November végén még a nagy karácsonyi tumultus előtt elhagytuk az anyaföldet és a Brit-szigetekre, pontosabban Írországba utaztunk. A rettentő népszerű főváros helyett mi a második legnagyobb várost, Corkot választottuk a short trippünk következő célpontjának. Lássuk, mi fért bele egy hosszúhétvégébe!

Jameson distillery

Teljesen új vidék volt ez számomra és sajnos édeskevés volt ez a pár nap. Írország az esőn kívül a gyönyörű tájakról, világítóan zöld rétekről és mesés tengerpartjáról híres. Rengeteg történelmi hely, elhagyott vár, őrtorony található mindenhol, szerte az országban, melyek mind különleges, misztikus kisugárzással rendelkeznek. A legszebb helyekhez viszont el kell hagynunk a várost, amihez szükség lesz autóbérlésre. Akinek nem okoz gondot a jobbkormányos vezetés az feltétlen szerezzen kocsit, mert a legtöbb helyre csak azzal lehet eljutni. Mellesleg rengeteg időt spórolhatunk meg, ha nem szervezett buszos túrákra fizetünk be.

Cork belvárosa késő este

Nos, mi nem akartunk halálfélelemben lenni ezen a néhány napon, így maradtunk a tömegközlekedésnél. Mellesleg rendszeres olvasók jól tudják, hogy imádjuk a viszkit és bárhol legyünk is, Kijevtől kezdve Pozsonyon át egészen Belgiumig mindenhol jut idő egy este erejéig, hogy a helyi ír kocsmában elidőzzünk. Úgy döntöttünk, nem vitázunk azon, hogy ki nem ihat.

Az utazás

 

Corkba a legtöbb járatot az ír fapados a Ryanair indítja. A midletoni resti csaposának is leesett az álla, amikor megtudta, hogy mindösszesen 25000 forintért vettük a retúrjegyet. Bár ezért az árért a világ legkisebb poggyász méterét engedélyezik, ami jelenleg 40x20x25 cm. Ennyire apró táska nem is létezik, de természetesen egy egyszerű normál hátizsákkal átcsúszhatunk az ellenőrzésen. Ami pedig bőven elég, ha úgy pakolsz, hogy én szoktam. Csütörtökön késő délután indultunk és vasárnap este jöttünk haza, így három teljes napot nyertünk.

A reptér nagyjából 7 km-re van a belvárostól. A 226/226A járattal lehet bejutni, egy vonaljegy ára 5,6 euró.  Jól tudjuk, utazás szempontjából mindig a négyes a legjobb szám. Most is nyerő volt, hiszen 4 főre pontosan ugyan ennyibe kerül a taxi. Nem kellett várnunk a buszra, és természetesen házig vitt minket.
TIPP: Ha tehetitek, mindig négyen utazzatok!

A szállás

 

A megszokott szálláskeresési „algoritmusom” használtam, amiről korábban írtam egy külön bejegyzést is. Ezt itt olvashatjátok. Corkban az AirBnB volt a nyerő, a Temple House Verdon (Place 1) lett a szállásunk, mely a belvároshoz és a pályaudvarhoz is közel van. Az árakat tekintve azért borsos környék ez az Írország, hisz gyakorlatilag a legolcsóbb szállást foglaltuk, ami nagyjából 12 000 ft/fő/éjre jött ki. Reggeli nélkül. A szállás ugyan szép, de rettentő szűkös volt.

Fish&Chips

 

Megfáradt utazó első dolga a napi betevő megszerzése, így a lepakolás után estére két programunk maradt: enni egy jót és sörrel kísérni egy finom ír viszkit. A kajálást nem akartunk túlbonyolítani, felvettük a helyi szokásokat és bedobtuk a nemzeti kosztot. A közelben lévő The Fish Wife egy apró kis talponálló fastfood büfé, ahol 5 féle halból kérhetünk Fish&Chips-et. Bazinagy adag krumplit adnak, és bár elsőre furcsa a zöldborsó püré, meg lehet szokni. Nem egy nagy kuriózum, elvégre csak rántott hal sültkrumplival, de finom és laktató. Vissza is jöttünk ide még egyszer a hétvégénk alatt. Normál adag: 9,20 euró.

• 
• 
• 
• 
• 

Meglepően kevés hely marad nyitva a hajnali órákban, ezért aki kocsmázásra adja a fejét ideje korán induljon meg, főleg, ha élőzenés helyet szeretne. A belváros közepén lévő The Oliver Plunkett még nyitva volt, sőt a banda utolsó pár számát is pont elkaptuk. Egyébként nagyon hangulatos hely, igazi ír kocsma feeling. Nyugtával zártuk a napot, hiszen egy isteni irish stout (Beamish) mellett az ír short trip első viszkijét is elfogyasztottuk, Cork városának nedűjét, a West Corkot.

Az első nap: reggeli Taránál

 

Egy csodás nap csakis egy kiadós reggelivel kezdődhet. Egy kirándulás alatt egyébként is gyakran elcsúszik vagy épp kimarad az ebéd a programok miatt. Épp ezért javaslom mindig, ha tehetitek „reggelis” szállást foglaljatok. Cork nem bővelkedik az ilyen helyekben, de hát minek is, amikor minden utcasarkon van egy reggeliző, ahol elfogyaszthatjuk az oly népszerű, koszorúsereket sem kímélő angol reggelit.

• 
• 
• 
• 
• 

A galériához katt a képre!

Első nap a Tara's Tea Rooms vintage stílusú aranyos reggelizőjében ettük degeszre magunkat. Az első angol reggelink után megértettük, hogy miért nincs nagy keletje itt az ebédnek. Angol reggeli és kora délutáni vacsora, itt ez a bevett szokás. Kávét azt ők se tudnak főzni, de a teájuk valóban isteni! Azóta mindig tejjel iszom a kintről zsákmányként hazacipelt teámat. Érdekes, hogy itthon szinte sehol sem lehet olyan igazi, erős és zamatos „angol” teát kapni. Itt meg a legpuritánabb helyen is fényévekkel jobb a tea, mint otthon bárhol. A Black Puddig (ami távoli rokonságot mutat a magyar hurkával) pedig kinézete ellenére nagyon finom. Sose gondoltam volna, hogy ennyire megszeretem.
És az írek tényleg mindig ezt eszik. Akárhol reggeliztünk mi voltunk az egyetlen turisták, a helyek pedig folyton tömve voltak a délelőtti órákban. Angol reggeli kávéval: 10 euró.  

Midleton és a nagy Jameson túra

 

Teli hassal rohantunk, hogy elérjük a vonatot, amivel alig fél óra alatt a szomszédos Midletonba értünk. A retúr vonatjegy ára 9 euró. Az alig 10000 fős lakosú kisváros alapvetően nem sok látnivalóval kecsegtet. De magyar szemmel nekem ez a városka elbűvölő volt. Mindenhol szép, takaros angol házikók, tiszta utcák, ragyogó, zöld, füves parkok és kis mérete ellenére nyüzsgő belvárosi élet. Jártam pár hasonló népességű magyar településen, összehasonlíthatatlan a két kategória.

• 
• 
• 

Lányos zavarunkban gyorsan beültünk a helyi restibe egy sörre (a The Railway Inn nevű helyre… mondom én, hogy resti :D), ahol a csapos egy nagyon kedves és beszédes öreg fickó. Lesokkolódott, amikor megtudta, honnan jöttünk, és mennyi volt a repülőjegy ára. A sör után, gyorsan végigsuhantunk a főutcán, lecsekkoltunk az egyik látnivalót a Church Of The Most Holy Rosary, majd végre eljött a mi időnk.

A resti

Midleton egy dologról híres igazán, itt található a világhírű Jameson viszki egyik lepárló üzeme. Egyébként kettő van, a másik Dublinban. Még az utazás előtt találtuk ez a programot, amire egyöntetű lelkesedéssel vágta rá mindenki az igent. A jegyeket és az időpontot előre foglaltuk. A gyárlátogatásból mi a középső csomagra fizettünk be, ahol az egy órás körbevezetés után az alap háromrészes kóstoláson kívül egy négy darabos extra kóstolót kaptunk a prémium darabokból, amit egy egyedi viszki szobában fogyaszthattunk el. Ez a csomag 48 euró volt. Érdemes a vezetés végén egy tesztet kitölteni, amivel hivatalos Jameson Nagykövetekké válhatunk!

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Maga a gyár és környezete rettentő igényes és szép, ahol több száz, több ezer viszkis hordó közt tehetünk egy lassú sétát, sok-sok mély lélegzetvétellel. Itt található a világ legnagyobb lepárlója, ami 440 ezer literes! A látogatás után pedig ki a bárban, ki az étteremben, ki a shopban tudja elütni a maradék időt. Itt is sikerült kihasználni, hogy az írek számára ritka magyar turista lézeng erre, a csapos azonnal ingyen kóstolót adott a magyar tölgyfahordóban érlelt különleges kiadású viszkijükből.

• 
• 
• 
• 

Vacsora Corkban

 

Mire visszaértünk Corkba beesteledett. Így már csak a vacsora volt a fő cél. Az éttermek mind drágák és „puccosak”.  Olcsó(bb) kategóriában csak fast food vagy büfé van. Aki finom, különleges és olcsó „gasztrotúrára” menne, annak inkább Kijevet tudnám ajánlani. A „közép” kategóriában egy-két helyet találtunk csak az egész városban, amiből a belvárosban lévő Market Lane-t választottuk. A sea food nem az erősségük, de a báránysült egész jó. Összességében nem véletlen, hogy nem híres az ír konyha. Főétel levessel és itallal 34 euró. Gondolom azért nincs annyi étterem, mert az angol reggeli egész nap kitart és este már csak inni járnak az emberek. :D

• 
• 
• 
• 

Az esti kocsmatúrán több helyet is érintettünk. Mivel minden sarkon három kocsma van, így nem volt egyszerű megtalálni a megfelelőket. Az egyik vendéglátónál talált kocsma térkép alapján indultunk neki az estének. Nyilván tudtuk, hogy nem ez a legjobb módja a dolognak. Néhány hely a pesti bulinegyed lepukkant, igénytelen kocsmáira hasonlított, azonban volt a listán néhány valódi kincs.

Az egyik a The Monk valóban különleges, hisz a sörfőzdét 1219-ben alapították. A 800 éves recept alapján készült szerzetesek söre durva ízű, fekete sör. Csak haladóknak ajánlott! Főleg a bulizni induló fiatalok alapozó helye, inkább történelmi „eszmei” értéke miatt kiemelkedő.

Sin é bár és a banda

A másik pub pedig a sokak által csak Cork legjobbjának tartott Sin é volt. Már most leszögezném: igaz, tényleg ez a város legjobb, legkülönlegesebb helye. Ez az apró, talponálló nagyságú pub 1889-ben nyílt meg, és azóta is tartja az évszázados hangulatát. Kissé dohos, szűk, hiába a félhomály, a csapos látja, mikor üres a poharad. Kissé elvont, bohém, de közben erős közösségkovácsoló hangulat uralkodik minden négyzetcentin. A kevés ülőhely közel 20%-át egy helyi, 6-8-10 (attól függ épp ki ér rá) tagból álló zenészcsapat foglalja el mindennap és egész este tradicionális ír dallamokat játszanak. Hat óra előtt kell érkezni, mert később nem hogy ülő, álló helyet sem lehet találni!

 Folyt. köv.!

Amennyiben nem akartok lemaradni a folytatásról (KATT IDE), lájkoljátok a blog Facebook oldalát! A kirándulásról készült többi képért pedig kövessetek Instán! Ha pedig tetszett a cikk, kérlek segítsétek egy megosztással!