Az előző részben arról volt szó, hogy a bázeli látnivalókat időszűkében elég gyorsan futottuk át. A short trip második napjára egy francia túrát iktattunk be Colmarban. Egy idézettel kezdem a cikket az In Bruges című filmből: "Az a város olyan, mint egy kibek*rt tündérmese. Ez a kib@szott tündérmese nem az ő világa? Az hogy lehet? A csatornák, a hidak, a macskakövek? Az a sok mesebeli lóf@sz, hogy a f@szomba ne lenne a világa valakinek b@zmeg?"
Brugge mindenkinek a világa, az egyszer biztos. De ha így van, akkor Colmar is az!
A második nap, a francia Colmar
Sokan mondták, hogy Basel unalmas és elég rá egy nap (ez egyébként nem így van), ezért ahogy elterveztünk, a reggeli után elindultunk Colmarba.
Néhány fontos információ az utazásról!
Ha busszal megyünk, a Flixbus 10 euróért visz át a francia kisvárosba. A menetidő másfél óra és nem sok járat indul. Ettől kényelmesebb, de drágább a vonatozás. Bár 15 euró a menetjegy ára, két óránként indul a 40 perces menetidővel haladó járat. De a köztes időben is vannak járatok, ezeknek 1 óra 20 perc a menetidejük, átszállással. Ha lehetőségünk van rá, vegyük meg előre a vonatjegyet. Az állomáson nem sikerült az automatából előhalászni Colmart (talán mert nemzetközi a vonal) és a pénztárhoz kellett mennünk. Bár sorszámos rendszer van, lassú a haladás, ezért le is késtük a vonatunkat. Nemzetközi járat lévén az induló vágány távol van a pályaudvartól. Ki kell menni a főbejáraton és balra nagyjából egy háztömbnyivel messzebbről indul Colmarba a vonat. Ki van táblázva értelemszerűen, könnyen odatalálni, de a vonat indulása előtt javasolt korán elindulni otthonról!
Mulhouse-i átszállás
A késésünk miatt Mulhouse-i átszállással mentünk, így a 40 perces utunk egy órás lett. Cserébe olyan, hihetetlen élményben volt részünk, ami miatt örülök, hogy lekéstük a vonatot. A Mulhouse-i vasútállomás csarnokában van egy zongora, amivel az átszállásra várók elüthetik az időt. (Magyarországgal ellentétben nem egy ideges anyuka rakta oda a két 8 éves ordító gyerekét, hogy lekösse őket, miközben többi 40 utasnak maradandó halláskárosodást okoznak.) Amikor megérkeztünk egy férfi játszott, aki Yann Tiersen - Comptine d'un autre été című számával "fogadott" minket. Nem volt nagy tömeg, de mindenki szépen csendben, tiszteletben hallgatta a lágy zenét. Valószínűleg ez mindennapos dolog itt, de számomra óriási élmény volt.
A francia meseváros
Colmar egy Bázeltől durván 70 km-re fekvő 67000 fős francia városka. Gyalog jól be lehet járni az óvárost, ráadásul közel is van a vasútállomáshoz. A belváros felé baktatva a Champ de Mars téren a Crépe Gaufre-ben ittuk meg a reggeli kávénkat egy varázslatos régi francia körhinta árnyékában. Colmar nem véletlenül kapta a legelzászibb elzászi város becenevet. Csodálatos óvárosi része mesébe illően gyönyörű, több száz éves házakkal van tele. Köztük a leghíresebb a Maison Adolph, mely a 14. században épült. Szerintem Colmar olyan a franciáknak, mint Brugge a belgáknak. Ugyanolyan intenzív, varázslatos, elbűvölő megjelenése van, mint a belga kisvárosnak. Tele van jobbnál jobb pékségekkel, cukrászdákkal és éttermekkel. A főbb látnivalókba keresés nélkül is belefutunk a városnézés alatt. Ezek közül a Colmar-i Vásárcsarnokot, a Marché couvert-et emelném ki, ami a La Petite Venise partján álló helyi piac.
A vacsoránkat a Schwendi Bier und Weistub nevű német „rösztizőben” fogyasztottuk. Itallal együtt fejenként 20 euró volt a kajánk. Az egyetlen nyitva lévő német „vadász” hangulatú hely volt, ahol a kaja közepes minőségű. Sajnos 4 és 6 óra között szinte minden étterem zárva van, erre érdemes figyelni. Ha már Franciaország, muszáj volt meginni egy pohár vörösbort és mellé egy kis sajtkostolót tartani.
Fél hat tájékán sokáig kerestük az erre alkalmas, nyitva lévő vendéglátó helyiséget, de többnyire csak német sörözőket találtunk. A La Tavernába mentünk végül borozni, de az egyébként teljesen üres étteremben (épp akkor nyitottak) nem szolgáltak ki minket, azzal az indokkal, hogy ha nem eszük „csak egy sajttálat” a borok mellé, akkor nem szolgálhatnak ki. Mi a...?! Az áraik alapján simán 35-40 eurót hagytunk volna ott az üresen kongó étteremben. Úgy tűnik, ez ide nem elég. Óriási fekete pont! Bort így nem ittunk, de a Les 3 Singes-ben, azaz A három majomban volt még időnk inni egy colmar-i sört. A csapon lévő „három majom” sörüket kértünk és az valami isteni finom volt! Nagy bánatomra indult a vonatunk és nem tudtuk megízlelni a többi sörüket. Aki Colmarba megy, feltétlenül menjen el ide.
Colmar-i összefoglaló
A városra, hogy Brugge-re is (ez majd a brüsszeli tripünkben olvasható lesz), pont elég egy nap, de az legyen egy teljes, egész nap. Abszolút kötelező eleme egy „hármas határ” túrának. Az amerikai szabadság szobor másához nem mentünk el, mert az nagyon messze van a belvárostól. A világon sok helyen megtalálható a szobor mása, de amiatt különleges a colmar-i, hogy innen származott a szobor francia tervezője Auguste Bartholdi. Akit érdekel, az jó előre kalkulálja bele a programba.
A harmadik nap, a bázeli expo
Az indulás napján volt még egy bő fél napunk Bázelre. A csapat ketté vált, a többiek a Young Picasso kiállításra mentek. Mi viszont a további bolyongást és egy múzeumot terveztünk, ezzel használtuk volna ki a Bázel kártyánkat. A múzeumok városában bőven van választék a negyven közül, nekem a Játék Múzeum, az Albert Einstein kiállítás és a Tinguely Múzeum tetszett meg. Sajnos az előretervezés nem az erősségünk és végül egyre se jutott időnk.
Séta közben botlottunk a Der Teufelhof Basel-be, amit egy hotel, étterem és bár. Mind a sör-, mind a borválaszték óriási, így csoportos esti iszogatáshoz szuper opció lehet. (Árakról nem tudok nyilatkozni.) Körbejártunk az egyetemi füvészkertet, majd a Café Vonlanthenbe mentünk kávézni. Erről a helyről hallottam, hogy még ha drága is a kávéjuk, érdemes eljönni ide, mert a teraszukról csodás kilátás nyílik a Rajnára és a városra. Sajnos tele volt a hely, így ezt az információt nem tudtuk lecsekkolni. Sőt, a pincérek mondták, hogy csak foglalásra van szabad asztaluk. Foglaljatok előre, ha kíváncsiak vagytok a szép kilátásra. A kávéjuk egyébként hibátlan volt.
Innen a Rajna túlsó partjára mentünk. Útközben természetesen egy rakás szökőkutat láttunk. A túlparti városrész sok látnivalót nem mutatott, de a Kiállítási és Kereskedelmi központ épülete miatt megérte elsétálni idáig. Igazán lenyűgöző, gigászi épület. Sajnos a Roche Towerre már nem volt időnk, így nem láthattunk közelről Svájc legmagasabb felhőkarcolóját a maga 178 méterével. A Kiállítási Központba épp az egy hetes MUBA szakkiállítás és vásár volt, ahol cégek és vállalkozók mutatták be a legújabb termékeiket. Volt itt ruha, bútor, kaja, műszaki termékek, háztartási csoda-eszközök, egy rakás autó, köztük egy Tesla X, amibe be lehetett ülni, VR, jakuzzi, japán kiállítás és minden, amit az ember el tud képzelni. Még sose voltunk ilyen „világ kiállításon”, nem győztük kapkodni a fejünk és csorgatni a nyálunk. Hatalmas élmény volt!
A Migrosban elköltött gyors kaja után indultunk a reptérre és az Alpok felett 1 óra alatt otthon is voltunk.
Összegzés
Az előzetes ajánlások túlzottan lehúzták Bázelt. Tény, hogy a környéken elérhető távolságban több, szebb város található, de a svájciak sem panaszkodhatnak. A Bázel-kártyával sok ingyenes programot kaptunk, melyet érdemes lett volna kihasználni. Valóban drága országról van szó, de az előző részben részletezett olcsó opciókkal (repülőjegy, szállás, reggeli, kártya) ellensúlyozni lehet azt az egy-két drága éttermi étkezést, és így összegezve meg lehet járni jó áron a svájci várost. És Colmart kár lett volna kihagyni. A kaják egyébként nem voltak túl meggyőzőek, de az a pár sör, amit megkóstoltunk nagyon finom volt. Durván lekörözik a berlini tripünknél fogyasztottakat. De az áruk miatt viszont nem szállhattak ringbe a brnói felhozatallal.
- Utazás: repülővel, akciós áron 6000 ft. (Wizzair discounttal)
- Szállás: az árak magasak, 50 frank/fő/éj, de reggelivel és Basel-kártyával már elég jó ajánlat
- Közlekedés: közel van a reptér, így gyors és egyszerű. Colmarba is könnyű átmenni, de induljunk ki időben az állomásra. Basel-kártyát sok szállás ad alapból, így a tömegközlekedés ingyenes!
- Étel, ital: a megszokott nyugat-európai áraknál magasabb, Colmarban is. Sör: 4-7 euró. Főétel: 14-25 euró
- Belépők: nem jutottunk el belépős helyre.
- Kinek ajánlott? Aki egy kis kultúrsokkra vágyik a három nemzet keveredése miatt.
- Hány napra? Ha csak egy-két helyre megyünk be, akkor is a másfél-két nap kell Bázelre. Colmar kötelező opció, legalább egy teljes napot számoljuk rá.
- Fizetés: A szakkiállításon kívül mindenhol tudtunk kártyával fizetni. Én a már megszokott Revolut kártyámat vittem, amit a Curve-vel egészítettem ki. Így a legjobb árfolyamon lett svájci frankom.
A kirándulás első részét ITT olvashatjátok. Amennyiben nem akartok lemaradni a legfrissebb bejegyzésekről, lájkoljátok a Facebook oldalt!
A kirándulásról készült többi képért pedig látogassátok meg az Instagram oldalt!
Ha pedig tetszett a cikk, segítsétek egy megosztással.
Colmarba utazol? Foglalj szállást a térképről! A foglalásról általánosságban: itt olvashatsz.
