Az előző bejegyzésben megírtam, mi volt a tapasztalatom Tunéziáról – hogy érzésre miért egy lepusztult, elhanyagolt ország, ahol a turizmus már csak az emlékekben él. Ennek ellenére egyhetes „partondöglésre” megfelelő volt, sőt az északi rész klasszikusabb látnivalóit is megnéztük. Mutatom, mit lehet ott csinálni.

Utazás, szállás, transzfer

Érdemes egyben taglalni ezeket. Az apartmanos üdülést én senkinek sem ajánlom a rossz infrastruktúra miatt, a kevés és rossz étterem okán pedig csak az all-inclusive hotelekben érdemes gondolkodni.

A turizmus hanyatlásának egyik jele, hogy (jelen pillanatban) nincs közvetlen járat Budapestről. Egy átszállással a legolcsóbb opció 200 eurótól indul, egyébként pedig Bécsből van közvetlen járat, igaz ritkán és 330 eurótól.

Hammamet, Monastri és Djerba szigete az, ami „felkapott” nyaralós övezet.

Említettem már, hogy több helyen utána kell olvasni, mik a legfrissebb értékelések a hoteleket illetően és javasolt újépítésű helyet választani. Ezúttal viszont valóban megéri utazás irodák csomagjait is megnézni, mert olcsóbb lehet, illetve indítanak charter járatokat szezon alatt. Ha viszont kitérőt akartok más helyszínen is, ahogy mi is megszálltunk a fővárosban pár napra, marad a saját szervezés.

Tuniszba repültünk, majd onnan egy transzfer busz vitt el közvetlenül a hammameti szállodánkba. Ezen a honlapon foglaltuk a buszt, 7,5 euró/fő/útirány áron, ami kifejezetten jó ajánlat. Mivel a busz csak a reptér és a szállodák között megy, visszafelé a reptérre érkeztünk, majd innen egy 10 perces taxizással foglaltuk el a fővárosi szállásunkat.

A keresgélés végül bejött (One Resort Premium): a szobánk tiszta volt, a berendezés és a hotel modern, a medence nem volt zsúfolt, a személyzet pedig udvarias és segítőkész volt. A tenger kristálytiszta és lassan mélyülő, a part finom homokos, amit a legtöbben kívánnak. Az ételek atipikusak voltak: nem gourmet vacsorák, de legalább frissek, tisztességesen elkészítve, sőt mindig volt hagyományos tunéziai fogás. A tengerpart közvetlen közelben, nincsenek idegesítő árusok, sem szemétdomb a parton. A hotel fénypontja egy vadonatúj profi padel pálya, ahol épp bajnoki forduló volt a hétvégén. Azóta már itthon is járunk „pádelezni”. Ezt a hotelt abszolút ajánlom.

Hammamet belvárosa: vár, bazár, egy kis kultúra

Bár az utazás fő célja most a pihenés volt, egy napot rászántunk Hammamet városközpontjára is. A leghíresebb látnivaló itt a medina (azaz óváros) és az erőd, amely a tengerparton áll, klasszikus mór stílusban.

A várfalról nagyon szép kilátás nyílik a tengerre és a városra. Maga a medina kicsi, de hangulatos lenne, ha nem lenne tele műanyag cipőt és kamu Louis Vuittont áruló standokkal. A kereskedők stílusa itt volt a legerőszakosabb, ahol valaha jártam: tolakodóak, lehúznak, és sokszor átverésre építik az eladást. Nagyon hamar fárasztó lesz a folyamatos „hello my friend, where are you from?” jellegű zaklatás. Így egy óránál tovább nem is maradtunk.

Taxi tippek

Egyedül taxival érdemes közlekedni, a városnéző túrákra nem éri meg befizetni, mert túlárazottak. Egyébként ezek a „turista” központok teljesen biztonságosak, de azért nagy értékeket ne vigyünk magunkkal.

Mi végig a Bolt appot használtunk és csupán egy alkalommal kértek (már az elején) felárat. A taxizás amúgy egész olcsó, 1500-2500 Ft között volt egy-egy út. (Készpénzben kell fizetni.) Bár ennek ellenére a taxióra (amikor épp ment) jóval kevesebbet mutatott. De kit tudja, ha fix ár nélkül szállunk be, vajon mennyire pörgetik meg a sofőrök az órát.

Ha taxit hívsz Bolton és megállsz a várakozó helyen, azonnal öten fognak neked esni, különféle indokokkal, hogy velük menj. (Olcsóbb, nem hívhatsz ide másik taxist, mond le a Boltot majd ő elvisz stb.) A szállodák előtt kifejezett taxis maffia működik, egy alkalommal heves szóváltásba is keveredett a sofőrünk a többivel, és nagyon gyorsan el kellett hajtanunk.

Fizetés

Rengeteg bank van az országban, változó a maximálisan felvehető összes 300-700 dinár között (1 dinár kb. 120 forint, 1 euró 3,4 dinár), 10-12 dináros készpénz felvételi díj ellenében. Állítólag a TSB (Tunisian Saudi Bank) nem számít fel díjat, viszont ilyen ATM-et nem találtunk.

Készpénzre viszont szükség lesz, kártyával csak beülős éttermekben és nagyobb élelmiszerboltokban lehet fizetni. Illetve ne felejtsétek el a reptéri ellenőrzés előtt, a poggyász feladó térben elkölteni vagy visszaváltani a maradék pénzt, mert bent már csak euróval lehet fizetni. Ez egy nem konvertibilis valuta, azaz kivinni sem lehet és sehol a világon nem váltják vissza.

Hammamet környéki programok

Hammamet óvárosán túl pár perc autókázásra található Jasmine Hammamet, ami egy mesterségesen felépített turista központ, egy „mű” belvárossal illetve egy gyerekeknek szóló vidámparkkal a Carthage Landdal. Észak felé van Nabeul, ami a régió fővárosa, mely a pénteki nagy piacról és a kerámiájáról híres.

A piac reggel a legaktívabb, később már csak a szuvenírárusok tömege marad a belvárosban. Egy fél napra érdemes benézni és szembesülni a tunéziai valósággal. Az árus utcáról letérve igazi időutazásban lehet részünk, mintha a 70-es, 80-as évekbe csöppennénk. Szuveníres standok hiányában itt már senki se fog hozzánk szólni.

Hammamet környéki programkínálat:

• 1-2 órás tevegelés vagy lovaglás.
• 2 órás quad-túra.
• Hajókázás (nincs sziget, se víz alatti látnivaló, így tényleg csak hajózásról van szó).
• Tunis/Kártágó/Sidi Bou Said túra (mivel ezután a fővárosba mentünk az utolsó két napon ez nálunk kiesett).

És ennyi! Ezeknek az ára 50 euró vagy dollár. Lépjünk is inkább tovább, siralmas…

A Djerba szigetéről (Tunézia túlsó vége) induló Star Wars-túra viszont valószínűleg a legemlékezetesebb tunéziai látnivaló. Elvégre ki ne szeretné elmondani, hogy járt már a Tatuinon?! (A tunéziai Tataouine nevű városról kapta a filmben szereplő bolygó a nevét. Bár itt nem forgattak, a környékén található sok emlékezetes helyszín.)

Kétnapos kirándulás: Tunis, Karthágó és Sidi Bou Said

A mi utazásunk (és programunk) utolsó két napját Tunisra és környékére szántuk. Az említett transzferrel a reptérre mentünk, mert nem áll meg a fővárosban, majd onnan taxival foglaltuk el a Medinában található elragadó apartmant. A régi házat teljesen felújították és gyönyörű kézzel festett, hagyományos módon berendezett szállás várt ránk. Bár reggelit is kaptunk, ami jól jött, hiszen a boltok felhozatala elég szerény, reggeliző helyet pedig ne nagyon várjatok sehol, ez is egészen szerény volt. Pár szelet kenyér, tojás és lekvár. Négy külön szoba várja a vendégeket, így csapatostul is meg tudtok szállni.

Tunisz belvárosa kellemes meglepetést okozott. A francia gyarmati épületek, a hagyományos (menta) teázók, a sétálóutca már-már mediterrán hangulatot hoz, de itt is érezhető minden pillanatban az erős elhanyagoltság. A medina itt is kaotikus, zsúfolt, zajos, de autentikusabb, mint Hammametben. A Zitouna mecset környéke kifejezetten érdekes, csak kár, hogy turista lévén itt sem hagynak békén egy percre sem.

Éttermek

A szállásadónk két helyet ajánlott, a Dar Slah-t és a Foundouk Attarint. Ebből az utóbbit ki is próbáltunk. Tele volt turistával, érthető okokból. A helyszín gyönyörű, a francia tulaj nagyon figyel a részletekre és a körítésre. Az ételek finomak, egy kis menzás fílinggel. Minden nap adott A, B, C, D fogások közül lehet választani. Egy három fogásos menü 65 dinár.

Délkelet-Ázsiában sosem okozott gondot, hogy bizarrnak tűnő helyeken együnk, itt viszont még én sem mertem bevállalni az utcai árusok fast foodjait. Főleg mert másnap indult a gépünk. Nem lehetetlen biztonságosnak tűnő helyet találni, de tényleg hosszú keresés előzi meg.

Reggel elindultunk Karthágó romjai felé. Bár fontos történelmi helyszínek, szétszórtak és meglehetősen szervezetlenek. Viszont pozitívum, hogy a 12 dináros belépővel az összes helyszín látogatható. A romokból persze nem sok minden maradt, pár oszlop, némi alapfal és kevés angolul elérhető információ.

Történelemrajongóknak persze kihagyhatatlan, de akinek nem sokat mond Hannibál neve, annak ez kevésbé lesz emlékezetes. A leglátványosabb Antonius fürdője, ami a tunéziai turizmus jelképe lett. Egy perc sétára találhatók a római kori villák és az egykori színház. A többi helyszín gyalog nehezen közelíthető meg, aki mindent szeretne bejárni, annak érdemes lehet „felbérleni” egy taxist.

A szomszédos Sidi Bou Said viszont minden várakozást igazolt: a fehérre meszelt házak, kék ablakokkal, macskaköves utcákkal valóban gyönyörűek. Ez Tunézia talán legfotogénebb helye. Itt már tényleg érezni valamit abból, amit a korábbi utazók Tunéziában kerestek. Nem véletlen, hatalmas is a turista forgalom. A bleue! kávézót és a mennyei szendvicseit pedig feltétlenül próbáljátok ki!

A főutcán található a Dar El Annabi, egy egykori orvos villája, mely ma múzeumként működik és tunéziai stílusban restaurálták. Bepillantást nyerhetünk egy évtizedekkel ezelőtti gazdag helyi életébe. Ajándék mentatea persze itt is adott.

Szóval érdemes-e manapság Tunéziába menni?

Ez az egyhetes utazás árnyaltabb képet adott. Ha jó szállodát választasz, nem vársz csodát a vendéglátástól, és tudod, mire számíthatsz az utcákon, akkor Tunézia még mindig lehet egy megfizethető, egzotikus úti cél. De már egyáltalán nem az, ami 10-15 éve volt. A szolgáltatások színvonala sok helyen siralmas, a kulturális emlékek pedig nem mindig vannak méltó körülmények között.

Ha valami igazán jó, tengerparti élményre vágysz, rengeteg valóban izgalmas és látványos programmal, elsőként Egyiptomot tudnám ajánlani.

Ha tetszett, kövess Facebookon!

A legfrissebb utazós fotókat Instán találod!