Az előző részben épp csak belevágtunk a város főbb nevezetességeibe, de a java még hátra van. Folytatódik a barcelonai kalandunk!
Szóval miután letudtuk Gaudí két neves lakóházát, metróra pattantunk és a Montjuic lábához mentünk. A hegy és hatalmas vonzáskörzete önmagában is több napra elegendő látnivalót tartalmaz.
Mutatom is a listát!
- Itt áll a Montjuic vár, ami a város erődje, egy hosszabb időszakban viszont a spanyol megszállók központja volt .
- Itt került megrendezésre az 1929-es világkiállítás is, a hegy ekkor alakult át egy hatalmas parkká. Illetve több gigantikus helyszín is ekkortájt épült, mint a Venetian „iker” tornyok, a Plaça d’Espanya tér, a Nemzeti Palota, amely az Eiffelt toronyhoz mérhető ikonikus épület, a Poble Espanyol és persze a leghíresebb mind közül, a Font Mágica, azaz a Varázs-szökőkút.
- Az 1992-es nyári olimpiát is itt rendezték meg, így több olimpiai helyszín és persze egy múzeum is megtekinthető.
- Itt található a Circuit de Montjuic, az a versenypálya, amely a korábbi Forma 1-es futamok és motorversenyek helyszíne volt.
- A 14 hektáros Jardí Botànic de Barcelona, azaz a botanikus kert pedig a maga 5 eurós belépőjével több órányi barangolásra ad lehetőséget.
- Bár nem nevezhető turista látványosságnak, a Cementiri de Montjuïc, a városi nagytemető mégis lenyűgöző látványt nyújt. A hegy oldalán kialakított parcellákból, a teraszos, kanyargós ösvényekről az itt eltemetettek örökpanorámás kilátást kapnak a tengerre.
Mi ezen az úton haladtunk
A rövidített programunk a kábeles felvonóval kezdődött, a Telefèric de Montjuïcval. A retúrjegy ára 12,78 €. Elővétel nem feltétlen kell, mert a sort úgy is végig kell állni. A felvonó egyenesen a várhoz visz. Idő szűkében ide nem mentünk be, de több visszajelzés is arról írt, hogy nem túl izgalmas belülről. Érdemes azonban körbesétálni, vagy legalább a főbejárat melletti kilátóhoz elmenni, ahonnan lenyűgöző kilátás vár ránk Barcelona nyüzsgő kikötőjére.
Buszra szállva a Poble Espanyolhoz mentünk, amely a világkiállításra épített falumúzeum. A falu Spanyolország különböző tájainak építészetét mutatja be.
Két építésze több, mint 1600 falvat járt be, hogy tökéletesen sikerüljön visszaadni az különböző tájak stílusát. A legtöbb épület pedig nevezetes építmények hiteles másolata.
Az utcákon kézműves boltok, a területekre jellemző éttermek, workshopok találhatók. A város ünnepeinek és fesztiváljainak legfontosabb tere a Poble Espanyol.
18:30-kor érkeztünk, hogy elérjük az ideiglenes Gyűrűk ura-kiállítást, amit leginkább én élveztem. Igaz szerdán jártunk itt, meglehetősen furcsa volt, hogy az egész falu teljesen kihaltnak látszott. Minden zárva, sehol egy lélek. Egy-két hozzánk hasonló turista botorkált csak. Bár a látvány ennek ellenére is magával ragadó, egy pohár vizet nem tudtunk venni.
Kattints a galériára a többi képért!
Mintha csak a Bosszúállók Thanosa az imént csettintett volna.
Az egyetlen étterem nyitását végül megvártunk, de nem igazán pörgött fel az élet, néhány szervezett csoportot leszámítva. A katalán étterem a hangulatos helyszín ellenére csak egy közepes minőséget nyújtott kellemetlen kiszolgálással.
Az alap belépő 11,2 euró. Ennyi időt szánj rá: 2-3 óra.
Vannak időszakos kiállítások, melyek keretében akár már 3 főtől kedvezményes jegy vásárolható. Mi az aktuális Gyűrűk ura-kiállításra tudtunk bejutni így a 11,2 eurós áron. 10:00-24:00-ig van nyitva, de a faluban lévő boltok, programok, éttermek nyitva tartása ettől eltérő. Egyébként szintén kötelező program, mesés hangulatot áraszt.
A vacsora után pedig csak átsétáltunk a Font Mágicához, és végignéztük még úgy pár ezer emberrel az egy órás, zenés fényshowt. 21:00-22:00-ig tart, de szezontól függ, hogy mikor. Itt csekkolhatod, mikor van a show.
Harmadik nap – a gótikus negyed és strand
A jóidőre való tekintettel megcéloztunk a strandot, de előtte a belvárosban sétáltunk egyet. A Plaça de Catalunya főterére mentünk, a La Rambla utca elejére. A városközpontban lévő, 1,2 km hosszú sétálóutca a tengerparton végződik, ahol Kolombusz Kristóf emlékműve látható. Mondhatni ez a helyi Váci utca, de leginkább a rengeteg zsebtolvajáról híres. Én nem igazán láttam kétes alakokat, de ezen az utcán nagyon figyeljünk az értékeinkre!
Sokat nem időztünk itt, egyből mentünk a Mercado de La Boqueriába, ami a Vásárcsarnok itteni megfelelője. Olyan 6-8 soron át tartó nyálcsorgatás és szemkápráztatás várt ránk. Mindenhol kapni kostoló tálakat, ezért üres hassal kell érkezni! Halak és tengergyümölcsei, édességek és péksütik, spanyol szalámik és sajtok, egzotikus gyümölcsök és gyümölcslevek és a spanyol street food teljes arzenálja vár.
Kattints a galériára a többi képért!
A szomszédos utcában lévő Santa Maria del Pi bazilikát az Uncharted c. film miatt tettem fel a listámra. A kincskeresős film egyik izgalmas és misztikus jelenetsorát ebben a templomban vették fel. Már a belépés pillanatában értettem, miért erre esett a választás. A 15. századi gótikus templom pontosan úgy néz ki, mint egy tipikus kincskeresős helyszín. Modern felújításoknak nyoma sincs, sötét, komor, a falak eredetiek, tele vésetekkel, többszázéves feliratokkal, és még kalóz jelek is találhatók a padlón. A jeggyel pincébe és a templomkertbe is benézhetsz. Én egy pillanatra elhittem, hogy itt volt a kulcs Magellán titkos kincséhez!
Churros nélkül nem hagyhatjuk el Spanyolországot!
A churrosért csak egy sarkot mentünk a gótikus negyeben, a Be Chocolat nevű, kézműves csokit gyártó bonbon szaküzletre esett a választásunk. Amíg vártunk a desszertünkre, a cukrászmestert nézhettük, ahogy készíti a csokikat. A churros kifogástalan volt, de a csokiszószunk… na az leírhatatlanul finom! A 4,9-es Google értékelés is ezt támasztja alá. Tessék felírni a listára!
Célpontunk a La Barcelonetta negyed volt, pontosabban Barcelona strandolós tengerpartja. A mára a város arculatával teljesen egybeforrt beach egyébként nem is olyan régi. A ’92-es olipmiára készült el ez a mesterséges, homokos tengerpart, ami a Miami Beach-feelingje és a városközponthoz közelsége miatt elképesztően népszerű. Bárok, éttermek és világhírű diszkók nemzetközi fellépőkkel, ez a Platja de la Barceloneta. Az elején látható az ikonikus 5 csillagos szálloda, a W Barcelona, ahol 250 eurótól már szobát is kaphatunk két főre. A másik irányban pedig az 52 méter magas csillogó aranyhalat biztos nem fogod szem elől téveszteni.
Kattints a galériára a többi képért!
Uzsonnára a La Fábricába mentünk, ahol több tucatnyi empanada közül választhatsz.
Az empanada eredete elég szerteágazó, főleg, hogy sok népnél van hasonló töltött tésztás falatka. Beszélnek itt mór, görög és perzsa háttérről is, de az biztos, hogy évszázadok óta az empanada a spanyolok és dél-amerikai népek egyik nemzeti étele. Illetve, hogy a legöregebb, máig fennmaradt recept 1520-ból való és hol máshol találták meg, mint Katalóniában.
A legjobb éttermeket mindig internetes ajánlás alapján találom. Ilyen a Tosca Palau is (a Google térképen Tosca Tapas y Vino néven fut még). Kellemes, éttermi színvonalú tapasz-bár, bőséges válaszékkal. Amikor tapaszról beszélünk, mindig az jut eszünkbe, hogy olcsó, finom és bőséges. Ez a három dolog persze igen ritka, hiszen csődbe is mennének a vállalkozók. De itt a finom és a bőséges találkozik, ami éppen elég is. A képek pedig önmagukért beszélnek.
Kattints a galériára a többi képért!
Vacsora után körbejártuk a szemben lévő Palau de la Música Catalanát, azaz a katalán zenepalotát. A gyönyörű szecessziós épület pazar díszítése lenyűgöző, de belülről igazán mesés. Ezt pedig azért tudtuk megnézni, mert óriási szerencsékre épp ekkor kezdődött a világhírű filmzeneszerző, John Williams koncertje. Ráadásul még volt néhány szabad ülőhely, így gyorsan vettünk jegyet majd olyan klasszikus dalokat hallhattunk, mint a Star Wars, a Superman, vagy épp a Jurassic Park zenéi.
Negyedik nap – Barcelona belvárosa
Az utolsó nap este indult a gépünk, így reggel leadtuk a csomagokat a szállás belvárosi irodájában és a nap hátralévő részében a központi negyedben lófráltunk. Kezdőpontunk a diadalív volt, az Arc de Triomf.
A legtöbb kapuval ellentétben ez nem „háborús kapu”, hanem az 1888-as világkiállításra készült emlékmű a tudományoknak és a művészeteknek.
Kattints a galériára a többi képért!
A pálmafákkal ölelt korzón át jutunk a Ciudadela Parkba, ami az előbb említett világkiállítás helyszíne volt. A parkban még néhol megtalálhatók a katalánok által gyűlölt egykori madridi fellegvár maradványai. A város legnagyobb parkja tele van szobrokkal, szökőkutakkal, pavilonokkal és itt található az állatkert is. A legnagyobb durranás azonban egyértelműen a Cascada del Parc de la Ciutadella, a kétszintes szökőkút, melynek központi Vénusz szobrát griffmadarak védik.
Közvetlenül a park mellett van a város bohém negyede, az El Born. A középkori sikátoros negyed tele van menő kávézókkal, bárokkal, illetve este pezsgő éjszakai élet jellemzi. A hippi-negyed azonban a dizájner boltokról, wokrshopokról, kézműves és egyedi termékeket gyártó boltjairól híres. Ha erre jártok, érdemes egy pillantást vetni a kulturális központra, ahol az 1700-as évekbeli egykori vásárcsarnok romjait nézhetitek meg. A belépés egyébként ingyenes.
Szintén ebben a negyedben található az igen népszerű Picasso-múzeum, amelyben főleg a mester fiatalkori alkotásai láthatók. A belépő 12 euró, de minden csütörtökön 16:00-tól ingyenes a belépés.
Az ingyenes belépést több oldalon is nagy örömmel olvastam, azonban azt sehol nem említették, hogy ez előzetes regisztrációhoz kötött. Így sajnos nem tudtunk bemenni.
Idő hiányában a székesegyházat csak kívülről néztük meg, de a hatalmas, több épületből, és kertekből álló komplexumotbőven elég volt körbejárni is.
A belépő egyébként 9 euró. Ennyi időt szánj rá: 1-2 óra.
Tovább battyogva a belvárosban a Güell-palotához mentünk. Egy újabb Gaudí remekműről van szó, amely Güell gróf felkérésére készült. Különlegessége, hogy egy 18x12 méteres területre kellett megtervezni egy olyan magasztos épületet, amely megfelel egy gazdag gróf székhelyének. Így olyan megoldásokkal rukkolt elő, mint például a fő csarnok, amely egy pillantás alatt kápolnává alakítható. Persze ezen kívül egy rakás „Gaudis”, különleges és furfangos megoldás található az épületben.
Kattints a galériára a többi képért!
A belépő 12 euró. Ennyi időt szánj rá: 1 óra.
Néhány spanyol étteremben van egy nagyon menő rendszer, amit elsőre megszerettem. Inkább bárokra, kocsmákra jellemző ez, hogy kis szendvicseket, falatkákat készítenek, fogpiszkálóval átszúrják és egységáron adják. A pultra kirakják és abból veszel, amiből csak akarsz. A végén a kasszánál csak össze kell számolni, hány pálcikád van és az alapján fizetsz.
A belvárosban ilyen az Irati Taverna Basca, ahol ebédeltünk. Itt csak egyszerű szendvicsek voltak, de ha a legjobbat keresitek a L’Atelier de Blai-t ajánlom.
Kattints a galériára a többi képért!
A legutolsó állomás, ami nem maradhatott ki, a Xurreria Laietana. Ez az apró és első látásra piaci kifőzdének tűnő hely rejti a város legjobb churrosát. És ez nem csak a turisták, hanem a helyiek szerint is így van, amit a több ezer értékelés is alátámaszt. Mindig nagy sor van, de érdemes kivárni. Nem csak, hogy finom, de az adagok nagyok, sőt itt a legolcsóbb is! Egy adag churros 1,4 euró.
Láthattátok mennyire sok dolgot tartogat a város és ez még csak a jéghegy csúcsa. Négy teljes napot voltunk, de így is alig győztük a látnivalókat. És ennek többszörösét rejti a város! A Camp Nou-ra vagy a Tibidabora pedig esélyünk se volt. Barcelonának olyan szinten sikerült felülmúlnia az elvárásokat, hogy azonnal a kedvenc városommá vált. Egyszer még biztos visszajövök, ezért kommentben jelezzétek, hogy mit érdemes legközelebb felvenni a listára!
Barcelonába utazol? Foglalj szállást a térképről!
Hogy érdemes szállást keresni? A foglalásról bővebben: itt olvashatsz.
- Szállásfoglaláshoz ott a Booking
- Programtervezéshez és jegyvásárláshoz pedig a Get Your Guide
