A belgiumi trippet Brugge-ben kezdtük, ahol egy teljes napot töltöttünk el. Az ottani hihetetlen élménybeszámolóért katt ide. A belga útikalauz folytatásban pedig a fővárosi napokat foglalom össze, egy jó adag brüsszeli látnivalóval, néhány érdekességgel és pár hasznos információval.
Az utazás
A brugge-i szállásunk alig egy köpésre volt a vasútállomástól, így nem kellett kapkodnunk se a reggelivel, se az indulással. Ráadásul bőven elég volt 2 perc berámolni a hátizsákba.
Igazi brugge-i hangulat volt reggelizés közben
TIPP! Mit pakoljunk hétvégére? Ha kíváncsi vagy, hogy érdemes csomagolni egy hosszúhétvégés kirándulásra, olvasd el az erről szóló cikket ide kattintva.
Vonattal mentünk Brüsszelbe, életemben először egy emeletes verzióval. Mi a francért nincsenek itthon is ilyenek?! Amellett, hogy kényelmes és gyors volt, a Brussel-Centraal megálló a belváros szélén van, így gyalog hamar eljutottunk a szállásunkra. A Brugge-Brüsszel vonatjegy ára 15 euró.
A szállás
Szállást a könnyebb és gyorsabb mozgás érdekében a belvárosban kerestünk. A Smartflats cég Manneken Pis nevű apartmanjában szálltunk meg, ami kiváló helyen van. A szállás berendezése egyébként gyönyörű és rendkívül ízléses. Kódos rendszerrel lehet bejutni, de sajnos ez nem feltétlen könnyíti meg a helyzetet. Egyrészt elég nehéz volt megtalálni a bejáratot (egy bár személyzeti bejáratán kellett bemenni), másrészt nem megfelelő kódot kaptunk, és semmilyen szinten nem magyarázták el, hogyan kell bejutni. Az ágy rendben van, de a kanapé elég kényelmetlen, így sok sört kíván a megfelelő alváshoz. Ettől a kis kellemetlenségtől eltekintve teljesen szuper szállás volt.
A szállásunk
Az első nap - belvárosi túra
Az előzetes tervezést új módszerrel próbáltuk kitalálni. Összeszedtük Brüsszel látnivalóit egy nagy listára és szavazás alapján, demokratikus módon döntöttük el, hogy mit nézzünk meg. Az első napon a belváros gyalogosan elérhető helyeivel kezdtünk.
Maga a város szerintem nem túl különleges, pontosabban nem kifejezetten egyedi. Tipikus európai nagyváros. Legfőbb érdekessége a multikulti, melyet az itt élő emberek árasztanak, de ez város megjelenésén alig látszik. A nyüzsgő éjszakai életen, a sörön és a gofrin kívül, azért akad itt jó néhány „hidden gem”.
Túránkat a gótikus stílusú Szent Mihály és Szent Gudula-székesegyháznál kezdtük, mely Belgium legismertebb temploma. Múltja igen régi, hiszen a Flandria-Rajna-vidék és a Mons-Brüsszel kereskedelmi főutak találkozási pontján épült első „elődjéről” a legkorábbi feljegyzés 695-ből származik. A belépés természetesen ingyenes, de 1 euróért le lehet menni a „pincébe” és a római talapzatot és romokat is meg lehet tekinteni.
Innen nagyjából egy utcányira található a Kormányzati hivatal épülete. Előtte pedig a város legnagyobb parkja, a 13 hektáros Brussels Park terül el. Jogos a kérdés, hogy mi a francnak ide egy ilyen óriási park? Nos, a középkorban ez még nem közpark volt, hanem a királyi család birtoka, pontosabban az a vadászmező, ahol hobbiból űzték a vadakat. Itt ütötték el unalmas hétköznapjaikat a királyi család tagjai. Mára a park több szökőkúttal és rengeteg szoborral lett szebb és gazdagabb.
A parkon keresztülsétáltunk, és a túlsó végen pillantottuk meg a Királyi Palotát. Ez jelenleg csak, mint királyi iroda és rendezvényterem funkcionál. Őfelsége már nem ennyire felvágós, nem itt lakik, hanem távolabb, a város szélén. A nagyközönség számára ingyen látogatható, de csak a nyári hónapokban!
Innen a belváros felé kanyarodtunk, a Hangszer Múzeum irányába. Itt korokon átívelően ezernél is több hangszer van kiállítva, köztük rengeteg igen izgalmas és különleges darabot is láthatunk. A belépő 10 euró, de akit hidegen hagy a téma, annak is javaslom, hogy ejtse útba a helyet. Mégpedig azért, mert az épület, azaz az Old England, a kovácsoltvas külsőjével rendkívül egyedi és különleges megjelenésű.
A múzeum mellet lévő Ciabata Maniaban ejtettük meg a könnyű ebédünket. A több tucatnyi gusztusos ciabata szendvics közül válogathatunk és persze a gofrijuk is isteni finom. A chorizós szendó mennyei, de türelem, mert nagyon felkapott hely és szinte mindig tele van!
A legfelkapottabb találkozó hely(ek)
Ebéd után átvágtunk a Mont des Arts-on, magyarul a művészetek hegyén. Ez egy kisebb park, angolosan public garden. Itt található a Királyi Könyvtár, az Állami Archívum és Square Brussels konferenciaközpont. Meglehetősen nyüzsgő pontja ez a városnak, utcazenészek, árusok, turisták és helyiek kedvenc találkozó pontja.
A városnézés után a központ felé vettük az irányt, hogy a belga sör-kostolót folytathassuk. Galeries Royales Saint-Huberten vágtunk keresztül. Ez az 1846-ban készült „pláza”, tisztességes nevén passzázs, a milánói Galleria Vittorio Emanuele-hez hasonlóan kifejezetten vastag pénztárcás embereknek ajánlott. Innen már csak egy köpésre volt Jeanneke-Pis, a pisilő kislány szobra. A szobrot egyébként 1987-ben állították, 350 évvel később, mint a város fő jelképének számító pisilő kisfiút, hogy végre párja legyen a fiúnak. A szökőkút egy szűk zsákutca végén van, az ott tobzódó állandó tömeg nagy része azonban nem a szobor miatt áll ott, hanem az itt található a világhírű rózsaszín elefántos Delirium Pub miatt. 2004-ben a Guinness Rekordok könyvébe is bekerült, miszerint ebben a kocsmában kóstolható meg a legtöbbféle sör. Szám szerint 2004 féle! Ha nem tudsz dönteni, a csaposok szívesen segítenek kiválasztani, hogy mit igyál. Rettentő hangulatos a hely, tele több száz sörös relikviával. Napi akcióban mindig van 3-4 féle sör, ezeket 2,5 euróért lehet inni. Abszolút kötelező „látnivaló”!
A sörözés után a Grand-Place-re mentünk. A főtéren található a városháza, körülötte és a környékén tömörültek a különféle céhek (halas, vajas, mészáros, bőrműves stb.). A tér már a 11. századtól Brüsszel kereskedelmi központja volt. A több száz éves épületek különféle stílusban épültek és ezek a mai napig megtartották jellegzetes vonásaikat, amivel mára egy különlegesen lenyűgöző arculatot ad a városnak.
A következő napirendi pontunk Manneken Pis volt. 1619 óta a város első számú jelképe, de egyébként több belga városban is fellelhető ilyen kisfiú. Az évszázadok alatt számos történet és legenda született a szoborral kapcsolatban, melyekben rendre egy fiú „pisije” mentette meg a várost a pusztulástól. A „modern idők” hagyománya, hogy a legkülönfélébb alkalmak során felöltöztetik a szobrot. Jelenlegi privát szabója Jacques Stroobants. Az elmúlt évszázadokban több mint 700 ruhája volt, melyeket a főtéren található múzeumban nézhetünk meg. 2011-ben, mikor mi voltunk az EU soros elnökei sokáig magyaros ruhákban díszelgett (forrás: wikipédia). Látogatásunkkor egy focimeccs alkalmából mezbe öltöztették.
TIPP: Érdemes a késő esti órákban, vagy hajnalban a kocsmából hazafelé tartva erre kanyarodni, mert olyankor szertefoszlik az állandó turistatömeg és belógó kínai nagypapák nélkül tudjuk ellőni a tökéletes belga szelfit.
Következő sörünket a belváros szélén, egy jellegzetes aranyos vasalóházzal szemben, a Notre Dame aux Riches-Claires templom mellett ittunk a Booze'n Blues-ban. Apró kis talponálló kocsma ez. A csapos nem beszél angolul, helyi törzsvendégeik nem kifejezetten szeretik a turistákat, és az alig 20 nm-es pubból szinte mindig üvölt a zene. Úgy éreztem, ez egy apró kis kép Brüsszel igazi arcából, amit imádtam! A sör, nem meglepő módon, isteni, a kocsma teraszáról kellemes utcai látvány tárul elénk, és van egy nagyon menő működő, retro, lemezes zenegépük is!
A közelben található a harmadik pisilős szobor, a Zinneke Pis, azaz a pisilő „kutya”. Szószerinti fordításban inkább rühes korcs, kellemesebb magyar verzióban utcai keverék, mely Brüsszel sokszínűségét és multikulti jellegét szimbolizálja 1998 óta. (Bennem felvetül a kérdés, hogy ez pozitív vagy negatív értelmű akar lenni?)
Gofri, sültkrumpli, sör!
Az est további részén folytattuk azt, amiről Brüsszel híres. Ettük a bódés gofrit, Manneken Frites-ból pedig a nemzeti ételt, a sültkrumplit. Bár a köztudatban az hírlik, hogy amerikai vagy esetleg a „french fries” elnevezés miatt francia eredetű a magyarok számára csak „szalmakrumplinak” nevezett étel, valójában belga találmányról van szó. Óriási történelmi múltja van náluk, több sültkrumpli múzeum is van az országban, például Brugge-ben is. A belvárosban 200 méterenként találunk egy sütödét, ahol csak krumplit árulnak. Ezek előtt meglepő módon egész nap kígyózó sorok várják az erősen túlhájpolt ételt. Két helyen is megkóstoltuk, hogy mégis mitől más ez, mit a szomszéd Piri néni burgonyája. Nem kell hozzá nagy gurménak lenni, hogy levonjuk a konklúziót, hogy a sültkrumpli az mégis csak sültkrumpli. Nincs itt semmi látnivaló, tessék tovább haladni!
Este még két helyre néztünk be, az első a sétáló utcán lévő Au Brasseur. Tipikus turistás hely, de pozitívuma, hogy kapható „méteres sör”. Az 5-10-15 darabos sörkóstolóban rendesen megtornáztathatjuk az ízlelőbimbóinkat. Mi azonban egy tradicionális sör, a Kwak kipróbálása mellett döntöttünk. Különlegessége az egyedi alul gömbölyű kwak pohár, melyet külön erre a célra készített tartóban szolgálnak fel. Egyedi „sötét íze” van, halványan emlékeztet a régi kanalas orvosságra egy kis étcsokival vegyítve, karakteres, de mégsem túl tolakodó. Aki kedveli a „sötétebb” söröket, az biztos imádni fogja! (5 euró/sör) Az estét végül ismét a Delíriumban zártuk, ahol hasraütésszerűen tovább szemezgettünk a végtelen számú sörökből.
Folyt.köv.
A belga short trippünk első részét, a Brugge-ben eltöltött napunk beszámolóját [ITT ]olvashatjátok!
A következő (3.) részben az utolsó két napon a szűk belvárosi résztől kissé távolabb merészkedtünk. Hamarosan olvasható a blogon!
Amennyiben nem akartok lemaradni a folytatásról, lájkoljátok a blog Facebook oldalát! A kirándulásról készült többi képért pedig kövessetek Instán! Ha pedig tetszett a cikk, kérlek segítsétek egy megosztással!
Szállás keresel Brüsszelben? Foglalj a térképről! Ha további tippeket szeretnél a szálláskereséssel kapcsolatban, olvasd el EZT a cikket!
