Az alföldi és kiskunsági homokbuckák legnagyobb kiterjedésű és legjobb állapotban megőrződött része Fülöpháza határában húzódik, nem messze Kecskeméttől. 1975 óta a Kiskunsági Nemzeti Park részeként a terület fokozott védelmet élvez. Az itt található dűnék relatív magassága 20-30 méter között váltakozik, melyeknek felső rétegét futóhomok képezi. A homok által kialakított szinte összes felszíni forma jelen van, mint például a driftek, a buckák és a taréjok. A buckák hasonlítanak a Föld nagyobb homoksivatagaiban kialakult dűnekhez, jellemzően patkó és félhold alakú formában, amelyet a szél formált ilyenre. Ugyancsak a szélnek köszönhető a buckák vándorlása is, amely Magyarországon egyedinek számít és igazi sivatagi körülményeket hoz létre. Keletkezésük a legutóbbi tartós jégkorszakra tehető, amikor az Ős-Duna és mellékfolyói nagy mennyiségű hordalékot halmoztak fel. Később a szél alakította a tájat, kialakítva a buckák jellegzetes északnyugat-délkelet irányú vonulatait.
A Kiskunság, így Fülöpháza lakói is állandó harcot vívtak a sivatagos környezettel. Sehol annyi szerszámot és munkavégzéshez kötődő eszközt nem lát az ember, mint ezen a vidéken. Hegyes karók, ásók, széles és keskeny kapák, karaszolók és faápoló szerszámok, talicskák, targoncák és szállításra alkalmas kocsik őrzik a természettel folytatott ádáz harcot. A buckákon gyér növényzet is előfordulhat, leggyakoribb fajta az árvalányhaj, a naprózsa, a szamárkenyér és a homoki vértő. Az itt honos állatvilágot elsősorban madarak képviselik: ugartyúk, búbos banka, parlagi pityer. A gyíkok mellett néha a farkaspók is feltűnik. A magyar sivatag déli folytatásában találjuk az Orgoványi-réteket, melyek ugyancsak a nemzeti park területéhez tartoznak. Itt nemcsak homokbuckák, hanem rétek, mezők és mocsaras területek is előfordulnak. Ezek a buckák a fülöpháziakkal ellentétben nem vándorolnak, nagyrészt megtelepedett felszínükön a növényzet. Ritka állatfajnak számít erre a Metelka-lepke. Ha viszon nem délre, hanem keleti irányba haladunk, egy kiszáradt tó maradványaira bukkanhatunk, amely egykor Magyarország legsósabb állóvize volt. A népnyelv éppen emiatt Szappan-széknek nevezte el. A nagyobb esőzések vagy áradások után medrében néha összegyűl a víz, de sótartalma már jóval kisebb.
A Kisizsák és Fülöpháza közötti úton egykor fogadó állt, melyet Hármasi csárdának neveztek. Ezt az épületet sokan a híres költővel, Petőfi Sándorral hozzák összefüggésbe. 1823-ban a Karácsonyt nem otthon ünnepelte a Petrovics család, hanem az asszony testvérénél annak szabadszállási lakásán. Időközben beindult Mária asszony szülése, ezért sürgősen haza kellett indulniuk. A Hármasi csárdáig jutottak csupán, nem sikerült időben Kiskőrösre érkezniük. Nagyon rossz volt az út, a buckák pedig csak hátráltatták őket. A szél egyenesen a szemükbe fújta a homokot, a lovak pedig megbokrosodtak. Itt, a fogadóban szülte meg gyermekét Mária asszony Szilveszter napján, aki fiú lett és a Sándor nevet kapta. A juhászok megsajnálták a családot és tejet, túrót, báránybőrből készült bundát adtak nekik. A nagy költő születését azonban rejtélyek árnyékolják be, legalább tíz falu tekinti őt magáénak. A hivatalos adatok szerint Kiskőrös lenne ez a település, de nem mindenki hitt ebben.
A Fülöpháza szomszédságában fekvő Izsák mellett is kialakultak homokbuckák, amelyeket itt Matyó néven ismerünk. Legmagasabb közülük a Bikatorok, ahol a törökök annak idején letáboroztak. Buka-Turk pasa minden héten egy szüzet követelt az izsákiaktól szabadságukért cserébe, akinek ellátmánnyal és minden egyéb javakkal kellett az ellenséghez mennie. A magyarok azonban nem adták magukat egykönnyen, összeszedték legjobb embereiket és egy Kamuthy nevű vitéz vezetésével bosszúra esküdtek. Kamuthy annál is inkább szomorú volt, mert a következő alkalommal éppen a saját húgának kellett volna a pasához mennie. Megtiltotta neki, hogy elvigye az ételt, erről pedig beszámolt elöljáróinak is. Néhány nap múlva a pasa katonáival átevezett a Kolon-tavon, hogy megtudja a késedelem okát. Arról még nem tudott, hogy közben Kecskemét mellett csapatai vereséget szenvedtek és észak felé vonultak tovább. Kamuthy úgy megszorította a török kezét, hogy annak kezéből kicsordult a vér. Párbajra került sor, lándzsákkal küzdöttek meg egymással. A agyar vitéz szerencsére ügyesebben fogta a fegyvert, végül sikerült győzedelmeskednie is. Levágta a pasa fejét, majd a lándzsát beledöfte. Kecskemét bírája hálából megengedte neki, hogy lóra ülve akkoar darabot hasítson a pusztában Izsák község körül, amennyit egy nap be tud keríteni. Így lett a falu teljes területe tizenkilencezer hold.