JTom • 6 nap
A friss statisztikák szerint Magyarországon idén (október végéig bezárólag) az újonnan eladott személyautóknak már több mint a fele valamilyen hibrid típus volt. Mindez a különböző technológiák előnyei mellett annak is köszönhető, hogy maguk a gyártók is – többek közt hogy megfeleljenek a szigorodó károsanyag-kibocsátási normáknak –egyre több ilyen modellt kínálnak, méghozzá igyekezetük szerint elérhető áron. Az Automeister hálózat szervizeinél természetesen követjük a trendeket, ennek megfelelően szakembereink a hibrid járművek terén is jelentős szakértelemmel és naprakész tudással rendelkeznek. Emiatt a hibrid kocsik változatairól is hosszasan tudnánk értekezni – de most csak egy rövid összegzésre törekszünk. Bízunk benne, hogy mindez sokaknak segít eligazodni a fogalmak és a rövidítések útvesztőjében!
Mindenekelőtt szögezzük le, hogy a hibrideket többféleképpen lehet csoportosítani – például hogy soros (csak áram hajtja a kereket, a benzinmotor pedig csak áramot termel) vagy párhuzamos (mindkét motornak van kapcsolata a kerékkel, és egyszerre, vagy felváltva hajtanak) rendszerről, vagy ennek bármilyen kombinációjáról van-e szó. Az alábbiakban ezért azokra a gyakran használt kifejezésekre, amelyekkel a vásárlók, érdeklődők találkozhatnak a piacon lévő autók elnevezésében vagy rövid jellemzésében. Lássuk tehát a négy legnépszerűbb verzió közti különbségeket!
Lágy vagy angolosan mild hibrid (MHEV): ez a „belépőszint” a hibridizációba, amit egyre több márka emel be kínálatába, így elsősorban ez a technológia „felelős” azért, hogy a bevezetőben említett módon mára 50% fölé nőtt a hibridek aránya a hazai újautó-piacon. Az autós újságírók és számos objektív elemző ezt a megoldást nem is különíti el élesen a kizárólag belsőégésű motorral felszerelt járművektől, ami abból a szempontból érthető, hogy az üzemanyag-megtakarításuk a tisztán benzines kocsikhoz képest 10% környékén van, és a hajtásban vállalt szerepük is legfeljebb ekkora. A lágy hibridek elektromos erőforrása nem képes önállóan hajtani az autót, csak besegít a belsőégésű motornak például gyorsításkor, illetve hatékonyabbá teheti a start-stop rendszerek működését. A későbbiekben kifejtésre kerülő, „valódi” hibridekhez képest egyszerűbb felépítésű és mérsékeltebb felárral járó mild hibrid kocsik további előnye, hogy a rendszerhez tartozó, jellemzően 48 voltos akkumulátoruk állás közben is képes működtetni a jármű egyes kiegészítő rendszereit (pl. világítás, szellőztetés, médialejátszók).
Teljes, vagyis full hibridek (HEV), amelyek a műfaj „ősatyjának” is tekinthetők, hiszen az első tömeggyártású hibrid modell, a Toyota Prius is ilyen. Ezek már a mild hibrideknél nagyobb akkumulátorral és erősebb villanymotorral vannak szerelve, így tisztán elektromos üzemmódban is képesek működni – igaz, általában csak alacsonyabb sebességnél és néhány kilométeren át. A legtöbb esetben a rendszer automatikusan vált az elektromos és belsőégésű motor között, de egyszerre is használhatja mindkettőt, ebből is fakadóan a full hibridek kifejezetten takarékosan használhatók városi forgalomban történő közlekedés során. A teljes hibridek ernyője alatt kell szót ejtenünk az úgynevezett öntöltő hibridekről is, amelyek képesek a fékezési energiát visszanyerni és azt az akkumulátor töltésére használni.
Plug-in hibrid (PHEV): gyakran „konnektoros” hibrid névvel illetett szegmens, amiből már ki is derül az alapvető sajátossága, vagyis, hogy a más típusú hibrideknél méretesebb akkumulátora külső forrásból is tölthető. Ezek már az átlagautós számára akár a komplett napi használatot is lefedő tisztán elektromos hatótávot képesek biztosítani – a Mercedes-Benz C 300 E (képünkön) vagy épp a Range Rover Sport esetén ez a 100 kilométert is elérheti. Más kérdés, hogy a felmérések szerint a többség a legritkább esetben dugja hálózatra PHEV járművét, azaz hagyományos – ráadásul az elektromos rendszer tartozékai miatt jóval súlyosabb – kocsiként használja azt. Ez is közrejátszhatott abban, hogy Magyarországon idén szeptembertől az újonnan forgalomba helyezett plug-in hibridek már nem kaphatnak zöld rendszámot, ami az első adatok szerint értelemszerűen vissza is vetette a népszerűségét ezeknek a hagyományos társaiknál jellemzően nagyobb teljesítményt és felszereltséget ígérő – ennek megfelelően jóval drágább – modelleknek.
Hatótávnövelt hibrid (REEV), amely némi sarkítással a mild hibridek „ellentéte” abból a szempontból, hogy itt kizárólag az elektromos motor tudja hajtani a járművet, míg a belsőégésű erőforrásnak kiegészítő szerep (jelesül az akkumulátor töltése) jut. A cikkünkben kiemelt 4 változat közül hazánkban és globálisan is messze ez a legkevésbé elterjedt: a legismertebb képviselői a használt piacon fel-felbukkanó Chevrolet Volt és BMW i3 REx, de például a nemrég Európába érkező kínai Voyah Free is hasonló megoldást alkalmaz. A technológia erénye, hogy a tisztán elektromos autózás élményét nyújtja kevesebb „hatótáv- és újratöltés-para” nélkül (az említett BMW-ben pl. egy 9 literes benzintartály található). Viszont ugyanebből fakad a REEV-ek fő hátulütője is, jelesül, hogy a belsőégésű motor miatt sem helyi emissziós, sem szabályozói szempontból nem lehet őket egy lapon említeni a valódi villanyautókkal (BEV).
Élethelyzettől, pénztárcától, elvárásoktól függ, hogy kinek melyik rendszer lesz a „befutó”. A lényeg, hogy ismerjük meg alaposan a kiválasztott járművet, mert legyen bár új vagy használt, bizony a hibrid rendszer működési elve alapvetően befolyásolja, különbözővé teszi ezeket az autókat.
Még egyszer hangsúlyozzuk, a fenti felsorolás és rövid jellemzések messze nem teljesek, de azért reményeink szerint a leírtak akár segíthetnek megalapozottabbá tenni olvasóink (közel)jövőbeli döntéseit. Ha pedig nem újautó-vásárlásról, hanem a meglévő hibrid szakszerű karbantartásáról, javításáról van szó, az Automeister-szervizekre bátran számíthat mindenki!
