A nagysikerű, első közös városnézésünk után, ami Brnóban volt, 2017 őszén újabb kalandok után néztünk. Ezalkalommal is autós kirándulás volt a terv, így közeli célpontokat kerestünk. A szavazás győztese Lengyelország lett, így a krakkói látnivalókat, éttermeket és kocsmákat készültünk megismerni kicsit közelebbről.
Teatr im. Juliusza Słowackiego, a krakkói színház
Az utazás
Budapesttől alig 400 km-re található Krakkó, Lengyelország második legnagyobb városa. Bár a távolság nem tűnik soknak, az autópálya hiánya, a folyamatos útfelújítások és a hegyvidék miatt nagyon lassú a haladás. Hiába próbáltunk tempósan menni, 8 órás volt a menetidő. A szlovák hegyvidék mellesleg csodás és lenyűgöző, azonban visszafelé már igen kínkeserves volt ez a 8 óra. Autópálya híján matricát nem vettük, de a krakkói bevezető szakaszon lehet, hogy szükség lett volna rá. Így kicsit féltünk, hogy utólag büntetést kapunk, de szerencsére nem jött a csekk.
Úton, a szlovák hegyvidék
A szállás
Apartmant a Bookingon kerestünk a jól bevált algoritmusom alapján, amit a szálláskeresős cikkben részletesen leírtam. Ha érdekel, IDE kattintva elolvashatjátok. A Mikołajska 3 Apartments-ben foglaltunk szállást. Ahogy a neve is mutatja a Mikołajska utca 3 szám alatt található, aminek a lokalizációja első osztályú, hisz az óváros közepén fekszik. A szállás tágas, jól felszerelt és a fürdőszoba kifejezetten szép és hatalmas. Egyetlen gond csak a matracokkal volt, amik sajnos extrém puhák és már-már kényelmetlenül rugalmasak. A szállás ára 4 főre, 3 éjszakára 69000 forint volt.
Krakkóról röviden
A város legnagyobb előnye turistaként, hogy a fő nevezetességek és az óváros egy jól körül határolt területen fekszik, amit egy szép park ölel körbe. Ez a belvárosi rész gyalogosan tökéletesen körbejárható. Tömegközlekedésre nem lesz szükségünk. Nyugodt tempóban két teljes nap alatt kényelmesen körbe lehet nézni a városközpontot.
Ettől kissé távolabb lévő látnivaló a két emlékhely, a Krakus-halom és a Kościuszko-halom, illetve az Oskar Schindler's Enamel Factory, ami egy hatalmas interaktív kiállítás a náci megszállásról és azt követő időszakról.
Mi végül nem ültünk kocsiba, hogy megnézzük ezeket, hisz így sem volt olyan sok időnk. A hosszú út miatt pénteken este érkeztünk meg, és hétfőn reggel a felkelés után indulnunk kellett. Ezért is terveztük az egész kirándulást három éjszakásra.
"Lengyel-magyar két jó barát..."
A mondást egyébként a lengyel nemesség találta ki, mivel úgy vélték, hogy akkoriban a két ország berendezkedése, rendszere és a nemesi életmód nagyon-nagyon hasonlóak. Később, a 19. században lett igazán népszerű és több alternatívája is létezik (forrás: Wikipédia). Gyanítom egyébként, hogy ez főleg a lengyelek részéről erősebb, legalábbis a vendégszeretetük alapján igen.
Elég későn foglaltuk el a szállást, ezért azonnal kaja után néztünk. Nagyon éhesek voltunk, így gyakorlatilag az első sarkon lévő étterembe be is mentünk. Ez volt a Dog in the Fog, egy tradicionális lengyel kocsma, étterem és bár. Az értékelések elég alacsonyra pontozzák a helyet (pl.: a személyzet hozzáállása a vendégekhez), de velünk, úgy tűnt kivételt tettek. Még be se léptünk, már meghallotta a középkorú, köpcös pincér, hogy magyarok vagyunk és innentől kezdve azonnal legjobb barátokká fogadott minket. Látszott rajta az öröm, hogy végre kihasználhatja azt a kevéske magyar tudását, ami néhány szóból áll és persze ezzel fogadott minket: „lengyel-magyar két jó barát, együtt harcol s issza borát”.
Megtalálta velünk a közös hangot, és az este folyamán többször odajött mesélni valamit. Bár nem értettük a kicsit angol, kicsit magyar lengyel beszédét, ő bőszen magyarázott megállás nélkül. Egyikünk sör helyett vizet kért, mire kinevette és felírta, hogy négy sör lesz. Amikor kihozta az italt, egyből négy (kéretlen) pálinkát rakott elénk, kísérőnek pedig hangosan elindította a Kárpátia - Pálinka című számát a lejátszón és addig nem ment el az asztal mellől, amíg meg nem ittuk a tömény italt. Majd öt perc elteltével hozta a következő kört...
Bár kedves gesztus volt, egyik pálinkát se kértük és a végén keményen fel is számolta (de csak az egyik kört) viszont marhajó alaphangulatot adott a kirándulásunknak. A vacsorához megkértük, hogy ajánljon lengyel tradicionális ételeket, amikben a mi magyar bendőnk egy pillanatig sem csalódott. Pincérünk javaslata alapján miszerint „a kápúsztá nadzson jó”, én húsoskáposztát ettem, ami ízvilágban eltérő a magyar változattól, viszont nagyon finom volt. 4 főre egy-egy főfogás, sörrel és az „ajándék” felessel 275 zlotyi volt. ( 1 zlotyi 74 forint)
A vacsora után egy villám városnézést tartottunk, és éjszakai kivilágításban megnéztük a Teatr im. Juliusza Słowackiego színházat, a Barbakánt, a Mária templomot és a főtér közepén lévő Posztócsarnokot. Nagyon szép az éjszakai óváros, és csodás hangulatot ad az egésznek az a néhány lovaskocsi, ami még a kissé hideg őszi éjszakában gurult a macskaköves utakon. Miután kigyönyörködtük magunkat, nekiláttunk felfedezni a kocsmavilágot. 11 óra után legalább 3-4 vendéglátó helyet látogattunk meg, de kifejezetten egyik se volt különleges élmény. Ez időtájt inkább a helyi bulizni vágyókat kiszolgáló jellegtelen kocsmák voltak már csak nyitva.
A bevezető után a következő részben a két napos botorkálásunkat részletezem. Ezt [ITT] olvashatjátok!
Ha nem akartok lemaradni a legfrissebb cikkekről, lájkoljátok a Facebook oldalt! A kirándulásról készült többi képért pedig kövessetek Instán! Ha pedig tetszett a cikk, kérlek segítsétek egy megosztással!
Krakkóba utazol? Foglalj szállást a térképről! A szállás foglalásról itt olvashatsz.
