Folytatódik a mallorcai nyaralásunk beszámolója. Az előző bejegyzésben, melyet ITT olvashattok, szó volt az utazásunk tervezéséről és a fontosabb momentumokról (szállás, repülés, autóbérlés). Illetve a fővárosban lévő villám látogatást mutattam be. Most pedig folytatom a sziget túránkat.
A második nap - a nyugati hegyvidék
A második napon a nyugati hegyvidék környékén néztünk szét. Palma felől az első megállónk a Tramuntana-hegy lábánál fekvő Jardines de Alfabia, azaz az Alfabia kert volt mely 2011 óta az UNESCO a világörökség részévé nyilvánított. A gótikus stílusban épült 12. századi kúria meseszép kertjeivel, gyümölcsösével és a birtokon legelésző állatokkal Mallorca történelmi múltjába repít minket vissza. A belépő 7,5 euró, de cserébe néhány órára egy spanyol nemes bőrébe bújhatunk.
A sétánk egy pálmasor mentén kezdődik, aminek a végén egy kis csobogó és egy hatalmas édesvízi tároló vár minket. A forrásnak köszönhetően tudják életben tartani ezt a gyönyörű zöld oázist, melyet a rómaiak mesteri vízvezeték rendszerükhöz hasonlóan építettek ki. Innen egy pergolához, azaz egy hosszú lugashoz érünk, ahol 24 vízköpő segítségével egy „vízi alagutat” hoztak létre, ami kiváló frissítő a nyári hőségben. Majd egy kilátóhoz érünk, ahonnan csodás kilátás tárul elénk, a hegyekre, a lábuknál elterülő gyümölcsösre, illetve a másik irányban a legelő látható, kecskékkel és disznókkal.
Katt a galériára a többi képért!
Ezután jön az angol kert, ami II. Erzsébet királynőről kapta a nevét, hisz 1860-ban az egyik mallorcai short tripje alkalmával itt szállt meg. Végül egy pálmafákkal körülölelt, szinte már trópusi esőerdőt idéző kis teraszra jutunk, ahol a helyben termett citrusokból fogyaszthatunk egy jéghideg frissítőt, melyet kristálypohárban szervíroznak. Innen a házhoz érünk, ahol az udvar évszázados történelmét élhetjük át. Majd a belső udvar árnyékos részén, a szökőkútnál hűsölhetünk.
Beach No. 2 – Cala Deiá
Az oázis után a hegyvidéknek indultunk. Kacskaringós, keskeny utakon át haladtunk, ahonnan végig meseszép kilátás tárult elénk, a mélységben a tengerpart húzódott. (Egyesek szerint rémisztő és életveszélyes az út, de ez erős túlzás.) Célpontunk a Cala Deiá volt, egy apró kis sziklás öböl. A hangulatos strand a sziget legnépszerűbbjei közt van, ezért érdemes korán érkezni, mert nagyon kevés a parkoló. Lévén, hogy szinte egy szakadék szélén van, a hegyi utak mentén nincs nagyobb parkoló terület. A késők órákat is várhatnak egy felszabaduló helyre.
Nekünk egy éppen távozó család adta át a parkoló helyét, de fél órával később már 20-30 várakozó autó sorakozott a szűk szerpentines úton.
Cala Deiá
Beach No. 3 – Port de Sóller
Mivel a sziklás tengerparton nem volt komfortérzetünk, egy röpke gyönyörködés után egy közeli homokos partot néztünk ki a strandolásra, ezt pedig a Port de Sóller strandja volt. Sóller város kikötőfalva igen népszerű turista központ. Nincs kifejezett tömegnyomor, az öbölben csak hotelek, éttermek és bárok vannak. Tipikus nyaraltatós környék ez, rengeteg német és brit turistával, de az öböl szépsége és a földrajzi helyzete kiemeli a sorból.
Port de Sóller üdülő öble
Valldemossa, az igazi mallorcai élmény
A vacsorára sietnünk kellett haza, de még egy faluba el szerettem volna menni, ez pedig Valldemossa volt. A belvárosi rész alig 4-5 utcából áll, azaz cirka fél óra alatt át lehet futni rajta, viszont nem érdemes… pocsékolás lenne ily kevés időt hagyni erre a csodára. Olyan tökéletes és mesebeli ez a falu, muszáj órákon át ücsörögni egy kávézó teraszán, majszolni a Cocas de patatát és úgy érezni magunkat egy kicsit, mintha mi is igazi mallorcaiak lennénk. Nem véletlen mondja minden útikalauz, hogy ha egy tipikus mallorcai helyre akarsz menni, akkor az csak Valldemossa lehet! Macskaköves utcák, zöld spaletták, virágok és mindenféle növény végtelen sora végig az utcákon, szinte olyan, mint egy spanyol Brugge.
Képek Valldemoss óvárosából
Beach No. 4 – Es Trenc
A következő nap teljes egészét a strandolásra és az előző nap fáradalmainak pihenésére szántunk. De hogy véletlenül se ússzunk ugyanott, újra kocsiba ültünk és ezúttal dél felé indultunk. A déli partszakasz laposabb és kopárabb. Az itt található strandok nagyrésze természetvédelmi területen van, hosszan elnyúló, természetes homokos partok és lassan mélyülő tenger jellemzi. A Playa es trenc-et választottuk, melyet az egy utcából álló Ses Covetes település felől közelítettünk meg.
A GoogeMaps simán elvitt minket ide, de nem szabad útközben megijedni, ha úgy érezzük, olyan környéken vagyunk ahol bármelyik pillanatban jöhet a Texasi láncfűrészes gyilkos. Hosszú, kietlen területen juthatunk el a paradicsomba.
A település egyetlen utcáján a helyiek és az itt nyaralók parkolnak, ezért ha nem érkezünk korán kizárt, hogy szabad helyet találjuk. Egy hatalmas parkolót persze alakítottak ki, a strandtól 2 km-re. Így vagy választjuk Bear Grylls sivatagi túlélő sétáját a tűző napon, vagy a parkolás kifizetése után perkálunk a taxisnak, aki levisz minket a strandra.
A kopár tengerpartnak is megvan a maga szépsége, de ha egésznapos programot tervezünk, ide muszáj lesz egy napernyő vagy napsátor, mert árnyékot kilométereken át nem fogunk találni!
Port de Pollenca
Az utolsó előtti napon feltöltődve vágtunk neki az sziget északi csücskének. A napot az egyik partmenti városkában, Port de Pollencában indítottuk. Kissé felhős, szeles volt a délelőtt, ezért az öbölparti város viszonylag kihalt volt. Szintén népszerűbb turista hely ez, de Port de Sollerhez képes kevésbé mesterkélt. Hotelek helyett inkább apartmanok vannak, és elég sok a helyi. A városban nincs sok látványosság, inkább az elhelyezkedése miatt jó kiinduló pont, mert a környék a természeti szépségek miatt népszerű.
A felhős idő miatt a tengerpart legjobb éttermének teraszán ihattuk meg a kávénkat, miközben a lábunk a tengerbe lógott. A szórakoztatásért pedig a helyi tűzoltók feleltek. Egy, a Balu kapitány gépéhez hasonló kétéltűvel gyakorlatoztak. A tengerből vizet merítettek a repülővel, majd odébb engedték ki. Nekem, szárazföldi patkánynak ez lenyűgöző látvány volt.
Másik izgalmas dolog a városban a helyi piac. Ezért is volt ez az első napirendi pontunk. Az alig néhány utcás kis piac a város régi főterén található. Néhány kínai árus azért idetéved, de leginkább helyi és kézműves termékek, ruhák, és persze gyümölcsök, olívabogyó és rengeteg finomság vár itt minket.
Mallorca jelképe: a világítótorony
Ezután a Cap de Formentort néztük meg. A sziget északkeleti pontján álló világitótorony 1863-ban készült el. A torony 384 méter magasan áll egy sziklaszirt legtetején, ahonnan minden irányban a több száz méteres mélység vár minket a tengerrel az alján. Már a felfelé vezető út is egy külön kaland. Szerencsére a keskeny hegygerincen vezető út elég jó állapotban van. Útközben végig meredek hegyoldalakon, szurdokok szélén haladunk. Tériszonyosoknak a reggeli kávé mellé ajánlott egy bátorító ital elfogyasztása is. Az úton sok-sok megálló van, ahonnan páratlan kilátás tárul elénk a szigetre, a félsziget öbleire és a nyílt tengerre. Ha szerencsénk van, találkozhatunk néhány hegyikecskével is.
Állítólag van buszjárat a toronyhoz, mi ezt nem találtuk. Szerencsére semmi gond nem volt, simán fel tudtunk menni a világítótoronyig. Fent nagyon szűkös és minimális a parkolási lehetőség, de gyorsan cserélődnek a turisták. Felmenni a toronyba nem lehet, csak a peremén lehet körbe sétálni és onnan nézni a tengert. Egy büfé található itt, illetve egy kissé pofátlan öreg kecske, aki, ha nem figyeltek, simán megeszi a kajátokat az asztalról!
Beach No. 4 - Cala Figuera
Nem messze innen fekszik a Cala Figuera, (szerintem) a sziget legszebb öble. Egy igazi paradicsom. Visszafelé nagyjából félúton van egy megálló, ahonnan a legszebb a rálátás az öbölre. Szuper fotókat lőhetünk, de sajnos a beachre vezető ösvényt nem sikerült megtalálni, így a csobbanás elmaradt.
Helyette délnek indultunk, a célpont a híres Alcúdia. A környék egyébként a kite-szörfösök paradicsoma, mi azonban maradtunk a városnézésnél. A kalózok miatt a várost egy masszív várfallal vették körbe. Éppen ezért az óváros, ami egyébként egészen nagy, máig igen kitűnő állapotban maradt meg. Sok torony, kapu és bástya áll és remekül sikerült restaurálni. Órákon át lehet itt sétálgatni, akár a várfalon is, kávézni a fal tövében lévő egyik vendéglátóban. Kedden és vasárnap pedig a piacot sem érdemes kihagyni. A városházát és a rómaiak ókori épületeit feltétlen ejtsük útba, utána pedig jöhet egy jó kis tapas.
Összefoglalás
Mallorca elképesztően szép hely, a strandmániások mekkája. Rettenetesen sok fürdésre alkalmas partszakasz van, mind egyedi és szebbnél szebb. Akár nyugodt családi fürdőzésre, akár kicsit vadabb vizekre vágyunk, itt a lehetőségek száma szinte végtelen. De szerencsére az aktívabb pihenésre is bőven van lehetőség, hisz elképesztően sokszínű ez a kis sziget. Hogy kicsit átláthatóbb legyen az utunk, az alábbi térképen találjátok a bejegyzésben szereplő összes helyszínt.
Piros: érkezés és Palma.
Sárga: északi-nyugati hegyvidék.
Zöld: a világító torony és Alcúdia.
Kék: déli partvidék, Es Trec.
Utazás: Amíg a Ryanair és a Wizzair indít járatokat itthonról lesz lehetőség olcsón kijutni. Nem a legolcsóbb kategória, de 20-30 ezer forintból így is simán megúszható.
Szállás: népszerű úticél révén a szállás keresés már komolyabb fejtörést okoz, itt érdemes bőven időt szentelni rá. Mivel az autóbérlés szinte kötelező, érdemes alaposan körülnézni, akár a partvonaltó messzebb is.
Étel, ital: abszolút turista paradicsom lévén az étel, ital még a legeldugottabb részeken is igen húzós. Itt már mérlegelni kell a félpanziót. Valószínű, hogy jobban kijövünk belőle.
Belépők: egy belépős helyre mentünk, így ebben nem tudok állást foglalni.
Fizetés: bankkártyával éttermekben, bárokban nem lesz gond. A szokásos három kártya bármelyike megfelelő opció. (Bővebben ebben a cikk sorozatban olvashattok róluk.) Mi a Revolutot használtuk. Készpénzre azonban gyakran szükség lesz!
Kinek ajánlott: strandmániásoknak és a napozás szerelmeseinek.
Utazással kapcsolatos tippekért (csomagolás, biztosítás, gyógyszerlista stb.) nézd át a korábbi cikkeket itt.
Ha pedig szállást keresel, zoomolj ki és nézz körül a booking térképen!
