősen rányomta a bélyeget a városról alkotott véleményemre.
Összességében azért jó volt meglátogatni a német fővárost, de számomra ez a pár nap pont elég volt.
- Utazás: repülővel, akciós áron 8-9000 ft.
- Szállás: az árak magasak, a legpuritánabb student hostel is 25 euró/fő/éj.
- Közlekedés: szükség lesz menetjegyre, bérletre vagy biciklire. A repülőtér egész messze van a belvárostól, de könnyen kiismerhető a tömegközlekedés.
- Étel, ital: nyugat-európai árak, élelmiszer boltokban elfogadható árazás.
- Belépők: csak a Towerben voltunk, ami 7,5 euró.
- Kinek ajánlott? Aki személyesen szeretné látni Európa egyik legfontosabb történelmi és politikai központját.
- Hány napra? Állítsunk fel pontos tervet és mivel olcsó a repülőjegy, inkább többször menjünk 2-3 napra.
Ha olcsón és kényelmesen szeretnétek euróhoz jutni a külföldi kirándulásotokhoz, itt az erről szóló cikksorozatból sok információt szerezhettek.
Még több kirándulós képért keressétek a blog Instagram oldalát!
Ha nem akartok lemaradni a további cikkekről, kövessetek Facebookon!
Berlinbe utazol? Foglalj szállást a térképről! A foglalásról általánosságban: itt olvashatsz.
